Két méter hosszú zeneszerszámával szórakoztatja a népet a belvárosban Szekeres Miklós

Elsőre talán furcsának tűnő hang tölti meg időről időre a Citrom utcai átriumot. Ez csak egyet jelenthet: Szekeres Miklós utcazenész a megszokott helyén szórakoztatja az éppen arra sétáló nagyérdeműt. Ehhez saját készítésű, hazánkban kevésbé ismert hangszerét, a fujarát hívja társul.

Évszázadokkal ezelőtt még a hegyi pásztorok fújták, ma viszont már a pécsi utcazene egyik érdekessége a fujara nevű hangszer, köszönhetően Szekeres Miklósnak.

- Egy szlovák eredetű tradicionális kontrabasszus hangfekvésű népi furulyáról van szó, eredetileg a magányos hegyi pásztorok játszottak rajta, elsősorban saját szórakoztatásukra - mondta el munkatársunknak. - Az alján három lyuk van, tetején síp, amelyhez a levegő egy kisebb csövön és a szájban tartott befúvócsövecskén keresztül jut el - adott jellemzést.

A hangszerre az utca „nyugtatójaként" is tekinthetünk meditatív hangzása miatt: mélyebb hangjai lágyak és gyengédek, a magasabbak viszont erőteljesek, élesek. Nem csoda hát, ha a rohanó emberek gyakorta megállnak hallgatni néhány percre.

A fujarát a testvére készítette műanyagból, de közösen számos más egzotikus hangszert raktak már össze. A dél-afrikai kalimbáról, az ausztrál didgeridooról, vagy a japán shakuhachiról talán viszonylag kevesen hallottak, a Szekeres testvérpár azonban nem csak elkészíti ezeket, hanem a legtöbbjükön képesek is játszani.

A fiatalember immár négy éve zenél a pécsi belváros különböző pontjain. Kérdésünkre azt mondta, mostanra a hatóságok is elfogadták őket, feltéve persze, ha rendelkeznek a tevékenységhez szükséges közterület-foglalási engedéllyel.

Ugyan a belvárosban sétálók egy része tudomást sem vesz az utcazenészekről, sokan megállnak és elcsodálkoznak, amikor meglátják a nagyjából két méter hosszú fujarát. Akad, aki akár több száz forintot is ad a muzsikusoknak, ám az utcazenéléssel Pécsett legfeljebb egy kis zsebpénz lehet összeszedni, akármilyen ritka is a hangszer.


Képünkön: Szekeres Miklós utcazenélés közben.

Palotás P. - Fotó: Kálmándy Ferenc