„Sokszorosan megfizettem a hibámért" - mondja a közgyűlésbe visszatérni készülő Fodor Ibolya

Súlyos betegségéből felépülve, várhatóan a közeli jövőben visszatér a pécsi közgyűlésbe Fodor Ibolya. A kertvárosi képviselő lapunknak nyilatkozva azt mondta, a tavaly körülötte kirobbant botrány következtében tönkrement a házassága, kisfia és saját egészsége is megrendült. Leszögezte ugyanakkor, hogy nem mond le mandátumáról, s a jövőben is élni kíván a választóitól kapott felhatalmazással.

- Az volt a legrosszabb pillanatok egyike, amikor tavaly az egyik pécsi áruházban a kilencéves kisfiammal vásároltam, s valaki beszólt, hogy nézd, itt van az a szemét képviselő - idézte fel a ma is sajgó emléket Fodor Ibolya. - Szinte kimenekültem onnan, nem magamat, a fiamat féltettem. A külvilágot ma már lehetetlen kizárni, hozzá is eljutottak a hírek, meg az is, hogy miket mondtak rólam.

- Nem tagadom, sohasem tettem, hogy hibáztam. A megyei napilapnál könyvelőként dolgozva 1999-ben az akkori, szintén ott dolgozó férjemen próbáltam segíteni azzal, hogy amíg a kintlévőségeit beszedi, átkönyveltem egyes tételeket az ő folyószámlájára, ezzel palástolva a hiányt. Csakhogy végül nem szedte be a teljes összeget.

- Először ekkor fizettem meg a hibámért - folytatta a képviselő. - Elúszott a lakásunk, az érte kapott pénzből csökkentettük a kár mértékét. Férjemet börtönre, engem bűnsegédlet miatt felfüggesztett büntetésre ítéltek. Az életem összeomlott, a nulláról kellett felépíteni újra mindent, két gyermekről kellett gondoskodnom.

-A Jóisten ajándékaként azután 2006-ban megszületett a harmadik gyermekem, a kisfiam, 2009-ben pedig megalakítottuk az egyesületet a Kertvárosban. Azóta azt csinálhattam, csinálhatom, amit igazán szeretek. Úgy látszik, ezt mások is értékelték, mivel a Fidesz támogatásával tavaly a hagyományosan baloldalinak számító körzetben egyéni mandátumot tudtam szerezni.

- Derült égből villámcsapásként ért a tavaly körülöttem kirobbantott botrány. Tudom, hogy ilyen a politika, nyilvánvaló, hogy a baloldalnak a helyemre fájt a foga, arra számítva, ha lesz időközi választás, ők nyerik meg. Ugyan rosszul esett, hogy nem állt ki mellettem a Fidesz, de elfogadtam, megértettem. Azzal viszont nem számoltam, hogy egyes emberek mennyire tele vannak gyűlölettel. Életveszélyes fenyegetéseket is kaptam, nem volt egy nyugodt percem. Sokan azt gondolták, milyen erős vagyok, hogy ezt kibírom egyáltalán, holott belül nagyon feszült voltam, s nem is bírtam, nem is bírtuk ki a nyomást.

- Ekkor kezdtem megfizetni másodszor, majd gyors egymásutánban sokadszor is a hibámért.

- A kisfiam dadogni kezdett, éjszakánként felsírt. Volt, hogy megkérdezte, anya, igaz-e hogy el fognak téged vinni tőlem. Pszichológushoz járok vele azóta, sőt magam is igénybe veszem a segítségét. Ráadásul a házasságom is tönkrement.

- De ez még nem minden. Tavaly év végén rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak a tüdőmben. Szerencsére időben észrevették, és operálható is volt, a beavatkozásra a közelmúltban került sor. A protokoll szerint a műtét után a kemoterápia következne, azonban azt már nem vállaltam, azt gondoltam, annyit árt is, amennyit használhatna. Rendületlenül bízom benne, hogy nem újul ki a daganat, hiszen nekem fel kell nevelnem a gyermekemet. Azt gondolom, hogy a folyamatos nyomás, a gyűlölködés okozta a daganat kialakulását, s ha a gyermekeim, a barátaim nem állnak ki mellettem, lehet, hogy ma már nem is élnék.

- A betegségem volt az oka, hogy nem jártam be a közgyűlésbe tavaly késő ősz óta, s nem az, hogy bármitől vagy bárkitől tartottam volna. Egyszerűen nem voltam erre alkalmas állapotban. Amint tehetem, terveim szerint a közeli jövőben, ismét elkezdem képviselői munkámat a városházán. Eldöntöttem, nem mondok le. Azért, mert amit vállaltam, teljesíteni fogom, tartozom a választóimnak, akiktől itt, a Kertvárosban egyébként személyes találkozásaik során bántást sosem, csak biztató szavakat kaptam. S azért is, mert mindenkinek a szemébe tudok, s a szemébe is merek nézni. A kérdés inkább az, vajon ők állják-e majd a tekintetem - mondta végül Fodor Ibolya.

M. B. - Fotó: Dittrich Éva