Bene: mégis Pécsett a legjobb

A PVSK, majd a csapatnyi futó emlékezetes kiválása után a Pécsi Futó Klub egyik (ha nem a) legeredményesebb atlétájaként tavaly nyáron nagy meglepetést keltett, hogy Bene Barnabás se szó, se beszéd, Nyíregyházára igazolt.

Az akkori szűkszavú indoklások között az anyagiak mellett a vezetőedzővel történt ellentéteket sejtettek. Utóbbi miatt aztán ugyancsak némi meglepetést keltett, hogy a legutóbbi ob 12 kilométeres számát megnyerő 21 éves fiatalember neve mellett újra PFK, edzőként Fogarasi Sándor neve szerepelt (képünkön balra Bene Barnabás, mellette Fogarasi Sándor).

„Nem volt könnyű döntés, tudtam, hogy borzasztó sok kényelmetlenséget kell fölvállalnom, a vezetőkel és egykori klubtársaimmal is, ám nem volt más választásom", indokolja visszatérését Bene.

„Utólag belátom, tavaly rossz döntést hoztam. Elvakítottak az ígéretek, amelyek aztán sem anyagilag, sem szakmai szempontból nem teljesültek Nyíregyházán. Az edzőmtől, György Rolandtól egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam, a nem megfelelő felkészítés miatt szinte folyamatosan sérült voltam, egyáltalán nem is tudtam versenyezni. Gyakorlatilag egy év kiesett az életemből, most a legfontosabb, hogy ezt behozzam."

Arra a kérdésre, hogy miként fogadták vissza Pécsett, Bene először is nyel egy nagyot, mintegy jelezve, hogy azért nem ment minden meseszerűen. „Sanyi bácsi és a vezetőség nagyon tisztességes volt velem szemben, valóban köszönettel tartozom nekik. Futótársaimtól, mondjuk úgy, vegyes volt a fogadtatás, amit ugyancsak megértek."

Ahogy Fogarasi Sándor a „tékozló fiú" visszatérése kapcsán fogalmaz, az előzmények ismeretében kissé meglepte Bene megkeresése, ám mert kiemelkedő tehetségnek tartja, nem zárkózott el a közös folytatástól.

„Nem volt könnyű, de túl vagyunk rajta, most már a legjobb, ha csak előre tekintünk", vizsgázik jelesre diplomáciából is a mester. „Barnabás pillanatnyi formája még messze-messze van attól, amikor elment tőlünk, úgyhogy először is a lemaradását kell bepótolnia. Az ob-győzelemből a mezőny ismeretében messzemenő következtetést inkább ne vonjunk le, vagy nevezzük csak biztatónak, hogy ismét sikerélménye lehetett."

Az mindenesetre jó jelnek tűnik, hogy a Verseny utcában jártunkkor egy jó húszkilométeres kör megtétele után percekkel Bene egészen fittnek tűnt, és úgy válaszolgatott kérdéseinkre, mintha csak a bemelegítésen lenne túl.

„Az állóképességem kezd visszatérni, de azért futás közben nem egyszer voltak fájdalmaim, sajgott a talpam, a bokám és a derekam is", jelzi, hogy a látszat néha csal.

A legközelebbi jelentős megmérettetés a májusi 10 ezres ob lesz számára. Időt ugyan egyelőre nem mer jósolni, ám edzőjével együtt határozottan kijelenti, ott már nyerni akar. Ám ennél is nagyobb falatnak ígérkezik számára a rövidebb táv, az 1500.

Ezen ugyanis az olimpiai kvalifikáció kivívása a terve. „A B-szinthez 3:39 perc kell, nekem tavalyról van 3:39,7-em, amit nem lesz könnyű túlszárnyalni", mondja. „Rajtam mindenesetre semmi nem fog múlni", teszi hozzá. „A legnagyobb és legnehezebb lépést megtettem azzal, hogy visszajöttem, most már csak nagyon sokat kell futnom."

A PFK-ból Benén kívül Ott Balázs és Tóth László egyaránt 3000 méter akadályon esélyes még az olimpiai kvalifikációra. Előbbinek három, utóbbinak nyolc másodperc hiányzik a 8:32 perces B-szinthez.

Két baranyai atléta ugyanakkor már elérte ezt: a Mohácsi Kürthy Lajos súlylökésben, a „veterán" komlói Czukor Zoltán 50 kilométeres gyaloglásban számít a mai állás szerint pekingi résztvevőnek.

Arra a kérdésre, hogy a tavalyihoz hasonló anyagi problémák nem fenyegethetik-e újra Bene felkészülésének sikerét, a szakvezető azt mondja, Bene részére most elkülönítettek egy keretet.

„Másrészt", teszi hozzá kissé titokzatosan, „nagyon jól állnak a tárgyalásaink egy újabb támogatóval, és ha az a szerződés létrejön, jelentősen javulhat a klub anyagi biztonsága. Tavaly ugyanis az okozta a nagy gondot, hogy egyik szponzorunk hirtelen kihátrált mögülünk, és a kiesést nem tudtuk miből pótolni."

Kép és szöveg: Sz. Zs.