Tanácstalanság Rücker-aknán: költözni kell? Senki nem mond semmit

Nehéz megmondani, mi vezérli az embereket arra, hogy az Isten háta mögött lakjanak, távol mindentől az erdő ölelésében, omladozó százéves házakban az áram kivételével híján minden elemi létfeltételnek, komfort, víz és szennyvíz nélkül egy szobás lakásokban. Mégis sokezren lehetnek itt, Magyarországon is, olyanok, akik nélkülözik a civilizáció majd' minden komfortját. Ezen emberek közé tartoznak a pécsi Rücker-aknán lakók is.

A híres-hírhedt István-akna és a csendes és rendezett Pécs-Somogy között található az az 5 épületből álló kolónia, aminek a végét a város rendezési-terve mondta ki, s melynek eredményeként - állítólag - idén december 31-ig le kell(ene) bontani a telepet. Tulajdonképpen mindenki erre vár, mindenki számára ez lehet a legjobb megoldás. Az ott lakók szívesen hátrahagynák már a megalázó körülményeket, az omladozó házakat, a közös WC-t, a közkutat a telekhatáron, mindazt a koszt és lepusztultságot, ami Rückeren tapasztalható.

Az itt élők - lehetnek vagy ötvenen - sorsuk jobbra fordulására várnak. Elmondásuk szerint a lakbér kivételével minden rezsit fizetnek, és minden munkaképes embernek van állása. Ugyan nem a jól fizető munkákkal kínálják meg őket, de azért megélnek. Döntő többségük emberemlékezet óta itt lakik, sokan itt is születtek, itt nőttek fel, mint ahogy most is elég sok gyerekkel találkozni a szegényes udvaron.

- Az a baj, hogy nem tudunk semmi biztosat - hallom Kovács Józseftől, aki háromgyerekes családapaként várja asszonyával a fejleményeket. - Pedig, ha decemberig akarják lebontani a telepet, akkor nekünk már jóval előtte el kell költöznünk innen. De még nem ajánlottak fel semmit, és az idő meg megy.

Tőle, és szomszédjától, Orsós Józseftől megtudom azt is, hogy a többség úgy gondolja valahol a keleti városrészben lesz az új otthonuk. Hogy pontosan hol, arról csak találgatnak, de azt tudják: Somogyban nem szívesen látják őket, még aláírást is gyűjtöttek annak érdekében, hogy ne oda kerüljenek. Ebben a hivatásos pártfogók sem tudnak semmi biztosat mondani.

Miközben beszélgetünk, lassanként előkerülnek a bennük gyökeret eresztő tüskék. Hogy vajon miért is félnek-tartanak tőlük, amikor is itt mindenki dolgozik, rendesen él, hogy ide nem kell kiszállniuk a rendőröknek, és nem szokott balhézni itt senki sem?

Mondják. kérdezzük meg nyugodtan a Máltai Szeretetszolgálattól, vagy a Tegyünk Egymásért Alapítványtól ide rendszeresen kijáró, a problémáikkal foglalkozó pártfogókat - akiket egyébként is szeretnek, hiszen még munkát is szereznek azoknak, akiknek nincs éppen állásuk. Az is furcsa számukra, hogy „kétlépcsős" lesz a telep megszüntetése, hiszen ők - várhatóan - azok helyére és eddigi lakásába költöznek, akik a város belsőbb pontjaira mennek. Mondják: vajon miért van erre szükség, - ő bennük talán nem bíznak, hogy tudnak emberi módon élni?...

Faggatnak engem is, de én sem tudok semmi konkrétumot mondani. Próbáltam ugyan a polgármesteri hivatalban hiteles információhoz jutni, de mindezidáig nem sikerült. Természetesen, amint érdemi és konkrét tájékoztatást kapunk - beszámolunk róla.

Addig is a telepieknek marad a bizonytalanság, meg a madárfütty a világvégén.

Kőhalmi Endre - Fotó: Kálmándy Ferenc