Szibériai lepke telepedett meg a Mecsek északi oldalán: a kérdés, hogy meg tud-e maradni nálunk?

2012. március 22. csütörtök 23:35

Szibériai lepke telepedett meg a Mecsek északi oldalán: a kérdés, hogy meg tud-e maradni nálunk?

Az idei év februárja igazi "orosz telet"" hozott a Mecsek vidékére is, de Szibéria nem csak így üzent a szubmediterrán hangulatú pannon tájnak, ugyanis a biológusok legnagyobb meglepetésére a Mecsek északi részén felbukkant egy Eupithecia sinuosaria névre keresztelt törpearaszoló lepke is.

A törpearaszolót több mint másfél évszázazada (nagyjából az 1848-as szabadságharc idején) fedezte fel egy orosz kutató a távoli Ural hegységben - miközben Paszkievics herceg cári csapatai éppen Kossuthék ellen készülődtek.

Az európai kutatók sokáig nem is tudtak a pompás megjelenésű kis araszolólepkéről, de 1875-ben már Szentpétervár térségében is rábukkantak. A fokozatosan nyugati irányba előrenyomuló törpearaszoló felkeltette a legnevesebb német életföldrajz kutatók figyelmét is, így ők évtizedről évtizedre nyomon követték a lepke földrajzi megtelepedésének területeit, európai hódításának irányvonalait.

Délen és északon: mediterrán és szibériai fajok a Mecsekben

Nincs még egy olyan hegysége Magyarországnak, melyben a kontinentális és mediterrán hatások olyan harmóniában ötvöződnének, mint a Mecsekben. Igaz ez mind az éghajlatra, mind az élővilágra, hiszen a röghegység szerencsés fekvése és klímája miatt a legkülönbözőbb származású növény- és állatfajoknak ad otthont. Míg a déli lejtők mészkőszikláin a közeli Mediterraneum lel otthonra a balkáni és az adriai karszt élőlényeivel, addig a hegység másik oldalán, a nedvesebb, északi lankákon, a fagyzugos völgyelésekben felbukkannak a nedvesség- és hűvösség kedvelő szibériai származású fajok.

A történelmi Magyarország első Eupithecia sinuosaria példányát éppen az a Balogh Imre gyűjtötte 1942-ben, a mai Szlovákia területén lévő Rozsnyón, aki évtizedeken át Pécsi Tanárképző Főiskola Állattani Tanszékén oktatott.

Cikkünk szerzője először 1976-ban talált rá a Balaton felvidéki Nemesgulácson, de akkor még nem gondolta, hogy egyszer még a Mecsekben gyűjtheti. Erre 2011-ig kellett várni, amikor Mecseknádasd térségéből az első törpearaszoló is előkerült.

Átvizsgálva a közép-európai és magyarországi múzeumi valamint a magántulajdonban lévő lepkegyűjteményeket meglepő földrajzi elterjedési kép tárult fel - írja Fazekas Imre biológus. Kiderült, hogy a faj a Kárpátokon és Nyugati-Alpok vonulatain át fokozatosan leereszkedett a Jászságra, a Velencei-tó környékére, elfoglalta a Bakony és az Őrség vidékét, s a XXI. század elején megjelent a Mecsekben is, ami egyben a legdélibb előfordulási helye a Kárpát-medencében.

A csak éjszaka repülő törpearaszoló kedveli az útszéleket, a réteket, az üde legelőket, a szikes és sós területeket, az árterületeket, de megjelenik a kertekben is, sőt hegyvidéken akár 2000 m fölé is elmerészkedik. Földrajzi elterjedése meglepően hatalmas: keleten eléri az Amur régiót, Szahalint, Koreát és ÉK-Kínát.



A szibériai származású, Európát másfél évszázad alatt meghódító Eupithecia sinuosaria mecseki megtelepedése azért is érdekes, mert az utóbbi évtizedekben - a globális felmelegedés hatására - főleg a mediterrán tájak új fajai jelentek meg a Mecsekben, de általában a Villányi-hegységben. Most pedig egy nedvesség- és hidegkedvelő faj is otthonra talált nálunk - de kérdés, hogy tartósan meg is tud-e maradni, hiszen sok faj a meglepő felbukkanás után soha többé nem kerül a kutatók elé.


Képünkön egy, a Mecsekben gyűjtött Eupithecia sinuosaria (a szerző fotója).

Szerző: Fazekas Imre, biológus (Komló)