Papp Lajos pécsi előadása: ha felkészülünk a változásokra, nem lesz tragédia

Papp Lajos professzor csütörtökön este tartott előadást „A magyar orvoslás jelene és jövője" címmel a Pécs-Baranyai Orvosclubban. Közéleti szerepvállalásáról, valamint a magyar egészségüggyel kapcsolatos meglátásairól kérdeztük a világszerte elismert, idén 65. évébe lépő szívsebészt.

- 2008 óta, mióta távozott a PTE Szívklinikájának éléről, hogyan alakult szakmai munkája illetve közéleti szerepvállalása?
- Nyilván nagyon sok idő felszabadult és olyan dolgoknak is eleget tudok tenni, amit igazgatói pozíciómból kifolyólag nem tehettem akkor. A teljes Kárpát-medencei régiót járom: Felvidéken, Délvidéken, Erdélyben Partiumban, de még Szlovéniában és az Őrvidéken is rendszeresen tartok előadásokat, ezek heti négy-öt alkalmat jelentenek. A csonka hazában több mint 1500 helységben voltam. Ami változást jelentett, hogy a korábbi időkben én nem voltam hajlandó elmenni sem Amerikába, sem Kanadába, de tavaly egy előadókörúton jártam az Egyesült Államokban és északi szomszédjánál, ahol tíz nap alatt tizenkét előadást tartottam többek között New Yorkban, Los Angelesben, San Franciscóban és közel 3000 ottani magyarral találkoztam. Idén már nem terveztem, hogy a tengerentúlra látogatok, de annyira invitáltak, hogy tavasszal Kanadában további tíz előadást fogok tartani.

- Mit tartott fontosnak közölni előadásain?
- Sokan azt gondolják, hogy a gyógyítás, különösen az én esetemben, sebészeti beavatkozás. Én soha nem úgy gyógyítottam, hogy megoperáltam a betegeket és a testükön kívül a lelkükkel és a szellemükkel nem foglalkoztam. A legfőbb gyógyító elv, hogy megelőzzük a betegséget. Tehát nagyon sok emberhez jutok el és elmondom, hogy miként lehet a betegségtől megóvni magunkat, ha pedig megbetegszünk, akkor ne csak az orvosokra számítsunk, hanem önmagunkra és a teremtő Istenre is.

- Pécsett nem csak a magyar orvoslás jelenéről és jövőjéről beszélt.  
- Fontos tudni azt, hogy mi vár ránk: Samuel P. Huntington és Francis Fukuyama is felhívja arra a figyelmet, hogy a világ erőpozíciói átrendeződnek. Jelenleg a 1,5 milliárdos fehér népesség használja fel a földi javak 80 százalékát. Huntington ezzel kapcsolatban azt mondta, 2030-ra ez az arány kiegyenlítődik, és 2050-re a javak 20 százaléka lesz a 20 százaléké és fennmaradó 80 százalék a népesség 80 százalékáé. Gondoljunk bele, hogy Kína és India népessége együttesen 2,5 milliárd embert tesz ki, ha például egy zsíros kenyérrel akarnak többet enni, vagy ők is joggal szeretnének gépkocsit használni, akkor mit jelent ez, miközben a Föld ellátóképessége véges. Az anyagi javak, köztük az ásványkincsek kitermelése jelentősen nem fokozható, ezért tudni kell nekünk európai, amerikai fehér embereknek, hogy lényegesen kevesebb lesz a fiataloknak, akik meg fogják érni azt a kort, hogy az arányok helyre állnak, de ez azt fogja jelenteni, hogy negyedére fog csökkenni az anyagi javak ránk eső része. Ha erre felkészülünk akkor nem lesz tragédia. Mert nem tragédia az, ha visszagondolok gyermekkoromra, hogy egy pár cipőm volt a mindennapokra és még egy az ünnepekre. Az unokáimnak már nem is tudom megszámolni, hány pár cipője van. Tudni kell, hogy a középkorban egy pár cipő és csizma egy mázsa búzába került, ez a mennyiség pedig egy ember egész évi kenyéradagját tette ki. Így kell végiggondolni, hogy mennyit pazarlunk. Ehhez tartozik, hogy a generációk elváltak egymástól, az öregeket otthagyják a fiatalok a nagy lakásokban, üres szobákkal, a középkorúak megvásárolják a saját lakásaikat és három generáció három helyen lakik és három helyen használja ugyanazt az energiát. Én azt várom ettől a változástól, hogy a természettel a kapcsolatot megszakító, individualista fehér emberek visszataláljanak a természethez, Istenhez és visszatalálnak egymáshoz, a közösségi élethez.

- Mit jelent mindez a magyar egészségügy vonatkozásában?
- 1999 vége 2000 eleje az egészségügy számára egy konjunktúrát hozott, igen nagy pénzek álltak az ágazat rendelkezésére és komoly beruházásokra került sor. Ez is megváltozott és megváltozik, ezért át kell alakulnia az egészségügy filozófiájának. Az 1900-as évek elején két alapvető orvostudományi diszciplína volt: a belgyógyászat és a sebészet. Ezen alapszakmák elágaztak és létrejöttek a kisebb egységek, majd a század végére egy újabb átalakulás jött, mert a központi intenzív osztályok köré szerveződtek a szakmák. De az olyan nagy szakmák mint a szívgyógyászat vagy az érsebészet kialakították a rendkívül drága diagnosztikus háttereiket. Az MRI vagy a CT rendkívül drága berendezések, és mondjuk nyolc helyen lecserélni ezeket, mi pénzbe kerül? Ezért a jelen korban a centrum a diagnosztikus egység, van egy koncentrálódás, hogy olcsóbbá váljon a gyógyítás, de emellett az intenzív osztályok is megőrzik központi szerepüket.

