A "Város eladósításának felelősségét vizsgáló" ideiglenes bizottság jelentéséről döntött csütörtökön délután Pécs közgyűlése. A bizottság elnöke dr. Hoppál Péter (Fidesz), tagjai Trombitás Károly (Fidesz), Oszoli Dénes (KDNP), Kővári János (ÖPE), Gyimesi Gábor (Jobbik), dr. Keresztes László Lóránt (LMP) voltak. A várost 1998 és 2009 között irányító MSZP tagjai nem vettek részt a munkában, a szocialisták frakcióvezetője, dr. Tóth Bertalan viszont "minősíthetetlennek" és "PR-fogásnak" nevezte a közgyűlés határozatát, melyet az alábbiakban idézünk.  

A bizottság (melynek jelentését 15 igennel, hat nem szavazat mellett végül elfogadta) a tervezett két hónap helyett három hónap alatt végezte el munkáját és írta meg jelentését.

Az üléseken szakértők bevonásával az 1990-től 2011-ig terjedő időszakban vizsgálták a város költségvetését, a hitelállomány alakulását, az eladósodás tendenciáját, a hitelfelvétel okait, a felvetődő problémákat. A vizsgálat alapvetően megállapította, hogy a város adóssága egyetlen időszakban, 1994 és 1996 között mutatott csökkenő tendenciát.

2002-től a hitelállomány növekedésnek indult, 2003-tól drasztikusan felgyorsult és jutott el a jelenlegi szintre. A bizottság számos dokumentumot áttekintett, mely dokumentumok a vizsgált időszakot költségvetési szempontból tartalmilag és számszerűleg is elemezték. A mellékletek átvizsgálása mellett meghallgatta azokat a politikusokat és szakapparátusi dolgozókat, akik az adott időszakban a költségvetéssel kapcsolatban tevékenykedtek bizottsági elnökként, illetve főosztályvezetői beosztásban dolgoztak.

A mellékletek megvizsgálását követően egyértelműen kiderült, hogy a város kezelhetetlen mértékű eladósítása 2003-tól indult meg, 2004-ben felgyorsult és
2005-től szinte megállíthatatlan hitelspirál jelentkezett, melynek növekedési üteme
2009-től lassult le.

Az eladósodottságot kiváltó ok a mellékletekből és a meghallgatásokból teljes egészében kiderült, bár néhány kérdés nyitva maradt, melyek inkább politikai jellegűek. A legkritikusabb évek költségvetési számaiból kiderül, hogy a költségvetés kiadási előirányzatai - kiemelten az intézmények és a Polgármesteri Hivatal - alultervezettek voltak, míg a bevételek nagyobb részt túltervezést mutattak, majd a realitások, vagyis az ellenkező irányba mozdultak el. A tervezés folyamatában általában nagyobb mérvű költségvetési deficit volt megfigyelhető, mely nem mutatott meglepetést, hisz Magyarország önkormányzatainak nagyobb hányada ezzel a problémával küzdött.

A nagyobb gondot az jelentette, hogy a kritikus időszakban az országot irányító
MSZP-SZDSZ kormányok folyamatosan csökkentették az állami normatív támogatások összegét, miközben az ellátandó feladatok számát megnövelték.

Másik jelentős probléma, hogy pl. az oktatási-nevelési intézményekben az ellátottak száma évről-évre, 10 éves összehasonlításban igen jelentős mértékben csökkent. Ezen probléma ellen az előző közgyűlések nem tettek szinte semmit. Ugyanilyen állami támogatás csökkenések figyelhetők meg más ágazatoknál is, de kisebb mértékben.

Természetes, hogy az állami támogatások drasztikus csökkentése és az ellátottak számának jelentős visszaesése működési hiányhoz és annak folyamatos emelkedéséhez vezetett. Ennek ellenére nem történt olyan érdemi döntés, illetőleg jelentősebb strukturális átalakítás, mely a működési hiányt csökkenthette volna.

A folyamatos működési deficit és a saját bevételek állandósulása, kismértékű esetenkénti emelkedése vezetett el oda, hogy a működési deficit folyamatosan
nőtt, a folyószámlahitel-keret kihasználtsága egyre emelkedett.

A csúcspont 2008 májusában következett be, amikor a város a fizetésképtelenség határára sodródott.

