A cigányok is lenézik a nem cigányokat, az előítéletek kölcsönösek - véli dr. Kosztics István

Az átlagon felül tevékeny embereket többféle elismerés kíséri, szerencsés esetben a „külvilágból" érkezőkön túl a közvetlen környezetüktől kapják a legtöbbet. Dr. Kosztics Istvánt sem kerülik el a kitüntetések, s a tettei nyomán születő tényleges eredmények. A Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület alapító elnöke a jogvédő iroda fenntartásával, EU-s projektek menedzselésével, gyermektáborok és konferenciák szervezésével mindenkor a cigány értékek mentésén, őrzésén fáradozik.   

- Milyen Baranya megyében a cigányság helyzete ma, mennyit változott az elmúlt években?

- Csalódtunk a rendszerváltásban - hangzik a sommás ítélet -, arra számítottunk, hogy nemcsak politikai, hanem gazdasági fejlődést is eredményez mindenki számára. De ehelyett nagyfokú munkanélküliséget hozott, mely elsősorban a cigányokat érintette. Főleg azokat, akik vidéken, többnyire aprófalvakban, zsáktelepüléseken élnek, ahonnan a közlekedés is nehezebb a szárnyvonalak megszüntetését követően. Azt gondoltuk, hogy a területi különbségeket, az elmaradásokat fel lehet számolni, hiszen területfejlesztési milliárdok jöttek a megyékbe, de láttuk, hogy nem igazán demokratikusan osztották szét ezeket a pénzeket. Az okos polgármesterek beverekedték magukat időben a pénzosztó tanácsokba, és nem azt nézték, hogy milyen, a megye globális fejlődését gátló problémák vannak, hanem mindenki próbálta kilobbizni magának a jót, ami nem lenne baj, ha nem volna ekkora a lemaradás a megye térségei között.

- A legnagyobb cigány közösségek Miskolc és Pécs környékén élnek, tehát itt élesen felvetődnek a kérdések. Tetemes összegből felújították a Gandhi Gimnáziumot, olyan korszerű fejlesztéseket hajtottak végre, melyek nagy nemzetközi konferenciákra is alkalmasak lesznek. Visszafordul ez a hatalmas nagy beruházás a cigányság életébe?
- Már a Horn-kormány igyekezett komplexen megközelíteni ezt a kérdést, volt cigány cselekvési program akkor is, most már uniós stratégia is van. Az oktatásba fektetett összegek azért nem tudnak hasznosulni, mert kiemeljük a gyerekeket a Gandhi Gimnáziumba vagy a többi elit intézménybe, de nem emeljük ki a családjukat. A szülők nem kapnak normális munkalehetőséget, segélyekből vagy közmunkából élnek. A család nem fejlődhet a gyerekkel együtt, mivel nincs esélye sem szellemileg, sem gazdaságilag előrelépni. Ez a környezet visszahúzhatja őt. Nagy a szakadék. Rengeteg pénz ment el átképzésre az elmúlt 25 évben, ezek sem hasznosultak mindig jól, mert nem vizsgálták meg kellőképpen, hogyan tudják érvényesíteni a megszerzett tudást. Mi nagy eredményeket értünk el, senki sem morzsolódott le a tanfolyamainkról, sokan leérettségiztek, diplomáztak, majdnem minden cigány szervezetnek tanult, felsőfokú végzettségű vezetője van.

- Hátrányt jelent a munkavállalásnál, ha valaki cigány?
- Hogyne! Főleg itt Pécsett, ahol kicsi a munkaerőpiac, bezártak a nagy üzemek, ha valaki takarítói állást akar, oda is protekció kell.

- Miskolcon végzett a '90-es évek közepén jogi egyetemet, bár nem azon a környéken nőtt fel.
- Dél-Baranyában, Illocskán nevelkedtem, Siklóson születtem. Pécsett kezdtem el jogi tanulmányaimat, de különböző okok miatt váltottam. Miskolcon jobb volt a légkör, kedvezően fogadtak - emlékszik jóleső mosollyal a belvárosi Rácz Aladár Közösségi Ház roma alkotók munkáival dísztett termében dr. Kosztics István.

