Máté Jánosé a PVSK idei Aranygyűrűje

A Dominikánus Ház nagytermének közönsége előtt Káldy József, a PVSK társadalmi elnöke (civilben a Mecseki Erdészeti Zrt. vezérigazgatója) Márai Sándor soraival az elvégzett munka becsületét, a mindig megőrzött emberi tisztességet, az elveinkért való kiállás fontosságát idézve köszöntötte sporttársait - úgy is, mint a PVSK nagy családjának tagjait.

Rövid évértékelőjében hangsúlyozta, a klub áprilisban megválasztott elnökeként az ugyancsak az idén újjáalakult elnökséggel együtt eddigi munkája jórészt az ismerkedés jegyében telt. Immár előre tekintve „ötéves terve" két alappillérének pedig egyrészt a PVSK „vasutas" kötődésének, másrészt a pécsi önkormányzattal történő kapcsolatuk további erősítését nevezte.

Hangsúlyos szerepet szánnak a klubnál a létesítményfejlesztésnek: itt a két kiemelt projekt a Verseny utcai PVSK-csarnok felújítása, valamint a fociutánpótlás munkájának javítására egy füves edzőpálya megépítése lesz a következő időszakban, mondta.

Mindezek mellett, továbbá, miután mindenkinek köszönetét fejezte ki az idén is rendkívüli és eredményes sportolói, edzői munkáért, nem rejtette véka alá, hogy 2009-ben a PVSK sem vonhatja ki magát a gazdasági világválság hatásai alól. Ezért többek között drasztikus költségcsökkentést vetített előre, ugyanakkor ígérve, hogy mindent megtesznek a szponzori bevételek további növelésére.

Czerpán István ezt követően arra hívta föl a figyelmet, hogy a klub jövőre ünnepli fennállásának 90. évfordulóját - és ehhez méltó megemlékezést ígért. Még egy esztendővel előbbre tekintve azt is előrevetítette, hogy miután a megyeszékhely sportjának eddig gyakorlatilag semmiféle komolyabb kapcsolódási pontjáról nem tudunk az EKF 2010 programjaihoz, a PVSK számos nívós rendezvénnyel ebből is igyekszik majd kivenni a részét.

Az ügyvezető elnök ezúttal szinte csak címszavakban értékelte a szakosztályok 2008-ban elvégzett munkáját - azt azonban hangsúlyozta, hogy elsősorban az egyéni sportágoknak köszönhetően az utóbbi három év legjobb eredményét érte el a PVSK. Főként az atléták, a tájfutók, az ökölvívók és a dzsúdósok jóvoltából 77 (felnőtt és korosztályos) magyar bajnoki címet, emellett Eb-k, vb-k, Világkupák dobogós és pontszerző helyeit ünnepelhettek Vasút sportolók az idén.

A csapatsportok élszakosztálya a férfikosarasoké, hangzott el, akik az elmúlt esztendők sporttörténeti eredményeivel és egyre növekvő közönségükkel érdemelték ki s minősítést. Hasonlóan büszke lehet menetelésére az OB I-es férfi vízilabda-szakosztály, míg a labdarúgók, bár csak az NB III-ban szerepelnek, az idei őszt meglepetésszerű előrelépéssel zárták.

Az értékelő és a jövő hasonlóan reményteljes kilátásait előrevetítő szavak után a klub húsznál több ifjú sportolója vehetett át a hazai vagy nemzetközi porondon elért kitűnő eredményei elismeréseképpen jutalmat.

Záróakkordként Máté Jánosnak a női, majd a férfikosarasoknál szerzett elévülhetetlen érdemeiért a PVSK elnöksége Aranygyűrű kitüntetést adományozott, egyben a klub örökös tagjainak sorába fogadta.

Máté Jánosnak a játékhoz és a játékosokhoz is jó a szeme

Ifjú évei oly sokunkéhoz hasonlóan a „sokoldalúan fejlett szocialista embereszmény" ideális megtestesítőjeként indultak: volt autószerelő, hivatásos gépkocsivezető, majd testnevelő, utánpótlás-, másod- és vezetőedző; kis kitérővel vállalkozó; majd szakosztály-igazgató, szövetségi elnökségi tag - végül ma ügyvezető.

A kosárlabdával hétévesen, egy kis településen ismerkedett meg. Bár kiváló gömbérzéke a focit is megszerettette vele, végül a palánkok alatt jutott a diákolimpia országos döntőjéig.
Később Győrben, gépjármű-technikusként érettségizett, ám a testnevelés tagozatos iskolában emellett tehetséges labdajátékosként mozgásvágyát is messzemenően kiélhette. Sőt, amellett, hogy versenyszerűen kosarazott, már ekkor edzéseket vezetett kisebb gyerekeknek.