Ekkor került sor az akkor még elméletileg jónak tartott, deviza alapú, 39,2 millió CHF névértékű kötvény kibocsátására. Ugyanekkor került sor a város utolsónak mondható, keresletre számot tartható ingatlan csomagjának értékesítésére 5 milliárd Ft nagyságrendben. Sajnálatos módon ezek az összegek szinte kizárólag a folyószámlahitel visszapótlására és a működési hiány, a deficit rendezésére kerültek felhasználásra. Ennek következtében a város a 2008-2009-es években látszólag pozitívan zárta a költségvetési éveket, de e mellett újra termelte a működési hiányát, ami mind a mai, mind a jövőbeni városvezetés mozgásterét nagymértékben beszűkítette és beszűkíti még húsz évig.

Az adósságállomány strukturális vizsgálatából és a hitelfelvételt kezdeményező felelősök vizsgálata során megállapította a Bizottság, hogy a fejlesztési hitelek
felvétele 2003-tól ugrott meg nagyobb mértékben.

Dr. Toller László polgármester először 2,4 milliárd Ft nagyságrendben kötött hitelkeret-szerződést, majd ezt követően 2004-ben 2,4 milliárd, 2005-ben 3 milliárd, majd Dr. Kunszt Márta ügyvivő alpolgármester 2006-ban 4 milliárd, Dr. Tóth Bertalan alpolgármester 2007-ben 3 milliárd, és Tasnádi Péter polgármester 2008-ban 2,8 milliárd Ft fejlesztési hitelszerződést foganatosítottak.

Továbbá ugyanebben az évben született meg a döntés a 6 milliárd Ft értékű CHF alapú kötvényről és a 10 milliárd Ft értékű Euró alapú EIB hitelről. Dr. Páva Zsolt polgármester 2009-ben 860 millió Ft összegben írt alá fejlesztési célú hitelszerződést, amelyet az előző városvezetés által korábban elfogadott költségvetési rendelet végrehajtása érdekében írt alá.

A hitelcélok szinte minden irányú beruházást takarnak, melyek közül a többség szociális célú beruházást szolgált, mint az úgynevezett panelprogram, az ISPA, intézményi beruházások, bérlakásépítés, viszont ezen beruházások mindegyike erőn felüli vállalás volt és az akkori politikai vezetés nem vette figyelembe, hogy ez a későbbiekben mekkora tehertétel lesz a városnak és a polgároknak.

A bizottság tagjai úgy ítélik meg, hogy az akkori városvezetést ezekkel a beruházásokkal kapcsolatban nagyrészt a politikai haszonszerzés motiválta és ezért politikai felelősség terheli őket. A hitelirányok tekintetében felvetődött a kérdés, hogy szükséges volt-e minden beruházás nagyjából 6 éven belüli elindítása, és ezzel ennek az óriási hitelállománynak a felvállalása akár 23 éves futamidővel, melyeknek csak a kamattörlesztése az elmúlt 3 évben összesen meghaladta az 5,5 Milliárd Ft-ot.

A beruházások között ezeken kívül találhatunk olyan célokat is, melyek presztízsberuházásként valósultak meg, szükségességük erősen megkérdőjelezhető, mint például a repülőtér építése - melynek kiadásai megközelítették a 4 milliárd Ft nagyságrendet -, vagy az Expo Center, amely azóta is minden évben több százmilliós veszteséget termel. De ilyen a gazdasági társaságok felé történt rejtett működési támogatások, valamint tőke emelések biztosítása, melyek százmilliós nagyságrendben rendszeresen történtek.

Ezekkel a beruházásokkal kapcsolatban megállapítható, hogy azoknak jóléti hatása vagy megtérülési esélye nem volt, hanem kizárólag a regnáló politikai vezetés erőfitogtatása, valamint feltehetőleg a politikai hatalom megtartása - a felelős
gazdálkodás háttérbe szorításával - motiválta az akkori városvezetőket.

A hatalmas összegű hitelek felvételén kívül felvethető még az adósságszolgálaton túlmutató probléma, amely ezekből a beruházásokból következik. Ez pedig az, hogy a beruházások által született ingatlanvagyon nagy többségét továbbra is fenn kell tartani, ami további költségeket termel, tovább szűkítve a város jelenlegi és jövőbeni vezetése költségvetési politikájának mozgásterét. Ebből is adódik, hogy az előző városvezetések a saját felelősségüket megpróbálták átruházni a jövőbeni városvezetőkre, hiszen láthatjuk, hogy az adósság problémája a ma és a jövőben regnáló városvezetők vállát nyomja, miközben az előző városvezetők jelenleg nincsenek felelős pozícióban.

