Olvasói levél: "Nos, ez a rendszer EMBERTELEN, felesleges ezt tovább ragozni"

Az alábbi levelet küldte szerkesztőségünknek Kelemen Szilárd, közlését kérve, ezt írva elé: "Ha le merik közölni, megköszönném. Vitaindítónak sem lenne rossz, ha más itt élők is kifejtenék ezekről a dolgokról véleményüket."

"Jelentés Pécsről

(Összefoglaló a város és a térség mai helyzetéről. Aki nem hiszi, töltsön itt pár napot a régióban, de lehetőleg ne a hivatalos helyeken tájékozódjon, hanem csak úgy járjon-keljen a szürke hétköznapokban)

Pécs, a délvidéki nagyváros, az egykori ipari-bányászati-kulturális központ (a Dunántúl fővárosa, a Balkán kapuja stb...) napjainkban bizony történetének igen sötét fejezetét morzsolgatja. Az utóbbi 20 év története a folyamatos hátrálás és visszacsúszás krónikája. A térség mai helyzete és állapota a vidéki Magyarország adekvát tükörképe.

A város termelési és gazdasági potenciálja napjainkban csak töredéke a rendszerváltást megelőző évekének. Azokban az időkben két hatalmas bányászati
cég (a Szénbánya és az Uránbánya országos ismertségű) volt a tartóoszlopa a helyi gazdasági életnek. És persze az emblematikus pécsi üzemek: a Dohánygyár, a Sörgyár és a Zsolnay Porcelángyár. Nagyon jelentős könnyűipar (Bőrgyár, Kesztyűgyár és egyéb üzemek), élelmiszeripar (Tejüzem, Húsüzem és egyéb élelmiszeripari feldolgozók) és hatalmas építőipari kapacitás (élén az akkori megyei építőipari tröszttel) volt jelen a térségben. Ezek hozták létre helyben az ország egyik legnagyobb lakótelepét és a térség számos monstre beruházását (valószínűleg a Pécs2010 beruházásaival sem szenvedtek volna olyan szánalmas kudarcot, mint a maiak).

Az előbb felsorolt nagy gyárak mellett százával voltak jelen kis és közepes üzemek, amelyek szintén életképesnek bizonyultak az adott korban. Mindezt jól egészítette ki Közép-Európa egyik legnagyobb egyeteme, amely hol egyben, hol részekre bontva adott munkát több ezer oktatónak, és képzett több tízezer szakembert évente. (Manapság nem Pécsett, hanem az egész megyében nincs 15 darab legalább 200 főt foglalkoztató termelő egység. Az egyetem az több ezres, dehát az nem termelő. Az utolsó nagyobb cég a finn Elcoteq 2011-ben húzta le a rolót, és azóta nyugodtan elmondható, hogy komolyabb termelő üzem már nincs az egész térségben.)

Természetesen a helyén kell kezelni az akkori idők gazdaságát, ami hatékonyságban
nyilván nem venné fel a versenyt a mai idők cégeivel, de teljes volt a foglalkoztatás és mindenki tisztességgel meg tudott élni, aki az országnak ezen a táján telepedett meg. Ha igaz sok közgazdász azon állítása, hogy országos szinten jelenleg az egy főre jutó reálbér visszaesett a 70-es évek végének szinvonalára, akkor bizony keserű szájízzel, de meg kell becsülni az "ocsmány átkos" időszak akkori eredményeit. 

Mindez néhány év alatt szertefoszlott, semmivé vált! A cégek egy részét a gazdaságtalanság hazug ürügyével leállították, más részét mohó-korrupt privatizálók hada szedte darabokra. A még ezután is kitartó cégek a multik piac-letakarító műveleteinek váltak áldozataivá. A kilencvenes évek első felének lázas pusztítása hatalmas károkat okozott, és a mai napig helyrehozhatatlan sebeket ejtett a délnyugati régión.

