Utórengés: így lett Magasház a rajzasztalon már létezett pécsi huszonkét emeletes panelből

Most, hogy lassan tényleg bontani kezdik a pécsi Szigeti úton a félig-meddig elátkozott huszonöt emeletes toronyházat, érdemes felidézni, hogy eredetileg huszonkét emeletes épületet terveztek a helyére, méghozzá panelből. Az még vélhetően most is ott állna - ám mégsem így történt, mert közbeszólt egy jugoszláviai földrengés. 

Nagyjából ötven tavasszal ezelőtt, 1966-ban márciusában jelentek meg az első híradások arról, mit is képzeltek el a kor politikai, szakmai vezetői a később Szigeti-városrészként megismert negyedben. Többek között egy olyan hatalmas házat is, amilyen addig nem készült a baranyai megyeszékhelyen.

A helyszín félig-meddig meggyezik azzal a területtel, ahol most visszabontják a végül helyette megépült Magasházat. Abban az időben még ott állt az Aranyfácán vendéglő. Tehát, mint sok más esetben, úgy ennél is előbb romboni kellett volna, csak utána következhetett volna az építés.

A rajasztalon már létezett Szőke Gyula terve, aminek semmi köze sem volt ahhoz, ami később kinőtt a földből. Bár arculatában, tájolásában megegyezett a rengeteg viszontagságot megélt lakóházzal, de mint egy új típusú panelház pattant ki a fejéből.

Ám senki se gondoljon holmi elmismásolt kulipintyóra. Hetvenméteres magasságával messziről lehetett volna látni, miképpen onnan is távolra vethette mindenki a tekintetét. Igaz, csak két dimenzióban, de ez utólag már mindegy is. Összesen 280 lakást foglalt magába a tömb. Túlnyomó részt garzonokat alakítottak volna ki, az ablakok keletre és nyugatra néztek a papírokon. A hossztengely észak-déli beállítása sem tért el a későbbi győztes épületétől.

A harmadik ötéves terv során csupán Budapesten vágtak bele ekkora nagyságrendű beruházásba. Ennek ellenére a pécsi városvezetőknek hangsúlyozottan nem a vetélkedés volt a céljuk. A megoldást hellyel-közzel a kényszer szülte, hiszen az érvényes jogszabályok betartása mellett csak akkora szanálásra volt lehetőség, amit lehetett helyettesíteni valami újjal, mással. A kisebb tér feláldozása viszont csupán úgy jöhetett létre, ha felfelé törnek, ahol nincsen határ a lakók számában.

A hatalmas ívű munkálatokra jellemző, hogy az elméletek szerint egy 400 személy befogadására alkalmas étterem is szerepelt a víziók között.

Mindezt egy átjáró volt hivatott szolgálni. Valami hasonló meg is valósult ebből, igaz évtizeddel későbbi építési időponttal.

Az előcsarnokban portás fogadta volna a lakókat, meg természetesen a látogatókat is. Egy ilyen monstrumban még az eltévedés lehetőségével is számolni kellett. A lakástulajdonosok javát szolgálhatta az a „mindenes" bolt is, ahol újságot, bélyeget, feketekávét kínáltak a vásárlóknak. Külön szolgáltatórészleg szintén szerepelt a lehetőségek széles tárházában. A mosókonyha ebbe a kategóriába sorolható. De még a belső telefonközpont, önálló hálózat sem a fantázia szüleménye,hanem leírt tény.

Végül azonban a dologból semmi sem lett. Mert közben Jugoszláviában, a szkopjei földrengés után az ottani szakemberek kifejlesztettek egy modern szisztémát, ami az elemi csapásoknak is képes volt  ellenállni. Ezt sikerült magyar „tudással", hazai anyagokkal kiegészíteni, máris készen volt az öszvér, egyben kontár megoldás. Amit nem is késlekedtek megvalósítani.

Azután a szorgosság minden kára később visszahullott a hálátlan utókorra.

Ebből következően 2016 telén nem tehetünk mást, mint kárhoztatjuk a sorsot, mert az eredeti vonalról letértek az építészek. Pedig az idő bebizonyította, a panelek számára fél évszázad nem a világ, jól bírják a strapát. A korszerű ötletbe viszont hiba csúszott, ezért hamarosan eltűnik egy városképi elem Pécsről. Ráadásul még az Aranyfácánhoz címzett búfelejtő sem térhet vissza helyette.

Pucz Péter - Fotó: Kálmándy Ferenc