„Az urán szót egy időben kimondani is tilos volt, de mindenki Uránvárosnak hívta az új városnegyedet" - meséli Márfi Attila történész (képünkön), a Baranya Megyei Levéltár főlevéltárosa. Az akkor hivatalosan Újmecsekaljának elkeresztelt lakótelep az 1945 utáni Pécs új, fiatal városrészének számított a több száz éves múltú belváros mellett. Itt épült az első "szupermarket" is, és az egykori reptér, katonai lőtér villámgyorsan arcot cserélt. Uránváros egy ott lakó történész szemével: interjúnk.

- Miért nem hívhatták Uránvárosnak az új negyedet?
- Az oroszok az uránércbányából kifejtett uránt elvitték, és sokáig bauxitbányának tűntették fel, ezért nem lehetett arról tudni, hogy ott uránt bányásznak. De nem vert gyökeret az Újmecsekalja elnevezés sem, bár a buszok tábláin is szerepelt. A köztudatban nagyon hamar elterjedt az Uránváros elnevezés. Hasonlóan történt ez a Kórház térrel is, amelyet eredetileg Petőfi térnek hívtak.

Petőfi ugyanis vándorszínészként szállt meg a reformkorban a Százéves Fogadóban, később ezért a nagy költőről kapta a tér a nevét, de a köztudatban, funkciójának megfelelően mindenki Kórház térnek nevezte.

- Ön Uránvárosban él régóta. Milyennek látta a formálódó városrészt?
- 1966-ban kerültem Uránvárosba, kisebb-nagyobb megszakításokkal végülis visszatértem oda, és most is ott élek. Amikor odaköltöztem, akkor egy préri volt, egy-két épület állt csak. Az 506-os intézet, vagyis az Elek Tamás Építőipari Szakmunkásképző Intézet már létezett, ahol kőműveseket, ácsokat, festőket és más építőipari szakmunkásokat képeztek. Az Építők útja és a Tüzér út sarkán lévő hatalmas mező a korabeli Reptér volt. A mai tízemeletesek helyén hangárok álltak. A trianoni döntés idején meghatározták, hogy milyen haderővel bírhat az ország, a legmodernebb technikát igyekeztek korlátozni, így repülőgépeink is kevés számban lehettek. Ezért hivatalosan sportrepülő-térnek nevezték, de ezek adott esetben harci gépek hangárjaiként is tudtak működni. Azt megelőzően is repülőtérként funkcionált, még az 1900-as évek elején jelent meg az első léghajó, amely itt szállt le, de repülőgép mutatványokat is láthattak az egykori városlakók a „boldog békeidőkben".

- Hogyan lehetne körbehatárolni Uránvárost?
- Ma keletről a Tüzér utca, nyugatról a Szigeti vám, vagyis a buszpályaudvar, délről a Kiserdő, pontosabban a vasútvonal, északról pedig a Szigeti út határolja. Nagyon nagy terület, amelyben a két világháború között épült a hangár, és a Tüzér utcában, kissé délre, a baloldalon szociális lakótelep a hátrányos helyzetű embereknek. Nagy jelentőséggel a reptér bírt, ugyanis katonai és nemzeti ünnepek alkalmával itt masíroztak, parádéztak, vagy ha rangos vezető érkezett a városba, itt fogadták. Ekkor még voltak lövészárkok a mai PÉTÁV, illetve a Szivárvány Gyermekház környékén. Kicsit feljebb ligetes, erdős rész húzódott alkalmi focipályákkal, ahol még én is kergettem a labdát.

- Mikor épültek fel az alapvető intézmények, üzletek?
- Először a lakóházak épültek fel. Szinte mindent beépítettek, az alapokat lassan ásták ki, de azt követően pár hét alatt álltak a házak. Létrehozták a három szárnyból álló Építő Munkás Szállót, ami napjainkban egyetemi kollégium. A felső része katonai laktanya volt. Az előtte lévő lapos épületrész a munkások konyhájaként működött, folyamatosan érkeztek ide a munkásbuszok. Egyszerre 400-500 főt is étkeztettek. Miután megépültek a lakóházak, kiépült az infrastruktúra, azaz utak, óvodák, iskolák, orvosi rendelők, üzletek emelkedtek hamarosan. Megépült a rendőrség, a posta, és ez utóbbival szemben egy U-alakú épületet húztak fel, amit mi mamutnak hívtunk. Ennek a belső terében a körzeti rendelő volt. A Komarov Gimnázium - a mai Babits Mihály Gimnázium - épületét 1967-ben adták át. Vlagyimir Mihajlovics Komarov űrhajós ezredesről nevezték el, aki második űrutazásakor 1967. április 24-én lezuhant. Ennek emlékére készült Amerigo Tot alkotása "Komarov emlék" címmel, amely az épület mellett állt, ma a Búza téren látható.

- Tehát idővel kiépült minden, amire egy népes városrésznek szüksége volt. Hogyan viszonyultak az emberek az új lakóhelyükhöz? Milyen volt a légkör?
- Mindenki büszke volt Uránvárosra. Hiszen nagyon rövid idő alatt egy új negyed jött létre, amit be is kellett lakni. Emellett óriási elszívó hatása volt a megye a környező falvaira. De nem csak Baranyából érkezők telepedtek itt le. A sok gyökér nélküli ember együttélése persze feszültségeket szült a kezdetekben. Az oktatási intézményekben más szociális, kulturális szférából jött gyerekek, szülők kerültek össze. Uránváros olyan lakóhely volt, ami nem rendelkezett olyan tradícióval, hagyományokkal, mint egy több száz éve lakott település vagy például Pécs belvárosa és patinás külvárosai. Évtizedek múlva erősödött fel az igény, hogy Uránváros átalakuljon, hogy új parkok, új terek épüljenek. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a nem hosszú távra tervezett, 60 éves lakóépületekkel mit kezdünk majd. Idővel talán kicserélődik minden.

Takács Tímea - Fotó: Dittrich Éva