"A keresztény akkor is keresztény, ha kijön a templomból" - így segítenek a máltaiak Pécsett

Mondják, hogy egy társadalom fejlettségét mutatja az is, hogyan bánik a legelesettebb emberekkel. Jót tenni néha, nagy ritkán könnyű annak, akinek ez egyáltalán megfordul a fejében, de minden nap már sokkal nehezebb. Mennyi erő és kitartás kell ahhoz, hogy ne adjuk fel, hogy legyen türelmünk, hogy tudjunk odafigyelni, sőt még mosolyogni is. Kevesen tudják, mennyire hasznos a Magyar Máltai Szeretetszolgálat sokrétű pécsi tevékenysége. Két jeles évforduló között kerestük fel őket.

A két évforduló: tavaly volt 25 éves a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Pécsett pedig 1991. március 1-jén alakították meg a csoportot önkéntesek dr. Nagy Ibolya vezetésével, így ők jövőre lesznek negyedszázadosak. Akkor mindent elsöprő erő hívta életre összefogásukat, mert elindultak a balkáni háborúból menekülők, s őket el „kellett" látniuk élelmiszerrel, gyógyszerrel, orvosi segítséggel, ruhaneművel. Azóta egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Jelenleg 122 önkéntes végez karitatív munkát, van, aki naponta, mások a hét több napján, de számolatlanul sokan besegítenek egy-egy akciójukba karácsonykor, adventkor és más ünnepek idején.

Többen szorgoskodnak a hajléktalanok karácsonyi ünnepségén is, a belvárosban, ahol a hajléktalanok nappali melegedő intézménye télen krízisszállóként is működik. Ha betérnek ide a rászorulók, kimossák a ruhájukat, ha szükséges, ki is cserélik egy jobb állapotúra, tisztálkodásra, pihenésre van lehetőségük, nem maradhat el a mentális segítség sem, mindig van kivel megosztaniuk gondjaikat, miközben zsíros kenyeret, péksüteményt, gyümölcsöt is kóstolhatnak. Állami normatíva alapján működnek, engedélyük napi ötven főre szól, náluk azonban az átlag 79 fő, telente sokszor 130-an is vannak, mert senkinek sem mondják, hogy nem jöhet. Mindezt szinte egy szuszra sorolja ifj. Csonka Pál (képünkön), a szervezet dél-dunántúli régiójának megbízott vezetője, akinek főfoglalkozása környezetvédő biológus, tervező mérnök, szaktanácsadó, egyszóval ő igazi máltai önkéntes.

- A hajléktalanok intézménye különösen fontos, mert a pécsi belvárosból ki vannak tiltva.
- Szokták mondani, hogy ez az intézmény vonzza a hajléktalanokat, de nem erről van szó. Azért jönnek a belvárosba, mert itt a kukákban esetleg több a maradék étel, s ha már itt vannak a közelben, a mi intézményünk esik hozzájuk a legközelebb. Átváltoznak nálunk. Egy másik ember lép ki a kapun, senki sem gondolná róla, hogy hajléktalan. Növekszik az illető önbecsülése, nagyobb esélye van integrálódni, munkába állni, egyszóval újból élni.

- Ehhez mérhető, de már messze túlmutat egyszeri jelentőségén a György-telepi tevékenységük, hiszen ott egy elgettósodott városrészben éltek iszonyú körülmények között emberek, s az elmúlt években csodálatos eredményeik születtek.
- Mi több mint nyolc éve kezdtünk ott dolgozni, mert felfigyeltünk arra, hogy a hétvégi foglalkozásainkon a Csilla Gondviselés Házába - ahol korrepetálás, játék, zsíros kenyér, kakaó várta a keleti városrészben lakókat - egyre több gyerek jött. Nem tudtuk, honnan érkeznek, elkezdtük követni őket, a Hősök tere környékéről és a mögötte lévő területről, a György-telepről indultak. A nagyobb testvérek hozták a kicsiket, a 10 éves a kétévest. S amikor Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke lement György-telepre, azt mondta, ezt nem lehet így hagyni, tennünk kell valamit. A feladat megtalált bennünket, és azonnal kiderült, hogy nem lehet György-telepen egy távoli irodából intézkedni. Ott kell lenni. Ezért hívjuk az ottani munkánkat Jelenlét Programnak.