A cégekkel, üzemekkel együtt került a szemétre mindaz a sok évtizednyi termelési tapasztalat, know-how, szervezési és szervezeti tudás, ami felhalmozódott a térségben. Mielőtt valaki újfent megjegyezné, hogy azok gazdaságtalan szocialista üzemek voltak, akkor emeljük ki azt a tényt, hogy ezen cégek közül több is túlélte a Horthy időszak sőt a Monarchia világát is. És tegyük hozzá sürgősen, hogy ezeknek a cégeknek a rentábilissá tételére még csak kísérleteket sem tettek.

Mert az ami napjainkban folyik, nevezetesen, hogy az egykori munkások otthon morzsolgatják rokkantnyugdíjas napjaikat, vagy valamely ál-vállalkozásban törik a fejüket kamu ÁFA visszaigényléseken, nos az biztosan sokkal, de sokkal gazdaságosabb társadalmi szinten, ugye? Aki ezt a gazdaságtalanság miatti gyárbezárásokat kitalálta, azt visszamenőlegesen háborús bűnössé kellene nyivánítani! De hagyjuk az indulatokat...

Ma már látható, hogy a következő években megindult, majd egyre gyorsuló üteművé vált a szakemberek elvándorlása is a térségből. Mindezt általános lakossági elvándorlás is kísérte. Az egykor 192 ezer főnyi lakosságot is elérő megyeszékhely jelenleg 156 ezer lelket számlál. Aki élt akkoriban, az emlékszik rá, hogy a városközpontban éjszaka is nyüzsgött az élet, a vendéglátóipar virágzott és jó volt a közbiztonság. (Aki mindezt üres nosztalgiázásnak véli, annak fényképek és tanúk százaival tudom igazolni a leírtakat.)

Ma ugyanitt sétálva este már egy ürességtől kongó városközpontot és pangó vendéglőket találni. A közbiztonság helyzetét jól jellemzi, hogy a katasztrófa-híreket
adó médiákban ez a város az egyik legtöbbet emlegetett település, és 2011-ben úgy tudom a gyilkosságok száma is itt volt a legmagasabb az országban. Egy halvány pozitívum: az ünnepi évre valóban kissé rendbehozták a belvárost és a köztereket, de rögtön hozzátéve, hogy ezen helyeket 1400-nál is több hajléktalan "színesíti". (Döbbenetes szám a 80-as évek 50 hajléktalanjához képest.)

Sajnos a mélyülő nyomor megnyilvánulásainak évről-évre egyre dermesztőbb jeleit tapasztalom. Korábban csak a hajléktalanok megszokott látványa volt jelen, később megjelentek kisebb csapatokba verődött koszos kukázó gyerekek, az utóbbi
időkben pedig többször voltam tanúja jól öltözött emberek kukázásának.

Mi lesz a következő fokozat? Sajnos teljesen megszokott történet az iskolába több társának uzsonnát hozó gazdag diák jósága, mivel sok családban már a gyereknek sem jut elég ennivaló. A lakosság közműtartozásainak összege meghaladja a 2,3 milliárdot, ami valószínűleg szintén előkelő helyezést biztosítana az egy főre jutó országos ranglistán.

Ha ezeket a mai állapotokat valaki előre leírta volna a rendszerváltás sok reményt gerjesztő éveiben, akkor gyaníthatóan az illetőt jó ideig puha falú helységekben tárolták volna. Ennél már csak egy háború tudott volna nagyobb pusztítást végezni!

Hogy a mai hivatalos politika hogyan próbál a semmiből valamit kreálni, azt meg lehet nézni például a http://www.pecsgazdasaga.hu/gazdasagi-kornyezet homályos fogalmakkal operáló, semmitmondó, protokoll weboldalon. 

