Pozsgai Zsolt most tévéfilmeket forgat és a Magyar Krónikában publikál

Tavaly októberben mondott le az Újszínházban betöltött posztjáról Pozsgai Zsolt, akinek nevével azóta a pünkösdvasárnap megjelent Magyar Krónika hasábjain is találkozhatunk. A pécsi származású író, dramaturg nem vett részt a POSZT-on, ám bőven el van látva munkával. Tévéfilmsorozatot készít, új darabját mutatják be Szegeden s továbbra is megjelennek majd írásai a Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott által gründolt lapban.

Pozsgai Zsolt munkatársunkna elárulta, hogyan került a baloldali sajtó által rendszeresen támadott miniszterelnöki megbízott, Kerényi Imre által tető alá hozott Magyar Krónika szerzői közé.

- Pár éve indult útjára a Nemzeti Könyvtár, amelynek én az egyik szerkesztője vagyok, általában én írom az előszavakat a könyvekhez. Ugyanaz a műhely készíti, mint a Magyar Krónikát. És ha már ezeket csinálom, nyilvánvaló, hogy írok ebbe a másik műhelybe, az újonnan induló újságba is.

Az író nem tulajdonít túl nagy jelentőséget a lap körül kialakult baloldali hisztériának.

- Vannak elkötelezett újságok a különböző politikai platformokhoz köthetően, de ez engem nem érint, hiszen mindenhol publikálok, ha felkérnek rá. Én nem tartok számon ilyen különbséget, de vannak lapok (Magyar Narancs, Élet és Irodalom), amelyekről tudjuk, hogy mi a véleményük a napi ügyekről. Most van egy másik újság, amelynek más véleménye van ugyanazon dolgokról. Nem hiszem, hogy ez különösebben megdöbbentő lenne. Ráadásul olyan emberek írnak bele, akik nem hiszem, hogy ne lennének vállalhatók irodalmi érték vagy egyéb más szempontból. Ez egy beköszöntő szám volt, nyilván olyanok is szerepelnek benne, akik nem szoktak írni - Tarlós István például. Ők nem lesznek állandó szerzői a lapnak. Én kizárólag szerzőként veszek részt benne, a szerkesztőségi munkában nem.

Az újságban lesz egy olyan sorozat, amelyben a felkért személyiségek számukra fontos, meghatározó helyről fényképes riport mellett tehetnek vallomást.

- Boldog vagyok, hogy a Baranya megyei Szilágyot, ahol a gyermekkorom nagy részét töltöttem, bemutathatom az egyik következő lapszámban. Nem hiszem, hogy ettől fel kéne háborodni. Dörmögő Dömötör is létezett egykoron, azon sem háborodott fel senki, pedig abban sem volt olyasmi, ami ne lett volna vállalható. Én nem gondolom ezt akkora problémának. Ráadásul más újság is kapott már támogatást. A Hócipő támogatásán is felháborodtak egyesek annak idején, érdekes módon akkor mégsem volt akkora balhé, nem vonultak ki az emberek az utcára. Én azt mondom, kapjon mindenki támogatást, aki lapot csinál és azt veszik is. Ha nem veszik, az más kérdés.

Pozsgai tavaly októberben leköszönt az Újszínházban betöltött posztjáról, azóta "magánzóként" keresi kenyerét.

- Azért jöttem el, mert nem tudtam vállalni azt az értékrendszert, amit az igazgató képviselt. Ebben sok vitánk volt, s úgy döntöttem, hogy váltok. Van egy másik életem is, írok, rendezni hívnak. Akinek nincs másik élete, az nyilván foggal-körömmel ragaszkodik egy pozícióhoz, én azonban nem.

Az író szerint ugyanakkor a jelenlegi színházi rendszer némiképp átalakításra szorulna, főleg színházszakmai szempontból.

- Az elmúlt években sok helyen színészek vették át a teátrumok irányítását, csak sajnos sokuknak nem sok közük van a napi színházvezetési feladatokhoz. A színház körüli problémákat nem egy művésznek kell megoldania. Az egész világon tendencia, hogy egy intendáns segíti a vezető munkáját, aki a viszi a teátrumot a hátán a mindennapi problémákkal együtt, s van az igazgató, mint művészeti vezető. Nyíregyházán nemrég a polgármester kijelentette, hogy nem művészt keresnek igazgatónak, hanem igazgatót, aki majd keres egy művészt. Így sokkal könnyebb a helyzet. Ez érvényes az Újszínházra is. Sajnálom Dörnert, hogy belement, mert nem ismeri - nem ismerheti - azokat a dolgokat, amelyekkel naponta szembe kell néznie, s amelyek elsősorban nem művészi feladatok. Sokkal könnyebb lenne a színház helyzete, ha intendatúra lenne. Ha egy színház nem megy jól, akkor a művészeti vezetőt le lehet cserélni. Egy igazgató öt évig akkor is ott ül, ha a színházról kiderül, hogy teljes csőd.

Pozsgai a Pécsett múlt héten rendezett színházi találkozó kapcsán kérdésünkre elmondta, a legtöbb versenydarabot látta már, egyébként pedig akkor vesz részt az eseményen, ha „érdekeltsége" lesz benne - vagy ha hívják.

- Mivel egyik színházi társulatnál sem dolgozom, hivatalosan nem hívnak, sem válogatni, sem máshogy. Persze erről megvan a véleményem. Egy fesztivál egyébként akkor fesztivál, ha a csoportok nem csomagolnak be előadás után és nem ülnek buszra...

Pozsgai bőségesen el van látva munkával, nemrég tévésorozat forgatásába kezdett, ami színházi előadások alapján készül. Emellett Gina Lollobrigida és Fidel Castro liezonjáról is írt egy darabot, amelynek próbái augusztusban kezdődnek, s amelyet bemutatnak majd Grazban is. A szegedi teátrumban is lesz egy bemutatója, a Tisza Istvánról írt művét október másodikán láthatja először a közönség.

H. L. B. - Fotó: Pozsgai Zsolt