Említést kell tenni az EKF 2010 programhoz kapcsolódó beruházások saját forrásigény biztosításához felvett 39 millió EUR hitelről. Ezen hitelből és uniós támogatásból megépült beruházások részben csak most fejeződnek be, számos esetben további pénzügyi, műszaki problémák rendezése van folyamatban. Az elkészült új objektumok fenntarthatósága pedig komoly anyagi áldozatvállalással jár.

Összességében elmondható a részben vagy egészében hitelből finanszírozott beruházások többségéről, hogy azok a későbbi évtizedekben nem hoznak, csak viszik a város pénzét.

A hitelállomány vizsgálatakor a Bizottság megállapította, hogy a 2008-ban kibocsátott kötvény, mely kibocsátásának időpontjában 6 milliárd Ft kötelezettség felvállalását jelentette, valamint az EIB-től felvett 39 millió EUR megközelítőleg 10 milliárd Ft nagyságrendű volt. A mai pénzügyi-gazdasági helyzetben ez a hitel, illetőleg kötvény a mai árfolyamon megközelíti a 22 milliárd Ft-ot. Ebből egyértelműen látható, hogy a hitelállomány összetétele közel sem nevezhető jónak. A kötvény esetében megközelítőleg 163% tőke kötelezettség számolható, míg az EIB hitelnél 122%.

A meghallgatott szakemberek és korábbi bizottsági elnökök egyértelműen elmondták, hogy a legnagyobb gondot a működési deficit és a beruházási „spirál" vagyis az erőltetett beruházások mennyisége jelentette. A város mind működési, mind fejlesztési oldalról túlvállalta magát, mely évtizedekre meghatározza a további pénzügyi gazdálkodás és fejlesztési lehetőségek irányát, illetőleg lehetőségeit.

Mindent elmond az a kijelentés, melyet egyik meghallgatott mondott a bizottság előtt, miszerint a város gazdálkodására 1998-ig az óvatosság, 1998-tól a bátorság, 2002-tól a vakmerőség, míg 2006-tól a hazardírozás volt a megfelelő jelző.

Ez vezetett el a vagyon feléléséig, annak működési célokra történt felhasználásáig, illetőleg a kötvény kibocsátásáig, mely a folyószámlahitel visszapótlását szolgálta. Ezen kötelezettség vállalások mind működési igényeket szolgáltak.

Egy a közelmúltban lezajlott másik eseti bizottság vizsgálata már megállapította, hogy a jelen bizottsági jelentésben feltárt kritikus eladósodási időszakban igen jelentős mértékű, 3 milliárd forintot meghaladó politikusi és köztisztviselői jutalmak kifizetésére került sor a városban, melyek fedezetéül a szintén ugyanebben az időben drasztikusan megnövekedett működési hitel szolgálhatott.

A bizottság vizsgálatának végkövetkeztetéseként kijelenthető, hogy a vizsgált időszakból 1990-től 1998-ig felelős, és óvatos költségvetési politikát folytattak az akkor regnáló városvezetések. 1998-tól, de leginkább 2002-től azonban a város vezetői felelőtlen, a hiteleket saját költségvetési bevételként kezelve, számos haszontalan, sőt káros beruházásba belekezdve olyan mértékben eladósították Pécs városát, hogy az a csőd szélére került.

A bizottság megállapította a felelősök körét (lásd keretes írásunkban - a szerk.) is, akik kisebb részben kormányzati és országgyűlési képviselők, mivel az ő kormányzati és parlamenti döntéseik az önkormányzatok pénzügyi ellehetetlenítését okozták. Nagyobb részben pedig a vizsgált időszak kritikus éveiben megválasztott, és az adott közgyűlések többségét adó politikusok, polgármesterek, képviselők, akik helyi szinten vagy nem hozták meg a szükséges döntéseket, amelyek kivezethettek volna az adósságspirálból, vagy szavazataikkal és döntéseikkel elősegítették, hogy Pécs egyre nagyobb adósságcsapdába lavírozza magát és a polgárokat.

Archív képünkön: Tavaly, október 13-án a városháza előtt volt pécsi vezetőket, szocialista politikusokat (itt: dr. Tóth Bertalanét) ábrázoló bábukat helyeztek ki tüntetők. A kemény műanyagból készült figurák nyakában tábla lógott, melyen a felvett jutalmak összege szerepel.