Akkorát ugyebár senki sem hazudhat, hogy itt valami komoly termelés, vagy nagyszabású gazdasági tevékenység folyna, ezért az említett oldal eredménynek minősíti azt, hogy a városban a kereskedő multicégek logisztikai központokat hoztak létre. Az is szerepel ebben a jeles ismertetőben, hogy a város lakosságának háromnegyede a tercier szektorban dolgozik. (Ezt úgy lehet valóságosan értelmezni, hogy ezek egy töredéke valóban szolgáltat, míg nagyobb részük kényszervállakozásként tengődik, amely többet foglalkozik "adóoptimalizálással", mint a saját tevékenységével.) Nem tudom, hogy a tercier szektorhoz sorolják-e a kényszerből külföldre járók tömegeit (ezek, mint tudjuk általában öregeket ápolni, campinget takarítani és hasonló dolgokat végezni járnak Nyugatra).

Gondolom, a rengeteg volt bányász, bőr vagy tejipari munkás által alapított kis cégek tevékenységének és hatékonyságának leírásával nem szükséges terhelnem az olvasót, azt valószínűleg el tudják képzelni. Az oktatási intézményeknek köszönhetően rengeteg a felsőfokú végzettségű ember (a tömegoktatásból következően természetesen gyanús minőségű szaktudással), akiknek azonban csak a töredéke jut a képzettségének megfelelő álláshoz.

Az olyan - egykor igen keresett és megbecsült - szakemberek, mint a közgazdász-jogász ma nagyon elégedettek egy biztosítási ügynök állással, de legtöbbször ez sem jut nekik.

Az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése is több gondot okozott, mint amennyi örömet hozott. A város hivatalban levő apparátusa egyáltalán nem volt felkészülve egy ilyen léptékű esemény levezénylésére. Ez az esemény hű tükörképét adta a város mai mentális állapotának. 

Egy néhány tízmilliárdos beruházás-sorozat levezénylése (kombinálva a korrupcióval, a pártok veszekedéseivel és az országos politika szerencsétlen belenyúlásaival) megoldhatatlan feladat elé állította a helyi (önjelölt) elitet. Pedig ez a város normális politikai élettel, kis odafigyeléssel mind fizikailag, mind mentálisan ennek a többszörösét is el tudná végezni.

Kevés városban ennyire kontraszelektált a helyi pártpolitikai elit, mint itt.

Ha valaki végigolvasta ezt, kérem, vesse össze saját településének jelenével és közelmúltjával. Gyanítom, hogy a hasonló tartalmú jelentésekből egy hatalmas, országos dossziét lehetne összeállítani. És aki netán rosszindulatúnak tartaná ezeket a sorokat, higgye el, sokkal mélyebbre is le lehetett volna merülni a valóság szennyes bugyraiba.

Szót sem ejtettem még a helyi közlekedés privatizálásának (az országos hírhedtségű busz eladás-visszabérlés) dicsőséges történetéről. Vagy az EKF projekten kívüli beruházások körüli botrányokról. Vagy a város elképesztő mértékű eladósodottságáról (40 milliárddal országos dobogós helyezés) amelynek kialakulásáról szintén érdekes pletykák terjednek a városban. Vagy a városi képviselők telek ügyleteiről. Vagy a Pécsi Vízmű privatizáció-reprivatizáció érdekes történetéről.

Mivel mindenképpen valami kis reményt adó pozitívummal szeretném zárni az áttekintést, ezért meg kell említeni, hogy végre megépült és működik a városig vezető M6-60 autópálya (bár tudjuk, hogy milyen áron és minőségben) és kezdenek befejeződni a még régebbre esedékes EKF projektek (Zsolnay-negyed, Tudásközpont, Kodály Központ).

Pár szó erejéig idekivánkozik még a tágabb környezet állapota.

