A Pécsi Tudományegyetem (PTE) több milliárdos adósságállományának csökkentésére irányuló erőfeszítések legutóbbi jeleként az állam nyújtott négymilliárd forintos támogatást az intézmény számára 2011 végén. A kormányzati segítség rövidtávon kétségtelenül sokat lendített az egyetem szekerén, ám ahhoz, hogy a költségvetési egyensúly a közeljövőben is biztosítható legyen, elengedhetetlen a klinikum alulfinanszírozottságának megszüntetése. Ebből a célból Prof. Dr. Decsi Tamás (képünkön) személyében rektori biztos került a Klinikai Központhoz (KK), aki már konkrét intézkedési tervet is kidolgozott a költséghatékony működtetés megteremtése érdekében.

- Hogyan esett önre Bódis József rektor választása?
- Rektor úr a döntése meghozatalakor talán két, a gazdálkodással közvetlenül összefüggő szempontot is mérlegelhetett. Egyrészt tudomásom szerint én vagyok az egyetlen pécsi orvosprofesszor, akinek közgazdaságtudományi végzettsége is van. Már docensként és az MTA doktoraként iratkoztam be 2002-ben egyetemünk Közgazdaságtudományi Karára, ahol 2005-ben MBA szakirányú menedzser diplomát kaptam. Másrészt az Általános Orvostudományi Kar gazdálkodási dékánhelyetteseként immár a harmadik gazdasági évben veszek részt egy többmilliárdos költségvetésű, igen szerteágazó tevékenységi körű szervezet gazdálkodásának az irányításában. Az itt szerzett gyakorlati tapasztalataimat is hasznosíthatom a Klinikai Központ gazdálkodásának az áttekintésekor.

- Miért volt szükség a kinevezésre és meddig tart a mandátuma?
- 2011 legvégén a PTE gazdálkodásában egy korábban csak igen óvatosan remélt fordulat következett be: a Magyar Államkincstár kiegyenlítette a PTE évek során felgyülemlett tartozásállományának az oroszlánrészét. Ez az igen kedvező fejlemény ugyanakkor a tartozások újratermelődése megakadályozásának erkölcsi és gyakorlati kötelezettségével is jár. Mivel a tartozások meghatározó része a klinikák működésével kapcsolatosan keletkezett, ezért a rektor a Klinikai Központ gazdálkodását egy rektori biztos és az ő munkáját segítő és támogató bizottság kinevezésével kívánta támogatni. A rektori biztos és a bizottság, melynek munkájában kiemelkedő tudású és tapasztalatú orvosok, név szerint dr. Boncz Imre, dr. Botz Lajos, dr. Endrei Dóra és dr. Tóth Kálmán mellett gazdálkodási szakemberek is részt vesznek, mandátuma 2012 januárjában kezdődött, és előre láthatólag mintegy féléven át tart majd.

- Milyen a viszonya Kollár Lajossal, a klinikum főigazgatójával? Miben tudnak egymás segítségére lenni?
- Kollár Lajos professzor úrral régóta baráti munkakapcsolatban állok. Nemcsak az orvoskar különböző hétköznapi és ünnepi rendezvényein találkozunk rendszeresen lassan több évtizede, hanem a dékáni vezetés képviselőjeként évek óra résztvevője vagyok a Klinikai Központ heti rendszerességű főigazgatói értekezleteinek is. Azt remélem, hogy Kollár professzor úr jelentős gyakorlati és vezetői tapasztalatainak és az általam vezetett bizottság többoldalú megközelítésének az ötvözése már rövid távon is hathatósan hozzájárul a pécsi klinikai betegellátás gazdálkodási helyzetének a javításához.

- Ha jól tudom, akkor már konkrét intézkedési tervei vannak a klinikum működtetésének költséghatékonyabbá tételére. Melyek ezek az intézkedések? Milyen módon orvosolható és csökkenthető a klinikum milliárdos veszteségtermelése?
- A rektori biztos és a bizottság természetesen csak javaslatokat tehet, az intézkedések meghozatalára szűkebb értelemben a Klinikai Központ vezetése, tágabb értelemben a PTE vezetése jogosult. Elsődleges feladatunknak nem az azonnali gazdálkodási hatású, mintegy tűzoltó-jellegű intézkedésekre való javaslattételt tekintjük, bár ha a látókörünkbe kerül akárcsak szerény megtakarítást eredményező megoldás, arra azonnal felhívjuk a döntéshozók figyelmét, hiszen a milliárdos veszteségek is milliós és tízmilliós tételekből állnak össze. Működésünk súlypontja azonban a Klinikai Központ gazdálkodási értelemben kritikus területeinek, a veszteségek legnagyobb forrásainak a szisztematikus áttekintése. Bizottságunk hetente ülésezve a klinikai betegellátás újabb és újabb területeivel foglalkozik, az érintett betegellátó egységek vezetőivel együtt keresve a költségcsökkentés lehetőségeit. Ez időigényes feladat, hiszen minden változtatás óhatatlanul a betegellátás körülményeinek a módosulását hozhatja magával.

- Várható-e egyebek mellett létszámleépítés? Hogyan lehet megállítani az orvosok, ápolók, nővérek elvándorlását?
- A betegágy mellett dolgozó egészségügyi szakemberek létszámának csökkentése csak igen kivételes esetekben mérlegelhető lehetőség. Egyrészt ugyanis a csökkentés gondolatának azonnal gátat szab a szigorú személyi követelményeket is tartalmazó minimumfeltételeknek való megfelelés szükségessége. Másrészt sajnos mindennapi gond az orvosok, ápolók és nővérek spontán elvándorlása is. Megítélésem szerint ennek a folyamatnak a feltartóztatása országos érdek, így a hathatós intézkedéseknek is országos hatókörűeknek kell lenniük.

- A nemsokára életbe lépő Semmelweis-terv milyen pozitívumokat hozhat az egyetem számára és milyen hatása lehet a gazdálkodásra nézve? Mikorra várható, hogy egyensúlyba kerül a klinikum gazdálkodása?
- A Semmelweis-terv egyetemünk számára talán legnagyobb ígérete a progresszivitás elvének figyelembevétele a betegellátás finanszírozásában is. Mivel a Klinikai Központ igen nagyszámú beteget lát el, ezért az egy beteg ellátására vonatkozóan csekélynek látszó, de pozitív irányú finanszírozási változásnak is igen nagy kummulatív pozitív hatása lehet a gazdálkodásra. Azt reméljük, hogy a Semmelweis-terv kedvező külső hatásai és belső intézkedéseink együtt már 2012-ben a gazdálkodásunk jelentős javulását fogják eredményezni. Azt az alapvető gazdasági törvényszerűséget azonban szem előtt kell tartanunk, hogy egy jelentősen veszteséges tevékenység esetében a teljes gazdálkodási egyensúly kialakítása általában éveket vesz igénybe.

H. L. B. - Fotó: Dittrich Éva