Bódis rektor: sikerült elérni, hogy ne „bűnös" egyetemként tekintsenek ránk - Interjú

December 16-án zárult le a Pécsi Tudományegyetem következő rektori ciklusára kiírt pályázat. A rektori posztért indulók között találhatjuk Dr. Bódis József professzort, az egyetem regnáló rektorát is, akit egyebek mellett pályázatának legfontosabb elemeiről, a PTE jövőjével kapcsolatos elképzeléseiről és intézményvezetőként eddig elért eredményeiről is kérdeztük. (Mellár Tamás professzorral, a másik rektorjelölttel készített korábbi interjúnk itt olvasható.)

- Melyek pályázatának legfontosabb elemei?
- Nehéz lenne egy vagy két elemet kiragadni, kiemelni a többi közül, hiszen számos fontos célkitűzés, feladat áll a Pécsi Tudományegyetem előtt, melyek mindegyike rendkívül nagy szereppel bír az universitas jövőjével kapcsolatban. Mindenképp kiemelt cél a nemzeti tudományegyetem titulus, valamint a kiemelt egyetemi státusz megszerzése, de ehhez előbb ugye az kell, hogy elfogadják a felsőoktatási stratégia legutóbbi verzióját. Még mindig jelentős a külső adóssága az intézménynek, mely stresszként hat a napi működésre, és akadálya lehet a markánsabb fejlődésnek. Az utóbbi években csökkenő hallgatói létszám a jellemző, és bár ez egyáltalán nem PTE-specifikus, hanem valamennyi nagy egyetem küzd ezzel a problémával, mi mindenképp szeretnénk lassítani, s ha lehet megállítani, hosszú távon pedig megfordítani ezt a folyamatot. A gazdasági szférával kialakított kapcsolatok még messze nem érték el a kívánt mértéket, s annak ellenére, hogy a Szentágothai János Kutatóközpont komoly előrelépést jelent, nem épültek még be szervesen az egyetem gazdasági, kutatási és szakmai tevékenységébe. Vannak további törekvéseink a külföldi hallgatók számának növelésére, nemzetközi kapcsolataink, idegen nyelvű képzéseink is további fejlesztésre szorulnak. Fontosnak tartom 2017-ben az első magyar egyetem alapításának hatszázötvenedik évfordulóját olyan rendezvénysorozattal megünnepelni, melynek kapcsán a Pécsi Tudományegyetem mind hazai, mind nemzetközi téren az eseményhez méltó figyelmet és elismerést szerez. Még hosszú percekig tudnám sorolni a teendőket, de talán ezek a legfontosabb célok, feladatok, melyeket a következő érában szeretnék megvalósítani, amennyiben megkapom a bizalmat.

- Amennyiben újból ön lesz a rektor, változik-e bármilyen szempontból egyetemvezetési módszere?
- Ha viccesen szeretnék válaszolni, azt is mondhatnám, amennyiben újra rám esik a választás, nem kell változtatnom, hiszen azért szavaznak rám újra, mert a többség elégedett az elmúlt három és fél évvel. Komolyra fordítva azonban a szót, igen, több tapasztalatot is szeretnék beépíteni a következő ciklusba, amennyiben megkapnám a bizalmat. Hogy egy konkrétumot is említsek: a rektor munkáját az önállóan működő, s lehetőleg erős legitimitással és egyéniség-jegyekkel rendelkező dékánok segítik abban, hogy saját karaik, és ezáltal az egész egyetem stratégiai céljait közösen megvalósítsuk. A sikeres együttműködés, az egyetem és azon belül a karok érdekeit szolgáló fejlesztés kizárólag a folyamatos párbeszéden alapuló konszenzusos döntéshozatalon keresztül valósulhat meg, amelynek során fel kell mérni a karok erősségeit, és azokra építve meg kell határozni fejlődési irányukat, a gyengeségeket pedig az értékek megőrzése mellett fel kell számolni.

