Bene Barnabás: vissza a gyökerekhez

2009. október 27. kedd 15:34

Bene Barnabás: vissza a gyökerekhez
A körülmények ismeretében talán nem csoda, hogy át (illetve vissza)-igazolását saját maga nem verte nagydobra, atlétaberkekben mégis igazi szenzáció, hogy Bene Barnabás (képünkön), az utóbbi évek legtehetségesebb pécsi középtávfutója visszatért eredeti állomáshelyére, a PVSK-hoz.

Bár a még ma is csak 22 esztendős, ám már valóságos Canossa-járást m,aga mögött tudó fiatalembernek fizikailag ugyan mindössze a Verseny utcai két klubot elválasztó kertkapun kellett újra átlépne, lelkileg biztosan sokkal nagyobb ugrásnak számított a PFK-ból visszatérni a PVSK-ba.

Emlékezetes, mint többszörös ifjúsági bajnok, és a legígéretesebb pécsi futótehetség, 2006-ban ő is tagja volt annak a 15-ös csapatnak, amely Fogarasi Sándor vezetőedzőt követve (és a Vasút nem kis rosszallását kiváltva) átlépett az akkortájt létrejött Pécsi Futó Klubba.

Vitamindús étrend, különleges müzlik, évi hét pár futócipő

Bár a futás (főként mondjuk az autóversenyzéshez képest) laikus szemmel nem tűnik éppen költséges sportágnak, felfigyeltünk Bene Barnabás félmondatára, amely csaknem havi kétszázezres kiadást jelzett. Megkérdeztük, miből is áll össze az első hallásra soknak tűnő összeg.
- Tételesen ugye, nem kell felsorolnom - kérdi, de máris sorolja az összetevőket: - Vitaminok, táplálékkiegészítők, különleges összetevőjű, nem a szupermarketekben kapható müzlik, joghurtok, kefírek, zöldségek adják a nem teljesen hétköznapi táplálkozás alapjait. De kenyérből, tésztából, lisztből is a rozsos, teljes kiőrlésű szerepelhet csak a menüben, ahogy húsokból is a zsírszegény, drágább fajtákat kell választanom, miközben ráadásul a klasszikus magyaros konyha ízeit sokkal jobban kedvelem - teszi hozzá.
- Folytatva a sort: jelentős tétel a versenyek, edzőtáborok költsége, a masszőr, az orvosi háttér. És persze a sportruházat. Cipőből természetesen nekem esélyem sincs tehetősebb nemzetek atlétáihoz hasonlóan a saját lábamra „öntöttekre", ám a „közönséges" boltokban kapható 30-40 ezresekből is elfogyasztok évente legalább hat-hetet.

Az új szakosztály aztán természetesen simán le is körözte a PVSK-t a futók országos pontversenyében, és esztendeig úgy tűnt, Bene is jó üzletet csinált. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, 2007-ben egyszercsak a nyíregyházi futókhoz szegődött - amint akkor röviden tudatták, olyannyira megromlott közte és pécsi edzője között a kapcsolat, hogy nem tudtak tovább együtt dolgozni.

Az eredményei azonban nemhogy ott sem javultak, de hosszas sérülés miatt újabb esztendő múltán már a nevét sem találtuk a rangosabb viadalok nevezési listáin. 2008 márciusában pedig, talán távozásánál is meglepőbb módon a „tékozló fiú" ismét Fogarasi Sándor mellett tett hitet. Amint mondta, belátta tévedését, sajnálja, hogy elvakították az ígéretek - amelyekből aztán semmi nem lett - és hiszi, hogy a PFK-val fölérhet a csúcsra, amit konkrétan a pekingi olimpia jelentett volna számára.

A kétségkívül óriási munka ellenére ez végül nem jött össze, hiszen menet közben az is kiderült, két évnyi kihagyást nem lehet egyik napról a másikra bepótolni. Így, bár egyre jobban kezdte utolérni önmagát, és kisebb-nagyobb viadalokon már odaárt az élre, az idei nyári vb-ről, ha csak egyetlen másodperccel is, de ismét lemaradt 1500-on.

A héten pedig újra megnyikordult a Verseny utca kis kapu rozsdásodó zárja (képletesen értve, a két klub ugyanis érthetően azóta sem szíveli egymást...): Bene Barnabás sétált vissza rajta, és kérdezte meg Freier Balázs szakosztályvezetőt, hogy lenne-e itt számára újra hely.

Ahogy egybehangzóan fogalmaznak, a PFK-nál a tavalyi visszatérés óta gyakorlatilag folyamatosan romlott a helyzet, Fogarasi Sándorék mára csőd közeli állapotba jutottak.
- Ígéretből nagyon jól álltunk, ám lassan kiderült, csak hitegetnek, valójában nincs pénz a kasszában, márpedig egy reális olimpiai felkészülés havi 150-200 ezer forintos kiadást jelent számomra. Ráadásul csak úgy vibrált a levegőben a feszültség, abban a stresszes légkörben már nem tudtam magamból kihozni a maximmot - mondja Bene.

Kétkedésünkre, miszerint a PVSK ugyancsak szűkös büdzséjéből futná-e ennyi egyetlen atlétára, hozzáteszi, nem mindent tőlük vár, ám itt annyival jobb a helyzet, hogy amit ígérnek, arra garanciát is vállalnak, és a háttér is nyugodt.

Vagyis, bizonyosodik be nála is a régi igazság, a kevés, de biztos sokkal többet ér a bizonytalan soknál... - Megtanultam a leckét, sajnálom, hogy a magam kárán kellett, de soha nem volt egy olyan bölcs tanácsadó a közelemben, aki segített volna a helyes utat megtalálni. Remélem, ez most tényleg az, és Londonban valóban ott lehetek - fogalmaz Bene.

A szakosztályváltás némi irányváltást is jelent számára, Freier Balázzsal egyeztetve ugyanis a jövőben az 1500 helyett inkább „ifjúkori" sikerszámában, 5000-ren próbál szerencsét. Illetve, akár a még hosszabb távokon, aminek sikerét jelzi, hogy a napokban épp egy igen rangos angliai 10 mérföldes utcai versenyen lett az olimpikonokkal, vb-sztárokkal tüzdelt mezőnyben a 11.

A legközelebbi nagy megmérettetés a decemberi mezei Eb lesz számára, ahol (háromszoros junior győztesként) annak ellenére szeretne sikeresen szerepelni, hogy közben évek óta húzódó, makacs derékfájdalmait is kúrálnia kell.

Sz. Zs. - Fotó: futanet.hu