- Hogy lehetséges ez?
- A fiatalok és középkorúak hirtelen halála jelenti a legnagyobb veszteséget, ezért úgy kell átalakítani az egészségügyet, hogy mindenhol az országban erre a problémára tudjunk választ adni. Ez az időfaktortól függ, a szív és az agy esetében. Ha az első két órában sikerül beavatkozni, akkor kilencven százalékos a gyógyulás esélye, ez az úgynevezett arany idő. Az ezüst idő esetében ahol ez az idő kettőtől négy óráig terjed, a gyógyulás esélye kilencventől hatvan százalékig terjed, a bronzidő esetében, tehát négy és hat óra között ez az arány ötven-hatvan százalék. Ugyancsak fontos, hogy a megfelelő szakemberek helyben legyenek, így a kisebb, gyengén felszerelt kórházak, kevésbé felkészült orvosok az életmentés fázisából kiesnek, mert a beteghez kiérkező mentő azonnal a végleges ellátóhelyre kell, hogy szállítsa a pácienst. A kisebb kórházaknak is megvan a maguk szerepe. A magyar aktív kórházi ágyak felét valóban meg kellene szüntetni, de azt krónikus betegek és szociális ellátásra kellene fordítani. Ezek az intézmények elsősorban az időseket segítenék, a csúcsintézetek pedig fiatal és középkorú emberek életét mentenék meg.

- Milyen hatósugárral kellene rendelkeznie ezeknek a csúcsintézményeknek?
- Ez ugyancsak egy nagyon fontos szempont: 50 kilométer sugarú a kör. Ezt lehet bővíteni, de abban az esetben csökken az ellátás sikeressége. Nem szabad 200 kilométerre szállítani egy agyvérzést szenvedett beteget, őt el kell látni két órán belül, mert hiába van helikopteres mentés, sok helyen nincs megfelelő leszállópálya, s a gép télen, ködben nem tud felszállni. Egy helikopteres szállítás másfél millió forintba kerül, tíz helikopteres szállításból pedig létre lehet hozni egy szívellátó központot.

- Az ön nevéhez fűződik a 2006-os őszi események egyik legtragikusabb esetének nyilvánosság elé tárása, amikor is egy látássérült fiatalembert lőttek meg a rendőrök gumilövedékkel, többször közvetlen közelről, s a férfinak csak a szerencsén múlott az élete...
- A fiatalember annak idején nem is mert jelentkezni, mert félt, hogy újabb sérülés éri, de én a Parlament megfelelő bizottságához fordultam, ahol abszolút korrektül jártak el az ügyben. Ugyanis a fiatalember a legmagasabb kárpótlást kapta: hárommillió forintot. Gulyás Gergely nevét mindenképpen meg kell említenem ezzel kapcsolatban. Az összeg nem fogja a fiatalember sérelmét orvosolni, de nagy segítség volt a családjának és neki is, akinek tudomásom szerint már munkahelye is van.

- A héten derült ki, hogy a 2006-os őszi események miatt az ügyészség tizennégy rendőr ellen emelt vádat. Bíróság elé állítják Gergényi Pétert, Bene Lászlót, Dobozi Józsefet is.
- Ezt nem kívánom kommentálni, csak annyit mondok, hogy az igazság mindig kiderül. Lehet, hogy egy kis késéssel. Az általunk felállított törvényeket nem lehet megszegni, a törvények legfőbb őreinek, a rendőröknek pedig legkevésbé sem szabad. Én nem kívánom senki megbüntetését, de azt igen, hogy kiderüljön az igazság.

- Az egyik hírportálon tavaly szeptember végén jelent meg egy írása, amelyben a Nemzeti Étékek Pártja elnevezésű kezdeményezéséről írt.
- Ez úgy kezdődik, hogy volt egy álmom, még az sem igaz, hogy jelenleg van egy álmom. Pontosan el kell olvasni, hogy ott mi jelent meg. Volt egy álmom és leírtam egy idilli helyzetet. Szavaimat Mórusz Tamás Utópiájának néhány gondolatával zárnám. Amikor VIII. Henrik meglátogatja őt a siralomházban, és gúnyosan megkérdezi tőle, mire mentél az igazságoddal, Mórusz azt válaszolja, az igazság akkor is igazság, ha egy ember képviseli, sőt akkor is, ha senki sem képviseli. Kevésbé ismert viszont Mórusz Tamás azon mondása, hogy az igazságért érdemes meghalni, de nem minden igazságért. Ő a saját igazságáért halt, meg és ha nem vállalja a halált, a lelkiismeret-furdalásba halt volna bele. Nekünk embereknek itt a Földön természetesen nem kell minden igazságért meghalnunk, de ha a lelkünket adnánk el, inkább testünktől kell szabadulnunk.

B. G. - Fotó: Dittrich Éva