Villámgyorsan beépítették a Király utcában Weöres Sándor szobrát

Hétfőn kora délután készítettük a fotót a Király utca legelején - a világszerte ismert gyorsétterem pécsi lerakata és a színház felé menet az első étterem-söröző között -, s mint a munkálatokat felügyelő, egyik ott álldogáló fiatalember kollégánknak elárulta, a városhoz ezer szállal kötődő Weöres Sándor költőről mintázott alkotásról van szó. Később a Városházáról is megérkezett az ez ügyben a sajtószervekhez kiküldött meghívó. 

FRISSÍTVE: EGY TÜNTETŐ LISZTTEL ÖNTÖTTE LE A SZOBROT. 

Az alkotást (a Nemzeti Kulturális Alap finanszírozta) Kligl Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész készítette és kedden délután fél egykor Páva Zsolt polgármester avatja majd fel.

Aki esetleg régen tanult róla és elfelejtette volna már, mi köze a XX. század egyik legjelentősebb magyar költőjének (akit a korabeli irodalmi pletykák szerint csak egy hajszál választott el attól, hogy az első magyar irodalmi Nobel-díjas legyen), annak álljon itt néhány mondat az életrajzából:

Húsz esztendős volt, amikor 1933 őszén Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, majd később átjelentkezett a bölcsészkarra (földrajz-történelem szakra), végül filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát.

Egyetemi évei alatt a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába is bekapcsolódott. Ekkoriban kötött barátságot Takáts Gyulával, Tatay Sándorral és Fülep Lajos professzorral, valamint szoros kapcsolatot ápolt Csorba Győzővel, a Budapesten élő Vas Istvánnal, Jékely Zoltánnal és a debreceni Kiss Tamással is.

Egyetemistaként megalapította a Pécs jelképére, a Székesegyházra utaló Öttorony (Fünfkirchen) című folyóiratot is. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra című válogatásában már Weöres Sándor is helyet kapott, 1935-ben pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk című antológia.

Mint a Wikipédián olvasható, 1935-ben Weöres Baumgarten-jutalomban, egy évvel később Baumgarten-díjban részesült, ezekből későbbi utazásait fizette. Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József vezetésével írta meg doktori disszertációját (A vers születése). 1939-ben doktorrá avatták, doktori disszertációját pedig még ugyanebben az évben kiadta a Pannónia című egyetemi folyóirat. 

Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével őt bízták meg.

Mivel ehhez a munkához neki sem könyvtárosi végzettsége, sem gyakorlata nem volt, az ehhez szükséges alapok egy részét Várkonyi Nándor mellett a pécsi egyetemi könyvtárban, másik részét a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában töltve szerezte meg. A Nyugat 1941 augusztusi megszűnése után Weöres a Sorsunkon kívül elsősorban a Magyar Csillagban, a Válaszban, később pedig a Diáriumban közölte verseit. Eközben az Öttorony szerkesztőségén belül már 1941-től - leginkább esztétikai, irodalmi jellegű - ellentétek alakultak ki. Weöres Sándor és Csorba Győző formálisan kiváltak a szerkesztőségből, de 1942 nyaráig továbbra is részt vettek annak munkájában. 1942 júliusában Weöres végképp kivált belőle és 43-ban Budapestre költözött.

Weöresről Pécs díszpolgára, a Kossuth-díjas költő, Bertók László tavaly a Jelenkorban emlékezett meg, az írás IDE KATTINTVA olvasható.