A testnevelő tanári szakra már autószerelőként, sofőrként is kipróbálva magát jelentkezett. Főiskolás évei alatt a PEAC-ban kosarazott és edzősködött is egyszerre. 1984-ben kézhez kapott diplomájával a Bánki Donát Utcai Általános Iskolában kapott állást.
Erre az időszakra ő maga így emlékszik: „Amikor tanítani kezdtem, mindenki focizni akart, de pár év múlva egyre többen tűntek föl a szabadtéri kosárlabda-pályán is."

Későbbi, TÁSI-s edzői évei sok sikert és örömet hoztak, rengeteg tehetséges gyereket indított el az élsport rögös útjára. Felfigyeltek rá a PVSK vezető is, és edzői állást ajánlottak neki leány és fiú kadett csapataiknál.

1989 ugrásszerű váltást hozott az életében, hiszen az előző évben még a döntőért harcoló NB I-es női csapat ereje lassan meggyengült - és hirtelen az ő ölébe pottyant a feladat, hogy egyáltalán az élvonalban tartsa. A 7. hellyel ez sikerült, ám az új esztendőben a teljes szakosztályreformot követően már Vertetics István kezébe került a (kar)mesteri pálca, ő visszatért az utánpótláshoz.

Tevékeny munkával vette ki a részét az első bajnoki aranyérem megszerzéséből, majd a Rátgéber-érában a pályaedzőségből a szakosztály-igazgatói tisztig lépett elő. Mint kiderült, nemcsak a játékhoz, a játékosokhoz is jó a szeme: neki köszönheti a PVSK többek között Vilutyte Jolanta, Iványi Dalma, Donkó Orsolya vagy Zsolnay Gyöngyi ideszerződését.

1996-ban huszáros váltással az akkor NB II-es férficsapathoz igazolt, hogy aztán a PVSK-Pécsváradot edzőként-sportvezetőként szívós munkával, a fiatalok mélyvízbe dobásával az ezredfordulóra az NB I. B-e vezesse. Hamarosan már az élvonalért küzdöttek, és bár a siker kapujában elsőre elbuktak, egy kis szerencsének is köszönhetően 2003-ban valóban az első osztályban találták magukat.

A követelmények hirtelen a pályán kívül is megnőttek, az NB I. nagyszabású szerkezeti változásokat kívánt. A csapat immár egy gazdasági társaság égisze alatt, üzleti alapokon írta tovább a férfikosarasok sikereit a PVSK történetének aranykönyvébe.

És ezzel elérkeztünk a már különösebb visszatekintést sem igénylő közelmúlthoz. És napjainkhoz, amikor a férfikosarasok a változó gazdasági körülmények között is stabil gazdálkodással, pályán elért eredményeikkel egyre több néző szimpátiáját kivívva folytatják menetelésüket az NB I. felsőbb régióiban.

Egyedül a kitüntetett lepődött meg

Az Aranygyűrű átvétele után Máté János őszinte meglepődöttségének adott hangot - mint mondta, amikor a (z akkor még név nélkül elhangzó) méltatás sorait hallgatva félúton magára ismert, el sem akarta hinni, hogy ez igaz lehet.

- Megvallom, az idén volt egy furcsa érzésem, mintha valamiről megfeledkeztünk volna - emlékezett vissza. - A korábbi években az elnökségben ugyanis mindig parázs vitákat folytattunk, hogy ki is kapja az Aranygűrűt, az idén pedig ez szóba sem került. Igaz, egy ülésről hiányoztam, de eztán megnyugtattam magam, hogy a többiek biztosan megoldották a kérdést...

- Nagyon örülök ugyanakkor és hallatlanul büszke vagyok, hiszen igazi PVSK-s nagyságok sorába léphettem ezzel. És biztosan új erőt is ad ez az elismerés, hiszen nem tagadom, ha a visszavonulás ugyan sohasem fordult meg a fejemben, ám kisebb hullámvölgyek azért akadtak sportvezetői eltökéltségemben, amikor valamiféle váltáson gondolkodtam. Összességében viszont töretlenül optimista vagyok a kosárlabda-szakosztály és az egész PVSK jövőjével és fejlődésével kapcsolatban - hangsúlyozta Máté János.

Sz. Zs.