Kevesebbet foglalkozzunk egymás gyengeségeivel, többet a munkával!

A felsőoktatásban zajló reformfolyamatok a Pécsi Tudományegyetemen is éreztetik hatásukat. A pécsi orvostudományi kar többféle elképzeléssel próbál úrrá lenni a nehézségeken, ezek egyike az oktatás színvonalának további erősítése, amit a fakultás külföldi oktatók bevonásával igyekszik elérni. Prof. Dr. Miseta Attilát (képünkön), a kar dékánját kérdeztük egyebek mellett az intézmény előtt álló feladatokról, a bevezetni szándékozott kancellária-rendszerről és az egészségügyi ágazatban - felemásan - végrehajtott béremelésről.

- A pécsi közgyűlés legutóbbi rendkívüli ülésén szóba került az orvosi kar számára nyújtandó 250 millió forintos támogatás is. Az önkormányzat ezt az összeget egy későbbiekben felveendő hitelkeretből finanszírozná. Mit lehet tudni erről a támogatásról?
- Azt a fajta igényünket már elég régen megfogalmaztuk, hogy a campuson belüli és közvetlenül ahhoz kapcsolódó diákélet feltételeinek fejlesztése feltétlenül szükséges. Ilyen értelemben a városvezetéssel korábban - igaz, csak felszínesen - már folytattunk egyeztetéseket. Ennek egyik eredményeként jelenik meg a kerékpáros közlekedés fejlesztése. Tudni kell, hogy a graduális képzésen kívül olyan jelentős ambícióink is vannak, hogy a posztgraduális képzésbe fokozottan vonjunk be külföldieket. Elsősorban a folyamatos továbbképzés rendszerére gondolok, másodsorban, csekélyebb mértékben, a rezidensképzésre is. Ezen célok elérése a korábbinál hatékonyabb együttműködést kíván a város és az orvoskar között. Bízunk benne, hogy a közgyűlés napirendjének részeként ez annak indikátora volt, hogy ebben az irányban elmozdulás történik. Nyitottak vagyunk a további, immár részletes egyeztetésekre.

- Az orvosi karon most is rengeteg külföldi diák tanul, azonban - ahogy említette - tovább emelnék az oktatás színvonalát.
- A külföldi hallgatói létszám jelentősen megemelkedett az utóbbi esztendőkben. Jelen pillanatban nem veszünk fel több külföldit a korábbi években megszokott létszámnál, a feltételeink nem engedik meg, hogy a színvonal romlása nélkül bővítsük létszámukat. Ellenben az oktatás minőségének emelését rendkívül fontos tényezőnek tekintjük, erre jó példa az oktatói repatriálási programunk. A másik lényeges szempont, hogy olyan korszerű facilitásokat akarunk létrehozni, amelyek az orvosképzés színvonalának emelkedését eredményezhetik. Ennek természetesen hozadéka a klinikum színvonalának emelése is, hiszen az orvosképzés nagymértékben egy jól működő klinikumon múlik.

- Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy felemásra sikeredett az egészségügyi dolgozók béremelése az ágazatban.
- A nagyobb mértékű béremelés csak oly módon lenne teljesíthető, ha a gazdaság intenzív növekedést mutatna. Ez remélhetőleg mihamarabb a kezdetét veszi. Az állami elosztási rendszerben vannak mobilizálható tartalékok. Az egyik ilyen az adminisztrációs terhek csökkentése. A jelen helyzetben mindenképpen előremutatónak tartom a béremelést, ami egy kis lépés a megfelelő irányba. Azt viszont egy kicsit nehezményezem, hogy az emelés az oktatási státuszokban lévők tekintetében az orvosegyetemeken nem valósult meg. Itt orvos kollégák oktatnak, egy részük klinikai, másik részük oktatási státuszon van. Ezt megpróbáltuk saját erőből kigazdálkodni és részben kompenzálni az érintett kollégákat. Az lenne kívánatos, ha e tekintetben az ágazati béremelések együtt haladnának és a kategóriák, amelyek egyre szaporodnak, nem csúsznának el egymástól, mert az óhatatlanul állandóan menedzselendő feszültségeket teremt. Mi saját hatáskörünkben döntöttünk úgy, hogy kompenzáljuk az oktatási státuszon lévő, a béremelésből kimaradt kollégákat.

