Uránváros, 5. rész: Az Olympiában két étterem és egy bár is működött

Hová megy ma éjjel az Uránváros? - énekelte Cseh Tamás az egykori Olympia bárról, amelyre jól emlékeznek azok, akik éltek a szocializmus ideje alatt épülő, élénk uránvárosi miliőben. A ma csendes városrészt 1989-ig, a bányák bezártáig élénk közösségi, kulturális élet jellemezte, „számtalan presszó és vidám lányok", ahogy a dalban is szól. Közülük is a panelházakban élő bányászcsaládok legkedveltebb szórakozóhelye volt az „Olympia szálló ragyogó bárja", ahol „minden nő csak a bányászt kívánja". Uránvárosi sorozatunk ötödik része.

Uránváros ma is különös hangulatot áraszt a hosszabb-rövidebb ideig benne élők számára. A panel- és társasházak ölelte parkok, játszóterek csendes, zöld környezete, a sarkokon nyíló kisboltok, kocsmák, hentesüzlet, kispiac és a benne működő iskolák nyugodt, családias benyomást kölcsönöznek a pécsi lakótelepnek. Az egykor különösen népes városrészben több mint 5700 lakás épült az ötvenes évektől a környéken meginduló uránbányászat következtében.

A kialakult kép ma is karakterizálja Uránváros arculatát. Bár az egykor keresett lakások között manapság sok a kiadó, melyeket az alacsony bérleti díjak miatt örömmel vesznek ki egyetemisták, sokan már nem emlékeznek Uránváros dicső múltjára.

A városrész neve emlékeztet az egykori élénk uránbányászatra és történetére. Az 1957-ben alapított Pécsi Uránércbánya Vállalat megalakulása a Szovjetunió érdeke volt, megnövekvő uránérc szükséglete állandó piacot jelentett Magyarország számára is. A felfutó iparág sokezer ember számára jelentett munkahelyet a baranyai üzemekben, a környéken dolgozó bányászoknak pedig lakóhelyre volt szükségük.

Az első uránvárosi lakóépületet 1956-ban adták át, ezt tucat számra újabbak követték. Akkoriban igen kelendőek voltak az itteni lakások, az emberek szerettek itt élni.

Bányásznak lenni pedig megbecsülést jelentett.

A gazdag közösségi élet a bányászat megszűnésével párhuzamosan veszített erejéből. A kezdetben 120-180 m mélységben folyó bányamunka a termelés fokozásával 1000 m mélyre költözött. A megnehezedő munkakörülmények és Magyarország felszabadulása a Szovjetunió felbomlásával a bányák bezárásához vezettek.

A Cseh Tamás által megénekelt dal is az egykori élénk közösségi életről a tanúskodik. A szövegében felidézett Olympiában két étterem és egy bár is működött, melyek a mára kissé elhanyagolt épületben egy pizzériában találtak kevésbé sikeres utódra. Uránváros egykori szerepe folyamatosan átalakult, ugyanakkor megőrizte nosztalgikus hangulatát, a lakótelepi, külvárosi miliőt.

Takács Tímea