- Milyen családi indíttatása volt, hogy pont jogász lett?
- Dolgos családban nevelkedtem, édesapám kosárfonó volt, mellette zenélt is, édesanyám napszámba járt. Soknemzetiségű településen éltünk: svábok, szerbek, magyarok, cigányok alkottak jó közösséget. Segítettünk egymásnak a mindennapokban. Az illocskai alsó tagozatban négy osztályt együtt nevelt a gyerekszerető tanító bácsi, aki sokat játszott, kirándult velünk. Odafigyelt ránk, engem már negyedikben elvitt Magyarbólyba egy Petőfi irodalmi versenyre. Jelentős eredményt nem értem el, de meghívott a presszóba sütizni, nagy élmény volt. Neki köszönhetően már alsó tagozatban az iskola teljes kis könyvtárát elolvastam - árad a visszaemlékezés. - Hazavittem a könyveket, a szüleim mondogatták is, ebből a gyerekből pap lesz. Ha nem is ez a hivatás, de valami tényleg megmozdult bennem. 10 éves koromban arra gondoltam, szeretnék szentjánosbogár lenni, mert akkor világítanék a sötétben, és utat mutathatnék a többieknek. Annak ellenére, hogy nem volt akkora szegénység Illocskán, mint másutt, mégis kialakult bennem: jó lenne tenni a többiekért.

Hasonlóan jó légkörű, kezdeményező általános iskola volt emlékezte szerint a magyarbólyi, ahol a felső tagozaton is kitűnt tehetségével és vezető személyiségével. A kerámiakészítés szakmájával ismerkedett, de eközben változatlanul élt benne a vágy, tenni az emberekért valamit. Ezért választotta érettségi után a jogi egyetemet. Az igazsághoz ragaszkodó, megalkuvásmentes jogásznak alkalma volt cigány családok sorsán lendíteni kezdetben a házi szociális gondozó hálózatban, majd az önkormányzatnál, később a roma művészekkel alapított civil szervezetben, a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesületben, melynek alapítástól elnöke. Új és újabb feladatok hozták egymást, így a jogsegély szolgálat, számos uniós pályázat, kiállítások, fesztiválok, gyermek- és ifjúsági programok, melyekre mindig várják a nem cigány érdeklődőket is.

- Sokszor éles vitáktól volt hangos a cigány kisebbségi önkormányzat Pécsett.
- Csaknem 16 évig vezettem a cigány önkormányzatot, de ebben is csalódtam - mondja keserűen dr. Kosztics István. - Nagyobb központi és önkormányzati támogatásra számítottunk. A törvényalkotás folyamatában már elmondtuk, hogy komoly anyagi bázis nélkül a kisebbségi törvény nem lesz hatékony, de nem hallgattak ránk. A hazai nemzetiség esetében nem lehetett szó területi autonómiáról - hiszen elszórtan élünk egymástól -, csak kulturálisról. Nyugati példák mutatják, hogy lehet jó nemzetiségi politikát folytatni: a tiroli németeket, a németországi dánokat vagy a finnországi svédeket említeném. Magyarországon az országos nemzetiségi önkormányzatok kapnak magas támogatást, míg a helyiek néhány 100 ezer forintot. Ennek most látjuk a visszaütőjét az országos önkormányzatunk esetében, nem tudtak bánni a nagy pénzzel, ebben nemcsak az önkormányzat hibás, hanem az is, aki a támogatásokat osztja.

- Cigányok és magyarok hogy állnak egymással?
- Van egy történelmi kép a cigányokról, amely néha kicsit romantikus, néha nagyon negatív és nagy ritkán reális. Az előítéletek kölcsönösek, nemcsak a fehérek nézik le a cigányokat, hanem a cigányok is lenézik a fehéreket. Ha valakit ér valami, annak mindig van ellenreakciója. A cél az lenne, hogy megismerve egymást ne féljünk, valóságos képet alkossunk egymásról. Itt működünk 27 éve a belvárosban, a rendezvényeinknél nyitva van a kapu, amelyen be-belesnek, de még mindig nem mernek bejönni az itt elhaladó emberek. Egyetlen alkalommal, 2010-ben (Pécs volt Európa Kulturális Fővárosa) a Szomszédünnepen ültek le közénk az utca lakói, de akkor itt volt velünk a polgármester is.

Hárságyi Margit - Fotó: Kálmándy Ferenc