- Hogyan tekint vissza eddigi ténykedésére? Mennyiben sikerült elérni a korábban megfogalmazott és kitűzött célokat?
- A 2010. július 1-ei hivatalba lépésemkor az egyetemnek nem volt gazdasági főigazgatója, nem volt főtitkára, a nagy pályázatainkat leállították, fontos országos fórumokon csak „bűnös" egyetemként aposztrofáltak bennünket. Azonnal realizáltam, hogy a csaknem egy évvel korábban összeállított programomat egy időre félre kell tenni, hiszen az élet más tennivalókat rótt ki ránk. Ha ebből indulunk ki, véleményem szerint 2013 végére sikerült ezt az „előítéletet" levetni magunkról, és ma már sokkal inkább a sikerekről szólnak a hírek a PTE-vel kapcsolatban, mint három évvel ezelőtt. Vegyük sorra az eredményeket. Sikerült megoldani a Gazdasági Főigazgatóságon és a Rektori Hivatalban kialakult vezetői válságot, reaktiváltuk a Science!Please projektet, a beruházás megvalósult, és létrejött a világszínvonalú Szentágothai János Kutatóközpont, amelynek működési modelljét is megalkottuk. Sikerült elkerülni a 400 ágyas klinika felújítására vonatkozó projekt leállítását, már-már elveszettnek hitt forrásokat sikerült visszaszerezni, a megújuló 400 ágyas klinika első épületrészét a napokban adtuk át, és jövőre jön a többi épületegyüttes is. Elnyertük a rehabilitációs és onkológiai pályázatot. A HVG-Diploma 2014 rangsorban a PTE javított korábbi pozícióján, és immár a negyedik legerősebb hazai felsőoktatási intézmény, oktatói kiválóság tekintetében pedig a második helyet szereztük meg. Ha ezeket az eredményeket vesszük alapul, sikeresnek mondható az elmúlt három és fél év, de ahogy a mondandómat kezdtem is, bőven állnak még előttünk olyan területek, amelyeken javítani szeretnék, hogy előreléphessünk.

- Sokan féltik az egyetemi autonómiát. Mennyire tud megmaradni a PTE mozgástere? Mi a véleménye a - talán 2015 elején - bevezetendő kancellária-rendszerről?
- Az egyetemi autonómia relatív fogalom, hiszen manapság is van költségvetési felügyelő intézményükben, aki a fenntartót képviseli, és éppen a kontroll az elsődleges feladata, hogy az intézmény ne kerülhessen olyan gazdasági spirálba, amely a csőd felé vezet. Ez abszolút helyén való, és nincs is ezzel probléma. Ugyanakkor - és ezt a Magyar Rektori Konferencia elnökeként is többször elmondtam - ha a döntéseikben teljesen megkötik az egyetemek kezét, az biztosan nem vezet sehová. Pontosabban vezet, az ellehetetlenülés és az oktatás minőségének kompromisszumaihoz. Tehát véleményem szerint meg kell találni ebben a tekintetben a helyes egyensúlyt.

- Noha még nem fogadták el a felsőoktatási stratégia újabb módosításait, lehet-e sejteni, hogy a koncepció milyen előnyökkel (hátrányokkal) járhat a PTE számára?
- Amennyiben sikerül bekerülnie a PTE-nek a legmagasabb „kasztba", az biztosan komoly előnyökkel jár mind a kutatások, mind az oktatás színvonalának emelése tekintetében. Amennyiben nem.... - de ilyen verzió nem szerepel az én jövőképemben.

- Lássunk néhány konkrét kérdést. Várható-e további létszámcsökkentés az egyetemen?
- Azt gondolom, hogy egy több mint hatezer munkavállalót foglalkoztató intézmény élén, a jelen gazdasági helyzetben felelőtlenség lenne a részemről erre azt válaszolni, hogy nem. Ugyanakkor azt már korábban is elmondtam, hogy én nem ebben látom az Egyetem jövőjét, hanem sokkal inkább azokban a kiugrási lehetőségekben, melyeket az első válaszomban felsoroltam.

