Igazi Rátgéber Akadémia, szállodával?

Akad persze, aki másként látja a helyzetet, sőt, a későbbi, és nem is csak az ő munkáján múló nyereség reményében jelentősebb összeg befektetését is vállalja. Amint a Jancsó János nevével fémjelzett kör a MiZo-Pécs 2010 többségi tulajdonának megszerzéséért tette.

Bevalljuk-e vagy sem - hiszen kétségkívül sokkal szebben hangzik, hogy az NB I-es női kosárlabdacsapatot működtető kft. 50 %-os tulajdonrészéért vásárlóként 1, azaz egy, ám azonnali tőkepótlást vállalva tulajdonképpen 20 millió forintot letevő hét magánszemélyt (hivatalosan a Sport Marketing és Management 2007 Kft.-t) csupán a játék és a csapat szeretete vezérelte - az ügy végső mozgatórugója itt is az üzlet lehetett.

Azt ugyan nem vonjuk kétségbe, hogy mindez a nemes szándék és az érzelmek köntösében, hiszen egyrészt a befektetői kör (Albert Tamás, Botykai Zoltán, Gémes Róbert, Gyuris Gábor, Jancsó János, Molnár János, Rózsa Gábor) valamennyi tagja valamilyen szálon szorosan kötődik a klubhoz. Másrészt az is igaz, hogy a lehetőséget senki elől sem orozták el, azaz nem volt tülekedés a piacon, amikor e tőkepótlással ki kellett húzni a már igen mély csávából a kosarasokat.

Ahogy a hetek képviseletében Jancsó János - akit Rózsa Gáborral párhuzamosan az ügyvezetői feladatokkal is felruháztak - fogalmaz, ő valóban üzletemberként vágott bele a dologba, és hosszabb távon nyereséget is remél.

„Ám ehhez ebben a játékban nem elég csak a kft.-t gondosan üzemeltetni, azaz a saját munkánkat jól végezni, hiszen a „labda gömbölyű", azaz, ha nem jönnek az eredmények a pályán, az egész vállalkozás dugába dőlhet".

Az új ügyvezető mindemellett - az első három hónap tapasztalatai alapján - az üzleti könyvek átvizsgálása, a szerződések, kötelezettségek áttekintése után úgy fogalmaz, az biztos, hogy a gazdasági egyensúly mostantól sokkal többet nyom majd a latban, mint korábban.

„Bátran mondhatom, a kft. súlyos adósságai sem abból keletkeztek, hogy valakik zsákban hazacipelték a pénzt, egyszerűen olyan volt a csapat körül a helyzet, az elvárások, a légkör, hogy a folyamatosan előre és előre vivő eredménykényszer egyszerűen túlköltekezésbe, túl drága igazolásokba hajtotta a MiZo-t. Ennek most vége, erős megszorításokat vezettünk be. Buszon alvástól, vagy meccs utáni zsíros kenyértől persze senkinek sem kell tartania, de hogy egyetlen példát mondjak, Tuvics-árszintű kosarasokra már nem telik, és a parketten minőségi cserét egyelőre évente egyet tervezünk. Eredményként máris elkönyvelhetjük, hogy a játékosokkal szemben minden korábbi tartozásunkat rendeztük, a beszállítókkal is jó részben, e téren még többekkel tárgyalunk az átütemezésről."

A játék terén ugyanakkor nincs engedmény, már a hazai pontvadászatban legalábbis, hiszen a kitűzött cél egyértelműen a bajnoki trófea visszaszerzése.

„A közeljövőt a munkánk, a fejlesztések és a várható eredmények szerint éves szakaszokra osztottuk", vázolja a középtávú stratégiát Jancsó János.

„2008 a stabilizáció, az új alappillérek elhelyezésének esztendeje, a bajnoki cím mellett az Euroligában a cél a 16 közé kerülés. Emellett - a névadóval, a várossal és külső támogatókkal közös beruházásban - szeretnénk letenni a Rátgéber Kosárlabda Akadémia alapköveit (sportcsarnok, szálloda, edzőtábor). A kupadöntőre csak projekt-jelleggel, azaz akkor pályázunk, ha akad szponzor, aki külön fölvállalja a tapasztalatok szerint tízmillióra rúgó pluszköltséget. 2009-ben minden területen folyamatosan építkezve már a nyolcba akarunk jutni a nemzetközi kupában, 2010-ben pedig a cél ismét a Final Four. Ez persze mindenkitől áldozatos munkát követel, de ennek, azt hiszem, eddig sem voltunk híján. A szakmai stábunk a legjobb az országban, játékosaink tehetségesek és hallatlanul lelkesek. Megújult a vezetőség, s főként az új fajta, üzleti szemléletre alapozva, mindent elkövetünk majd, hogy ezek a tervek ne csak álmok maradjanak."

Sz. Zs.