Csernus Valér: "Nincs veszélyben az idegennyelvű oktatás a karon"

Nemrég jelent meg egy cikk az egyik oktatási portálon, amely azt taglalja, hogy belátható időn belül jóval kevesebb külföldi hallgató tanulhat a pécsi orvosi karon, mert a fiatal oktatók számára sokkal vonzóbb a külföldön, gyakorló orvosként való elhelyezkedés. Dr. Csernus Valér dékánhelyettes, az Anatómiai Intézet vezetője amondó, hogy félreértelmezték szavait, szerinte az idegennyelvű hallgatóság létszámának további gyors emelése nem feltétlenül lenne hasznos megoldás.

Az oktatási portálon olvasható cikk szerint akár sokkal több külföldi diákot is oktathatnának a pécsi orvosi karon, ám a létszámnövelést gátolja a korlátozott műszerpark, az infrastruktúra fejlesztésére viszont nem áll rendelkezésre elegendő forrás.

Dr. Csernus Valér egyetemi tanár, az orvosi kar oktatási dékánhelyettese megkeresésünkre elmondta, hogy némi ferdítést tapasztalt az általa elmondottakhoz képest.

- Az elmúlt években dinamikusan emelkedett az angol és német nyelven nálunk tanuló hallgatók létszáma, évente 200 angol és 200 német diákot veszünk fel. Ám annak ellenére, hogy örvendetes ez a növekedés, nem óhajtjuk tovább bővíteni a keretszámot - fogalmazott a professzor, aki hozzátette, hogy a meglévő infrastruktúra (gyakorlatos termek, tetemellátás, stb.) éppen ekkora hallgatói létszám számára teszi lehetővé a minőségi oktatást.

Az oktatói gárdával kapcsolatos aggodalmakat illetően azonban valóban nincsen könnyű helyzetben a kar. Sokan nyugdíjasként tartanak órákat, ám a megfelelő utánpótlás nehezen oldható meg.

- Korábban orvosi diplomával egy elméleti intézetben dolgozni nagy nyereménynek számított, mert színvonalas kutatómunkát lehetett végezni annak ellenére, hogy ugyanazt az alacsony bért kaptuk, mint a gyakorló orvosok. Emellett egyedülálló lehetőségünk volt színvonalas nyugati laboratóriumokban dolgozni, ami a vasfüggöny idejében igen vonzó volt. Manapság, miután a végzett orvosoknak megvan az a lehetőségük, hogy külföldön dolgozzanak - miután a magyar és különösen a pécsi diploma jó hírű világszerte -, kezdő orvosként öt-nyolcszoros fizetést kapnak az itthonihoz képest. Nyilván nem az a jó döntés, ha valaki Magyarországon egy elméleti intézetben dolgozik, hanem ha külföldre távozik praktizáló orvosnak.

Ennek megfelelően az oktatói utánpótlás eléggé nehézkes. A magyar egyetemi oktatók bére, beleértve a professzorokét is, jóval alacsonyabb, mint az orvosként külföldön munkát vállaló, frissen végzett orvosok fizetése. Ezzel a perspektívával nem igazán maradnak itthon az érintettek, különösen olyan korban, amikor elsősorban az anyagi érdekek motiválják az embert.

- Azokon a nyugati orvosképző helyeken, ahol jó a fizetés - Amerika extrém eset, ott kb. ötvenszer nagyobb a kezdők fizetése - egyetlen orvos végzettségű szakember sem dolgozik elméleti intézetben, hanem mindenki gyakorló orvosnak megy. Biológusok, biokémikusok oktatják a hallgatókat. Az amerikai képzés és egyes nyugati országok orvosképzése egyértelműen és elismerten jóval alacsonyabb színvonalú, mint a miénk, mert nem tudják az orvosi gondolkodásmódot a hallgatóknak megtanítani, hiszen ők maguk sem ismerik. Nyugaton egy orvoshallgatót oktató szakember soha nem volt kórteremben, legfeljebb betegként - hangsúlyozta az intézetvezető.

Mindennek ellenére sajnálatos módon úgy néz ki, hogy a pécsi kar is kénytelen a nemzetközi trendeket követni. Az elméleti intézetekben már most is rászorulnak a természettudományi karon végzett biológus, biokémikus fiatalokat felvenni, akiket megpróbálnak beoltani az ilyen tevékenységhez elengedhetetlen orvosi gondolkodás- és látásmóddal.

Ez azért is rossz, mert a külföldi hallgatók elsősorban azért preferálják a magyar orvosképzést, mert - számos nyugati egyetemmel ellentétben - itt jelenleg (még?)orvosoktól tanulhatnak.

H. L. B.