- Hogyan orvosolható hosszabb távon a csökkenő hallgatói létszám?
- Továbbra is hiszem, hogy „hallgatók nélkül nincs egyetem", és kiemelkedően fontosnak tartom minél több hallgató PTE-re történő vonzását és megtartását. Az biztos, hogy a jelenleginél is erőteljesebben kell támogatni a hallgatók tudományos munkáját, kutatási tevékenységét. Ennek érdekében ki kell dolgozni a szakkollégiumok, tudományos diákkörök támogatási rendszerét, hallgatói tudományos ösztöndíjakat kell alapítani, amelyek a tudáson, a teljesítményen keresztül járulnak hozzá az oktatói utánpótlás-nevelésen túl a hallgatók megélhetéséhez. Ennek alapját képezheti az új Tehetséggondozó Program, amely 2014-ben indul el. Emellett minden segítséget szeretnék megadni a hallgatók vezetőinek ahhoz, hogy pezsgő, színes és vonzó hallgatói életet, programokat, fesztiválokat szervezzenek, melyek emlékezetessé és élményszerűvé teszik az egyetemi éveket, és növelik a patinás egyetem presztízsét. Nem mellékesen: erőfeszítéseket teszünk annak érdekében is, hogy a rászoruló hallgatók a tanulás mellett munkalehetőséghez is jussanak.

- Milyen az együttműködés az iparkamarával? Nem mindenki azonosul a kormány azon szándékával, amely nagyobb kamarai befolyást engedne az egyetemek irányításába.
- Azt gondolom, nincs olyan kapcsolat, amelyet ne lehetne még szorosabbra, még gyümölcsözőbbre fűzni. Néha azonban úgy érzem, fordítva ülünk a lovon, ugyanis - és ezt is több fórumon hangsúlyoztam már - nem egy felsőoktatási intézmény feladata a munkahelyteremtés, nekünk a minőségi, képzett munkaerő „kitermelése" az elsődleges feladatunk, és ebben igyekszünk további fejlődési irányokat kijelölni. Ugyanakkor a város és a régió helyzetét tekintve, minden szereplőnek tenni kell a gazdasági felemelkedés érdekében, ezért képzési, kutatási és innovációs lehetőségeinkkel élve kivesszük részünket a munkahelyteremtésben is, elsősorban megfelelő cégek régióba vonzásán keresztül.

- Mennyire valós a célkitűzés, hogy a PTE 2020-ra a világ kétszáz legjobb egyeteme közé kerüljön?
- Hadd idézzem ezzel kapcsolatban Mezey Barna professzor úr, a Magyar Rektori Konferencia elnökének a múlt héten egy konferencián elhangzott véleményét az összes hazai kiemelt felsőoktatási intézménnyel kapcsolatban: „Ez olyan eredmény lenne, mintha a magyar fociválogatott a FIFA-ranglistán a legjobb hét közé kerülne". Valahogy én is így látom ezt, persze, lehet álmodozni, de ahhoz, hogy valóban ugrásszerű fejlődést érjenek el a nagy magyar egyetemek a nemzetközi rangsorokban, kiemelt támogatás szükséges. Csak összehasonlításképp: a brit QS-világrangsorban 158., a sanghaji ARWU-rangsorban a 151-201. helyen szereplő Bécsi Egyetem éves költségvetése például több mint 500 millió euró - szemben a hazai nagy intézmények 100-220 millió eurós költségvetésével.

- Hogyan látja a város és az universitas viszonyát? Miként lehetne még szorosabbá fűzni a kapcsolatot?
- Az egyetem számára elsődleges partnernek tekintem Pécs városát, a régió megyéit, valamint a régióban működő cégeket is. A nemzeti tudományegyetemi címre kandidáló intézményként a PTE a fontos nemzeti célokat elsősorban a környezetében teljesítheti be. Célom, hogy az egyetem megtalálja a lehető legtöbb együttműködési lehetőséget mind a várossal, mind a megyékkel, hiszen számos területen lehetne gyümölcsöző, mindkét fél számára hasznos az együttműködés. Gondolok itt elsősorban a köznevelési, pedagógusképzési együttműködés erősítésére, a városi és egyetemi köznevelési intézményrendszer összekapcsolására, a továbbképzési rendszereink összehangolására és közös használatára, és általában az erőforrásaink párhuzamosságának megszüntetésére (lásd: Tudásközpont), valamint a meglévők közös használatára, a kölcsönös előnyök biztosításával. A PTE-nek országos és nemzetközi szempontból is nagyon hangsúlyos regionális kötelezettségei vannak a déli szomszédságunk kapcsán, de ezek egyben lehetőségeink is. Horvátország EU-csatlakozásával, valamint Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia politikai életének nyugati fordulatával Pécs és térsége új helyzetbe került, és az egyetemnek meghatározó közvetítő ponttá kell válnia Budapest és az adriai, valamint a nyugat-balkáni térség között.

H. L. B.