Dubai csodák pécsi autós szemmel

Amint az eredményről már beszámoltunk, a Ford Fiesta ST saját kategóriájában végül az 5. legjobb időt, azaz távot futotta, több mint kétezer kilométert maga mögött tudva a kerek egy nap alatt. E számmal Nyitray Béla elégedett is meg nem is: azon felbuzdulva, hogy hosszú órákon át vezették a mezőnyt, többet várt; annak tudatában viszont, hogy a generátor alaphibája egy sor további olyan gond forrásává nőtt, amely miatt a „második félidőben" jószerével több időt töltöttek a boxban, mint az aszfaltcsíkon, örül, hogy legalább idáig jutottak.

„Nagyon sok technikai problémánk adódott, kilöktek minket, sérült az autó, úgyhogy volt dolguk a szerelőknek is", mondja. „Nehezítette a vezetést az éjszaka lezúduló eső is - ami arrafelé annyira ritka, hogy a még épülő, teljes elkészülte után Forma-1-es futamokra is számító Dubai Autodromban nincsenek is esővíz-elvezető csatornák... Így a pályán néhol szó szerint valósággal hömpölygött az áradat."

„A sok baleset miatt másfél óráig a felvezető kocsi mögött, hatvannal kellett cammogni, ami városi forgalomban nem rossz, de egy versenypályán, harmadikban, 3500-as motorfordulatnál... Nem is csoda, ha a különben rutinos Gáspár István egyszer egy pillanatra szabályosan belebóbiskolt az álmosító körözésbe..."

„A futam egyébként mindenkinek az utolsó erőtartalékait kimerítette, főként, hogy igazi 24 óráshoz illően a hazatérésünk is pont ennyit csúszott", említ egy nem várt fordulatot. „Amint ugyanis a viadal végén a repülőtérre indult a konvojunk, meglepődve tapasztaltuk először is a korábban sosem látott dugót, majd azt, hogy órákig csak körözünk-körözünk, de nem jutunk sehová. Mint kiderült, az e világrészben nem mindenütt kedvelt Bush elnök tett villámlátogatást a sejkségben, és a biztonsága érdekében szó szerint hermetikusan lezárták a kivezető utakat... Blokkolták a telefonokat (se a vonalas, se a mobil, se a fax, de még a műholdasunk sem működött), ráadásul mindezt a helyiekkel sem közölték előre, úgyhogy idegenvezetőnk, sőt, a magyar követség minden igyekezete ellenére nem juthattunk ki a reptérre. Az 52 fős (több csapatot is felvonultató) magyar delegáció így a másnapi járattal érkezett csak Budapestre."

„Mivel valószínűleg turisták ezrei jártak aznap ugyanígy, ráadásul egy helyen szállást sem tudtunk szerezni estére a csapatnak... én végül néhányad magammal egy arab hotelben kötöttem ki, amilyent viszont normál körülmények között valószínűleg sohasem láthattam volna belülről életemben", említi egy érdekes oldalát a túrának. „Ez persze komfortjában is más, mint a fehér vendégeknek épültek, de a legérdekesebb emlékként nekem a három személyre vetett franciaágy maradt meg, amely a kétfeleséges rendszerre készült..."

„Dubai amúgy valóban két világ és két kor keveredése: mindenhonnan sugárzik a jólét, az átlagpolgár is nagyságrendileg más nívón él, mint mondjuk, mi, magyarok. A világméretekben is kiemelkedő luxus itt szinte hétköznapi, annyi a Rolls, a Ferrari, meg a még általam sosem látott szuperautó, mint nyolcvanban a Zsiguli volt Budapesten. És mennek is, mint a vadak, e téren a magyar viszonyok jó alapokat szolgáltatnak az itteni közlekedéshez... Mindenütt óriási építkezéseket látni, már nő ki a földből a világ majdani legmagasabb épülete is."

„Ugyanakkor a tengeri strandon a nők csak hétfőnként (!), elkülönítve fürdőcskézhetnek, a helyi asszonyok egyáltalán nem dolgoznak - még a nőiruha-szalonokban is férfiak, ritkábban bevándorló nők az eladók. Jól megfér ugyanakkor egymás mellett a legtradicionálisabb, csak egy szempárt megmutató csador, és a legfrissebb európai divat, az utcakép amúgy is a világ egyik legvegyesebb, legösszetettebb arcát mutatja."

„Sztálin és Rákosi elvtársakon edződött emlékeink okán először nem győztünk rácsodálkozni a mindenütt ránk mosolygó, emeletnyi sejkfényképekre, ám helyi vezetőnk elmagyarázta, ez nem valamiféle kierőszakolt személyi kultusz. A miniállam lakói ugyanis valóban imádják, szinte istenként tisztelik királyukat - ami az ő nagyívű munkája nyomán megteremtett életkörülményeikre tekintettel nem is csoda..."

Sz. Zs. - Fotó: juhaszviktor.hu