Krimi az egyetemen: lenyilazta vitapartnerét az egyik diák, aki bele is halt a sérülésébe

Idén ünnepli alapításának 650. évfordulóját a Pécsi Tudományegyetem, amelyre egész évben nagyszabású programsorozattal készült az intézmény. Írásunkban - történészek forrásmunkáit felhasználva - bemutatjuk, hogy Vilmos püspök miért döntött egyetem létrehozása mellett Pécsen, s azt is, hogy a kevés, névről ismert egykori egyetemi hallgató közül ki követett el gyilkosságot. 

A pécsi egyetem megalapítását 1367. szeptember 1-jén Viterbóban kelt bullájában engedélyezte V. Orbán pápa. A középkorban akkoriban két típusú egyetem létezett: a párizsi és a bolognai egyetemek mintájára működő intézmények. A pécsi egyetem (studium generale) az utóbbi alapján szerveződött, s minden bizonnyal csupán a bölcsész- és jogi kar elindítását jelentette, ahol kánon- és római jogot oktattak. A teológiai fakultás létrehozását a pápa nem támogatta, míg az orvosi kar meglétére nincs bizonyíték.

Az egyetem megalapításában múlhatatlan érdemeket szerzett első kancellárja, (Koppenbachi) Vilmos, aki 1361 és 1374 között állt püspökként a pécsi egyházmegye élén. A német származású Vilmos I. (Nagy) Lajos királyunk megbízható embere volt, s számos diplomáciai ügyben segédkezett az uralkodónak. Széles látókörű, képzett főpapként bejárta Európát, és a már működő prágai egyetem működését megtapasztalva döntötte el, hogy Magyarországon is szükség van egyetem létrehozására.

A középkori pécsi egyetemen tanuló diákokról vajmi kevés információ áll rendelkezésre, ami nagyrészt az egyetemi anyakönyvek (matricula) hiányából fakad. Az bizonyítható, hogy Pécsett volt diák Wyderai Péter (Petrus de Wydera), aki Prágában is folytatta tanulmányait, de fennmaradt az utókor számára Csót Benedek fia György (Georgius Benedicti Chot), Kancellár János (Johannes dictus Cancellarius) és Szőllősi Fábián fia György (Georgius Fabiani de Zeuleus) neve is, akiket IX. Bonifác pápa két, 1400-ban kiadott oklevele is megemlít.

Nem véletlenül, ugyanis mindhárman egy csúf, halállal végződő tragédia főszereplői. Csót Benedek fia György és Kancellár János nem szívlelhette egymást, a gyakori veszekedés odáig vezetett, hogy egy nap György „rányilazott" Jánosra, aki pár nap múltán belehalt sérüléseibe. A klerikusként Pécsett tanuló György a pápához fordult, hogy felmentést kérjen a gyilkosság miatti „szabálytalanság" (irregularitas) alól. A tettről szóló beszámolója teljesen eltér a Szőllősi Fábián fia György által adott leírástól, aki nem mellesleg arról is beszélt, hogy a lenyilazott János még az őket békíteni akaró rektort is meg akarta ütni egy bottal.

Abban az időben tehát a diákoknak jobban figyelniük kellett az egészségükre, s ha nem is rendszeresen, de az egyetemeken is előfordultak tettlegességig fajuló veszekedések. A korból egy másik szomorú esetet is feljegyeztek, amelyben további két pécsi diák vett részt.

IX. Bonifác pápa 1402. február 24-én kelt leveléből tudható, hogy László fia Lukács és egyik diáktársa is egy halálos kimenetelű eset résztvevői voltak. A szintén klerikus diáktárs ostorral játszadozott Lukács lakásán, amikor az véletlenül megütötte a karját, ami éjszakára annyira bedagadt, hogy orvoshoz fordultak. Lukács szerint viszont az orvosi kezelés csak rontott a beteg helyzetén, olyannyira, hogy társa rövid időn belül elhalálozott. IX. Bonifác végül ártatlannak találta Lukácsot, akit így felmentettek a gyilkosság vádja alól.

Ezen esetet követően nincs több forrás a Pécsett tanuló diákokról.

Forrás: Pécs Lexikon/Petrovics István: A középkori pécsi egyetem és alapítója
Képünk illusztráció.

H. L. B.