A régió állapota a vállalkozó-mintafalu Kozármislény kivételével még sokkal szörnyűbb. Egyes, főleg roma-lakta dél baranyai településeken pedig az afrikai szintet idézi. Arrafelé különben is csak kellő körültekintéssel szabad közlekedni. Sokszor, amikor nézem a tévében a politikai vitaműsorokat, és meglátom azokat a tornából felmentett Political Capital-os, vagy hasonszőrű elemzőket, akik a cérnahangjukon ömlengenek a szabadság-demokrácia-nyugatias modernitás kíválóságáról, akkor elhoznám ide őket egy 2 napos tanulmányi kirándulásra, mondjuk egy beomlott fedelű roma vagy nyugdíjas házba társbérlőnek.

És megkérném őket, hogy írják le legyenek szívesek, hogy mit adott a demokrácia és az Európai Unió ezeknek az embereknek! És mit adott a vidéki 8 millióból 7-nek!? Mennyi jutott a kohéziós alapokból a Dráva-menti nyomorzónának?

És itt jutottam el az egyik legfontosabb közlendőmhöz: egyre biztosabb vagyok abban, hogy az országos politikai elitünknek fogalma sincs a tényleges vidéki állapotokról. Az elnyomorodás tényleges mértékéről, a lepusztultság és reménytelenség igazi szintjéről és rohamos terjedéséről ezeknek az embereknek nincs valódi információjuk. Bár sokat járnak vidékre különböző protokoll eseményekre, de ez a legmélyebb szint, ameddig elmerülnek a nehézségekben.

Nem tudják milyen lehet villany nélkül sötétben üldögélni, vagy tüzelő nélkül nyugdijasként azon töprengeni, hogy a kutyaeledel elfogyasztása után sikerül e kibírni holnap reggelig. Ezek a jelenségek a vidék vidékén bizony már sorozatossá kezdenek válni és mivel alig-alig esik szó erről a hivatalos fórumokon erős a gyanúm, hogy itt megint drámai eseményekre lesz szükség, hogy valami történjen...

Ne kergessünk ábrándokat, ezt az állapotot a ma is regnáló politikai és közhatalmi rendszer idézte elő, ez változtatta ezeket a településeket és az ország nagy részét egy lepusztult, elhagyatott szemétdombbá!

Mindegy, hogy azt demokráciának, vagy autokráciának esetleg micimackónak hívják!

És itt nem egyes emberek mulasztásairól van szó, itt maga a rendszer anakronisztikus, rothadt és idejétmúlt. És ezt nem lehet kohéziós alapokkal, és egyéb birodalmi agyrémekkel helyrehozni. Ezt csak emberséges politizálással lehetne helyrehozni. Ez pedig a jelenlegi politikai berendezkedéstől igen messze található.
Ugye emlékszünk még, hogy a szocialista rendszer temetésénél milyen szavak hangzottak el a nekrológokban, például, hogy nem volt emberléptékű, vagy emberközpontú.

Nos, ez a mai rendszer EMBERTELEN. Ez az alfája és omegája. Felesleges ezt továbbragozni, hogy profitközpontú és uzsorajellegű és a többi szócséplés... És mivel embertelen, ezért még a szocialista rendszernél is sokkal, de sokkal rosszabb. Ebben az állapotban sokáig nem maradhat ez a térség. Rövid idő alatt el kell dönteni, hogy az "új rendszer" által elpusztított szektorok közül melyeknek van esélye újraépülni
és el kell kezdeni a helyreállítást. Ha kell kíméletlen patrióta módszerekkel! Mert ha nem, ha ez így folytatódik tovább, akkor ezen a helyen egy nemzedék múlva már egy kisvárosnyi ember sem fog élni. Mert ha nem, akkor ez a régió nem leszakad, hanem dugóhúzóba került repülőgépként pörögve zuhan a katasztrófa felé. Egyáltalán nem túlzás ez a radikális kifejezésmód.

Lehet, hogy jövőre ilyenkor már én sem tudok ilyen cikkeket írni, mert én is egy német öregember tolókocsiját terelgetem havi 600 euróért feketén valahol a Duna felső folyása mentén.

De én ezt az országot szeretem és itt szeretnék maradni. Ameddig csak lehet....

Kelemen Szilárd
Pécs, 2012 március"