- Nyitottunk egy szociális irodát nyolc éve a telepen, kaptunk egy önkormányzati bérleményt, amelyben nem volt sem víz, sem villany, sem csatorna, tehát ugyanolyan körülmények között dolgoztak munkatársaink, mint az ott lakók. Akkor a közbiztonság, a higiéné, a közösség állapota, a társadalmi viszonyok iszonyatosak voltak, elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyen létezik Európában. Most egy összehangolt komplex városrehabilitációs program éleszti fel ezt a negyedet. Az önkormányzat a fő pályázó, a fő stratégiai konzorciumi partnerek a máltaiak és más civil szervezetek. Kiterjesztettük tevékenységünket más, ehhez hasonló területekre is a városban.

- A máltai szakemberek nagyon jól képzettek.
- A telepi csapat erre a néhány évre állt össze, jól meghatározott munkakörökben: közösségfejlesztő, coach, szociális munkások, mentálhigiénések, ifjúságnevelők. A sokszínűségben van az erősségük, sok fiatal van közöttük, akik azonnal az egyetem után kerültek ide, a mi meghívásunkra. Most már négy helyszínen dolgozunk: György-telep mellett a Hősök terén, Pécsbányatelepen, Rücker-aknán és Pécs-Somogyon. Rücker-aknán meg kellett szüntetni a lakásokat, mert olyan állapotúak voltak. A többi területen a lakások nagy része megújul, és ezekbe költözhetnek vissza a lakók. 

- Miként gondoskodnak arról, hogy helyesen használják a felújított lakásokat?
- A munkánk a kísérés is, ez hosszú távú városrehabilitációs program, a városi vagyon, önkormányzati bérlakások helyes használata a város érdeke is. Ez tanulható folyamat, de nem a lakások a lényegesek, hanem az ott élő emberek, a családokat kell segítenünk abban, hogy önmagukon tudjanak segíteni.

- Mérnökként Budapestről visszatérve hogyan talált a máltaiakra?
- 1998-ban költöztünk vissza Pécsre, a feleségem a Máltánál kezdett dolgozni, s én mellette fokozatosan bevonódtam. Vannak önkéntesek és alkalmazottak itt, ő a Jelenlét program és a a Csilla Gondviselés Háza vezetője is mint alkalmazott, én pedig „csak" máltai önkéntes vagyok.

- A Csilla Gondviselés Háza Csilla von Boeselager bárónő, született Fényes Csilla magyar származású emigránsról kapta a nevét, aki gyökereit keresve tért vissza az óhazába. Pécsett járva, a nyolcvanas évek számos gondját megismerve, dr. Nagy Ibolyával barátságot köve megszületett az elhatározás, támogatja egy, a rászorulók gondjait enyhítő közösségi ház építését, alapítását.
- A Gondviselés Háza fogyatékkal élő fiatalok szakszerű nappali ellátását nyújtja, minden reggel a mikrobuszaink járnak körbe, hozzák be a „gyerekeket", akik között van 30-40 éves is, délutánonként pedig visszavisszük őket. Így a szülők tudnak dolgozni. A szociális konyhán naponta 120 adag meleg étel készül, melyből a napközis gyerekeken túl a környékbeli rászorulók részesülnek, minimális térítési díj ellenében. 80 családhoz szállítjuk ki az ebédet, többnyire idős, magatehetetlen, egyedülálló embereknek, akik számára az egyetlen ember a mi munkatársunk, akivel beszélgethetnek kicsit. Sokuknak ez az egyetlen főtt étel naponta, és többen is osztoznak rajta. A Csilla Házban dolgozó szakemberek és az összes ellátás államilag támogatott, normatívához kötött tevékenység, a munkához szükséges feltételek betartásával működik. Ilyen a fogyatékkal élő tanköteles gyerekek iskolája is, mely ugyancsak ott működik.

A járóbetegek ellátását 16 kiváló pécsi orvos és 22 asszisztens végzi önkéntesként, ugyancsak ebben a formában jogászok adnak tanácsokat gyám- és hagyatéki ügyekben, raktárukban pedig gyűlik az adomány, mely minden esetben eljut a rászorulókhoz.

A rendkívül energikus, roppant fegyelmezetten és reálisan gondolkodó vezető, ifj. Csonka Pál egyszerű választ adott arra kérdésünkre, hogy miért végzi ekkora hévvel ezt a munkát:

- Nekem ez természetes, a megélt keresztény hitnek egy módja. A keresztény akkor is keresztény, ha kijön a templomból, a tetteivel az. Folyton azon jár a fejem, hogy lehetne szebbé, jobbá tenni valamit, a közösségemért dolgozom. Tisztelem önkénteseinket, azokat, akik felajánlanak időt, energiát az életükből, törekszem vissza is adni valamit cserébe, ha mást nem, legalább azt, hogy jól érezze magát, és higgye el azt is, hasznos, amit tesz.

Hárságyi Margit - Fotó: Dittrich Éva