- Jelentős változást hozhat az egyetemek életébe a kancellária-rendszer bevezetése. Önnek erről mi a véleménye?
- A nemzetközi életben többféle működő rendszer van, általában véve azt mondhatom, hogy azok a rendszerek működnek igazán jól, ahol a tradíciók és reformok megfelelő arányban vannak jelen. Az elmúlt 20 évben a felsőoktatás és az egészségügy sorozatos "reformjai" az átlagpolgár számára nem azt a látszatot kelti, hogy különösebben jól sikerültek volna. Az angol vagy spanyol és német focicsapatoknál látjuk, hogy a vezetőedzőket nem cserélgetik évente és a rendszert sem változtatják meg túl gyakran. Egyfajta tradíció, konzervativizmus, illetve az ismert és kipróbált, működő elemekre való alapozás rendkívül fontos. A kancellária-rendszer is működik több országban, nem is kell olyan messzire mennünk, Magyarországon azonban nincsen igazából hagyománya. Az én személyes meggyőződésem az, hogy a döntés-előkészítésben demokratikusnak kell lenni, a végrehajtásban kevésbé... Már most párhuzamos kinevezési rendszer működik az egyetemeken: az oktatási minisztérium nevezi ki a rektort, az államkincstár a gazdasági főigazgatót. Nem látom világosan a kancellár helyét. A legtöbb egyetemre - a nagy egyetemekre - már egy ideje további államkincstári főfelügyelőket (korábban kincstári biztosokat) delegáltak. Az eredmény? A rendszer adminisztratíve hihetetlenül túlbonyolított, fejnehéz. Felesleges újabb szereplők bevonása a rendszerbe. Az erős, centralizált, egyszemélyű vezetés - mozgástérrel és felelősséggel asszociálva s nem megkerülve a döntés-előkészítés demokratikus fórumait - tudja előrevinni az állami intézményeket, így az egyetemeket is. Tehát azt gondolom, hogy újra kellene gondolni a kancellária-rendszer bevezetését, és azt is, hogy valójában milyen adminisztratív terheket rovunk az állami intézményekre, hiszen a választási program egyik súlyozott pontja volt az adminisztráció csökkentése. Kisebb, de hatékonyabb adminisztrációra van szükség, ami nem él "önálló életet", az államigazgatáshoz nem más pontokon kapcsolódik. A kancellária-rendszer alapos és részletes megfontolásra szorul. Minél egyszerűbb rendszer létrehozása lenne szükséges, ahol a vezető tényleg vezet szakmai-gazdálkodási kompetenciákkal és felelősséggel.

- Azt szokták felhozni a kancellária-rendszer mellett érvelők, hogy az állam mint fenntartó nagyobb beleszólást kíván az egyetemek irányításába.
- Ez két oldalról is sántít. Egyrészt egyre szűkül az állami apanázs, az állam csökkenti a részvételét a felsőoktatás finanszírozásában, ennek ellenére azonban nagyobb beleszólást akar az irányításban. Az államnak a felsőoktatásban továbbra is jelentős szerepet kell vállalnia a finanszírozás tekintetében, amúgy hatékony ellenőrző szerep a kívánatos. Az egész felsőoktatás finanszírozása Magyarországon a költségvetésnek egy abszolút bagatell, egy százalékot el nem érő része. Ugyanakkor el kell mondani azt is, hogy pozitív trendek és tendenciák is megfogalmazódtak a kabinet részéről. A kormányzat szembenézett egy nagyon súlyos örökséggel, ami lényegében arról szól, hogy majdnem húsz éven keresztül a felsőoktatási struktúránkat egy jórészt hibás irányba állítottuk át, aminek a lényege már sokszor megfogalmazódott: használhatatlan vagy nehezen használható diplomákat adtunk ki. Ez meg fog változni.

- Beszámoltunk már arról, hogy a karral szembeni terület megfelelő lenne a fakultás számára. Mi a helyzet e tekintetben?
- Azt a területet az orvoskar tulajdonképpen természetes expanziós területként fogja fel. Nagy hiba volt, hogy korábban nem volt lehetőségünk - vagy nem akartuk - megszerezni a telket. Másfelől a Miltonnal, vagy magyarországi képviselőjével korábban már tárgyaltunk, igaz, csak informálisan. Az orvoskar rendelkezik olyan anyagi erővel, hogy megszerezze a területet, de per pillanat ezeket az erőforrásokat leköti - az egyetem finanszírozásában a krónikusan alulfinanszírozott klinikai ellátás mellett - az, hogy a megjelent jelentős oktatási deficitet is finanszírozni tudjuk. Ilyen értelemben a mozgásterünk nem növekedett. Ezzel együtt nagyon szeretném, ha lehetőségünk lenne annak a területnek a megszerzésére. Őszintén szólva nemigen értem, hogy ezek a nagy ingatlanok - beleértve ezt is - hogyan, milyen szerződési keretek között juthattak ilyen siralmas állapotba, ilyen hosszú időn keresztül. Ahogyan a vak is látja, azt a téglafalat, ami a Szigeti utat elkerítette, a márciusi szelek lerombolták... Azóta ott áll, mindenki gyönyörködhet a gaz felverte elhanyagolt telekben... Ezt nagyon sajnálom.

- Miként látja a jövőt?
- Alapvetően optimista vagyok. Az irányítási struktúra tisztul, a partikuláris érdekek csökkennek, a gazdaság teljesítménye nő. Szerencsés módon az orvosképzés átvészelte - bár nem problémák nélkül - a reformok és ellenreformok sorozatát. Pécsett döntő az egyetemváros és az ipar fejlesztése. Kevesebbet foglalkozzunk egymás gyengeségeivel, többet a munkával!

H. L. B.