Balikó: se Siklós, se Szeged, se egyetemi képzés - szabadúszó jelenleg a volt pécsi színidirektor

A szegedi önkormányzat kulturális bizottsága úgy döntött, hogy a színház jelenlegi főigazgatója maradhat a társulat vezetője. A posztra Balikó Tamás, a pécsi teátrum előző igazgatója is pályázott, de a testület végül nem őt támogatta. A baranyai megyeszékhely társulatát tizennyolc évig irányító szakember pillanatnyilag szabadúszóként tevékenykedik, hiszen tavaly óta nem vesz részt a siklósi várszínház működtetésében és a korábban a pécsi egyetemen másoddiplomás színházrendezői képzés elindításával kapcsolatos elképzelései sem váltak valóra. 

Balikó Tamás legutóbb a Szegedi Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázat kapcsán kerül a figyelem középpontjába. A színész-rendező ellenben tavaly is szolgált érdekességekkel, amikor kisebb huzavona után megvált a siklósi várkapitányi posztjától, miután a képviselő-testület megvonta tőle a bizalmat. A helyi potentátok szerint ugyanis a várszínházi produkció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ráadásul veszteséges volt.

- Siklóssal tavaly nyár óta megszűnt minden kapcsolatom. Az önkormányzat úgy döntött, hogy - dacára annak, hogy egy fillérrel sem támogatták a próbálkozásokat - lemond a várszínházról. Egy évig saját erőből vergődtünk, a belépőjegyek árából próbáltuk fenntartani magunkat és invesztálni a programokba, de nyilvánvaló volt, hogy támogatás nélkül ez nem megy. Kár, mert gyönyörű a környezet, s addig is jó pár programot bonyolítottunk le - még úgy is, hogy ráfizetéses volt - fogalmazott a művész.

A volt pécsi színidirektor azonban nem ül a babérjain, hiszen aktív szerepet vállal a megalakulását az év elején bejelentő és nemrég hivatalosan is bejegyzett Jelen-lét Színházi Egyesület működésében.

- Ez tulajdonképpen egy baráti társaság. Az egyesület tagjai együttesen több mint háromezer előadást rendeztek, és több mint 140 évig voltak színházi igazgatók. Nincs semmilyen kompetencia vagy befolyás mögöttünk. Ez nem szakszervezet, nincs érdekérvényesítő lehetőségünk és szándékunk sem. Sok vita van köztünk, de összeköt bennünket a szakma- és az érzékelhető értékvesztés következtében a szakmában dolgozók sorsa iránti aggodalom.

Balikó hozzátette, fontosnak érzik, hogy véleményt formáljanak "egy olyan időszakban, amikor nagyon nehéz helyzetbe került a színházművészet, amikor színészek, művészek és dolgozók kerülnek utcára mindenféle előzmény nélkül, amikor egy kontraszelektív folyamat eredményeként nincs a munkájukra szükség, amikor nem az érték, az eredmények és a valóságosan megtermelt tartalmak számítanak".

- Elkötelezett vagyok a fiatal generáció és a pályakezdők iránt. Lényegesnek tartom, hogy ne veszítsék el a hitüket, bizalmukat, legyen meg a tisztelet bennük a szakma iránt. Nehéz, mert amiről most beszélek, lassan már teljesen kiveszett.

A fiatalok megszólítása érdekében merült fel az a gondolat korábban, hogy másoddiplomás színházrendezői képzést indítsanak a pécsi egyetemen, ám ennek megvalósítása egyelőre várat magára.

- Az elképzelés során partneri viszonyt alakítottunk volna ki a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel. Koltai Dénes professzor ötlete volt, s egyfajta csereoktatás keretében működött volna: Marosvásárhelyen mediátori képzés kezdődött volna, ami Pécsett már évek óta sikeresen működik. Az ottani krediteket én legitimizáltam volna, hiszen én egyetemi tanár vagyok, doktorátussal rendelkezem. Így indult volna a pécsi egyetemen másoddiplomás színházrendezői képzés. Elkezdtünk dolgozni az ügyön, de rengeteg adminisztratív falba ütköztünk, különösképpen a románok részéről. Elképesztő nehézségeket támasztottak, s ezt fokozta, hogy lemondott a marosvásárhelyi egyetem rektora, Gáspárik Attila, helyette pedig szokatlan módon román rektor került hivatalba. Mindenesetre nagyon lelassultak a tárgyalások és hamvába holt az elképzelés. Az adminisztráció és a nehézségek lassan felőrölték az elképzelést és nem lett belőle semmi.

Balikó Tamás jelenleg szabadúszó. Kérdésünkre, hogy kíván-e a későbbiekben is igazgatóként dolgozni, így válaszolt:

- 18 évig voltam Pécsett igazgató. Ez is egy szakma, elég sok mindent tudok erről.  A színházban bárkiből lehet bármi, nincs olyan egzakt mérce, ami szerint mérhetőek lennének az eredmények - bár tudjuk, hogy van, csak nehéz rá hivatkozni. Mindenesetre én tudom, hogy mihez értek, és ha látom, hogy úgy alakulnak a körülmények, akkor alkalmas és kész vagyok arra, hogy gyakoroljam a szakmámat.

H. L. B. - Fotó: Dittrich Éva