Czigler akadémiai szinten folytatja

Könnyű úgy nagyra törni, ha valakit 215 centis magassággal áldott meg már az anyatermészet is, vehetnénk tréfásra a PVSK-Expo Center Pécs csapatkapitányának terveit - ha az egykor Pécsről induló, majd a "búcsúévekre" visszatérő center nem bizonyította volna be két évtizedes pályafutása során, hogy kemény munkával, sok áldozattal képes hozzájárulni fizikai adottságai kiteljesítéséhez.

Az pedig, hogy megszámlálhatatlan bajnokival és százötven válogatott meccsel a háta mögött, 37 évesen lassan már a sportolói pályafutása befejezése utáni időket tervezve továbbra is kosárlabdában gondolkodik, jó hír lehet a sportág számára. Különösen, hogy nem a "divatosabb" menedzseri vagy vezetőedzői pozíciók felé kacsingat, hanem az utánpótlás-nevelés rögösebb útjára készül.

"Igaz, hogy ez egyelőre nem olyan népszerű és főleg nem olyan jövedelmező, ám ha senki sem akar vagy hajlandó e területért is tenni valamit, az lassan a magyar kosárlabda elsorvadását jelenti", tesz hitet a jövő mellett a Pécsi Újság.hu kérdésére. "Hiszen már most is tele vannak a hazai klubok külföldiekkel, ám ők, ha a sors úgy fordul, egy szezon után bárhonnan továbbállnak, és akkor mi marad?"

A sportág eredményességének hosszú távú megalapozása kétségkívül a helyi fiatalok kosárpályákra csábításának sikerén áll vagy bukik. Czigler László e feladatot egy egymásra épülő, hármas rendszerben képzeli el Pécsett: már most nyáron több turnusban beindul a Czigler Kosártábor. Ha a bürokrácia is úgy akarja, ősztől a 10-14 éves, a város iskoláinak testnevelésóráin kiválasztott gyerekeket beiskolázhatják a Czigler Kosársuliba - ahol akár az iskolai órákon, de főként a délutáni edzéseken mélyedhetnéneek bele jobban a játék rejtelmeibe.

A piramis csúcsán állna a "legnagyobb falat", a Czigler Kosárakadémia. Az ötlet szülőatyja a helyi gazdasági erők-lehetőségek ismeretében azonban nem a szokásos hatalmas építkezésben látja az első lépést. Azok a falak ugyanis, amelyek tervei szerint a gyerekeket befogadhatják majd, már állnak. Az ötlet új- és nagyszerűsége éppen "olcsóságában" rejlik: az iskolai, sportolói és kollégiumi bázis ugyanis a tervek-tárgyalások szerint az Apáczay Nevelési Központ intézményrendszerére épülne.

"Az iskola minden téren fogadókész és megfelelő kapacitással bír, és mert az akadémiai osztályokkal be szeretnénk kapcsolódni az új rendszerű közoktatási típusú sportiskolai rendszerbe is, a kvótákkal a finanszírozás egy részét maga az állam "vállalná magára", fogalmaz.

Emellett egy létrehozásra váró alapítvány, és természetesen még emellet is bőséges vállalkozói-befektetői tőke szükségeltetik ahhoz, hogy az akadémia ne az anyagi oldaláról közelítve váljék elitképzővé - azaz a szegényebb, de tehetséges gyerekek is bekerülhessenek.

Már előre örömmel üdvözli, mi több, az ötlet kidolgozásában-finomításában is részt vett Máté János, a PVSK-Expo Center Pécs szakosztály-igazgatója - úgy is, mint a kosárlabda-szövetség elnökségi tagja. Czigler László neve, pályafutása egyrészt garancia lehet a szakmai sikerre, mondja, másrészt, bár Pécsett is folyik már sokévtizedes kosárutánpótlás-nevelő munka, az akadémia ennek a csúcsintézményévé teljesedhet ki.

Utóbbi ugyanis célzottabb kiválasztásával, szélesebb merítési bázisával (nemcsak Pécsről, hanem az egész országból várják majd a tehetséges fiatalokat), reményei szerint jobb lehetőségeivel valóban képes lehet a mindenkori helyi élvonalbeli csapat nevelőbázisává válásra. (Ez lenne ugyan a PVSE (korábban TÁSI) célja is, ám ha belegondolunk, éppen Czigler, vagy Csirke Ferenc óta olyan túl sok név nem jut az eszünkbe, aki pécsi gyerekből itt vált volna az NB I. meghatározó játékosává - olyan már több akad, aki tinédzserévei vége felé ide igazolva a Vasút soraiban teljesítette ki pályafutását).

A jövő tervezgetéséből végül "visszazuhanva" a ma valóságába - hiszen közben gőzerővel készül a PVSK a bajnoki rájátszásra - és mert az akadémiai tervek kapcsán több fórumon is elhangzott a pályafutása befejezését firtató kérdés, Czigler László megnyugtatja szurkolóit:

"Igaz, magam is tudom, hogy ebben a korban már túl van az ember pályája csúcsán", mondja, "ám még nem akarom teljesen abbahagyni. Egy-két jó szezonom még talán lehet, és bízom benne, hogy a már most nyáron induló kosártábor előkészítése mellett marad kellő energiám a parketten folyó munkára is."

Bővebb információk a Czigler Kosártáborról: KLIKK IDE!

Sz. Zs., Fotó: Dittrich Éva