Kecske, tyúk vagy sertés tartása a városban? – Nehéz ügy, szabad is, meg nem is

2017. augusztus 14. hétfő 08:12

Kecske, tyúk vagy sertés tartása a városban? – Nehéz ügy, szabad is, meg nem is

A nagy melegben már szinte elviselhetetlen a bűz Kispostavölgy egy részében, „köszönhetően" annak, hogy az egyik telken kecskéket, kacsákat és tyúkokat is tartanak. A probléma megoldása közel sem egyszerű: egyrészt haszonállat tartása nem tiltható meg, ugyanakkor a szomszédot sem szabad zavarni.

Nemrég egy új gazdája lett az egyik kispostavölgyi teleknek, ahol többek közt birkákat, kecskéket, kacsákat és tyúkokat tartanak - a szomszédos lakóházaktól pár méterre.

A nyári forróságban a bűz szinte elviselhetetlen, az ott élők szellőztetni és a szabadban ruhákat szárítani sem tudnak. Úgy tudjuk, az állatok gazdája nem ezen a helyen lakik, csak gondozni jár ki a jószágokat.

Az eset kapcsán megkerestük a pécsi önkormányzatot. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a városban megengedett-e haszonállatok tartása.

- Önkormányzati rendelet kizárólag a kedvtelésből folytatott állattartás tekintetében állapíthat meg részletszabályokat - tájékoztatta lapunkat dr. Horváth Endre, a Hatósági Főosztály vezetője.

A lehetőséggel élt is a város, 2014 óta rendelet szabályozza, milyen feltételek mellett tartható többek közt kutya vagy éppen macska.

Haszonállatok tartása a városokban sem tilos, ehhez azonban számos feltételt kell biztosítani. Az állatok védelméről szóló törvénynek, illetve a tartásukat szabályozó rendelet részletesen leírja, milyen (szigorúnak mondható) körülmények között tarthatóak. Hogy az előírásoknak eleget tesznek-e, folyamatosan ellenőrzi a hatóság.

Persze, szó sincs arról, hogy - extrém példával élve - akár a Széchenyi téren is bárki létesíthet egy disznótelepet. Már csak azért sem, mert Polgári Törvénykönyv alapján tilos a szomszédokat szükségtelenül zavarni, illetve a jogaik gyakorlását veszélyeztetni.

Hogy az ominózus kispostavölgyi eset során történik-e jogsértés, csak a bíróság tudja eldönteni.

Képünk illusztráció.

Palotás P. - Fotó: Laufer László