Csaknem ötszáz hallgató jár a PTE Művészeti Karának képzéseire, s mégis kevesen ismerik tevékenységüket még Pécsett is, pedig mindannyiukban benne van az „X-Faktor", tehát a nagy művész lehetősége. Alig másfél éve, hogy dr. Lakner Tamás váltotta Colin Foster szobrászművészt a dékáni poszton.

A sokrétű tevékenységei miatt közismert kari vezető - aki a Szélkiáltó Együttestől a Bordalfesztiválokon keresztül, számos kórussikert követően is a „szeretnénk magunkat megmutatni" elvet vallja - nagy, lendületes tervekkel lépett munkába. Mit sikerült megvalósítania elképzeléseiből, s hogyan tovább ezen az országosan egyedülálló karon?

-A tanítani és gyönyörködtetni elvet vallom, mivel művészetet oktatni, művelni, átadni a hallgatóknak és tanároknak is a legszebb küldetés. A kar három intézete: a zeneművészeti, képzőművészeti, valamint a média- és alkalmazott művészeti intézet. A művészképzés mellett a tanárképzés is egyre nagyobb hangsúlyt kap.

Egyelőre csak a zeneművészetiben erőteljes a tanárképzés, de most akkreditáltuk a képzőművészeti és az alkalmazott művészeti intézetre is, így szeptembertől közismert nevén rajztanárokat is tudunk képezni. Az egész művészeti kari felállás egyedülálló az országban. Sehol nincs olyan kar, ahol ennyi művészeti ág egy helyen belül egyesül. Ennek nagyon sok előnye van, melyhez hozzájárul még, hogy tudományegyetemi közegben vagyunk. Így mindenféle más tudományággal együtt tudunk olyan koncepciót kialakítani, ahol a tudomány és a művészet találkozhat, mert nem állnak távol egymástól, sőt egymást tudják inspirálni. Például kikísérleteznek egy újfajta anyagot, melyből lehet egy olyan szobrot készíteni, mint eddig soha. Lesz egy művészet és tudomány szak is, nyugaton vannak erre jó példák. Így még nagyobb az esélyünk, hogy innovatívan gondolkodó művészeket tudjunk képezni. A nehézség az, hogy ebben a tudományegyetemi közegben nincs meg a teljesítményünket egyenrangúan kezelő megfeleltetés. Tehát az, hogy egy szép festményt, szobrot, kerámiát, egy jó koncertet, operaelőadást ugyanúgy értékeljenek, mint egy tudományos cikket, mert a cikk alapján ítélik meg, milyen a tudományos teljesítmény. Az egyetem tudományos teljesítményeket mér. Nálunk magas szintű művészeti teljesítmények születnek. Ugyanakkor a művészeti kar fontos az egyetem számára, mert ad egy színt, egy gazdagságot az arculatához, így pártolnak bennünket.

- Mikor dékán lett, nagyon jó programmal indult, mely nagyszabású nyitást kezdeményezett a pécsiek, a környékbeliek és természetesen az egész ország előtt. Hol tart a megvalósításban?
- A legnagyobb eredmény a Nádor Galéria megszerzése volt, mert a képzőművész hallgatók munkáit rendszeresen be tudjuk mutatni a város főterén. A Zsolnay Negyedben, a koncerttermünkben filharmóniai koncerteket szervezünk, nemcsak hallgatók, hanem most már a város lakossága is kezd ideszokni. A POSZT-on kaptunk egy napot, a Széchenyi téren egy performance-t szerveztünk. A hallgatóink egy hétméteres vászonra kezdtek festeni, s a járókelők közül bárki ráfesthetett, a Dóm téren pedig a zenész diákjaink muzsikáltak. Sok helyre jutnak el, ismertebbé váltak, kérik őket fellépésekre, kiállításokra. Baján játszott a szimfonikus zenekarunk, operaelőadásban. Minden évben létrehozunk egy operaelőadást, amelyet a Kodály Központban mutatunk be. Megalakult a fúvós zenekarunk is. December 20-án lesz a Messiás, ahol az egyetemi kórus működik közre a Pannon Filharmonikusok koncertjén, ez nagy dicsőség, hogy ilyen profi produkciókban is részt tudunk venni. Szerepet vállalunk az Europa Cantatban is. Mivel itt elnökségi tag is vagyok és a regionális bizottság elnöke, a hallgatóink szereplését segíteni fogom, hogy meg tudják magukat mutatni Európának.

- A hallgatók hogy viselik el egymást? Hiszen annyira különböző művészeti ágakban tevékenykednek.
- Kedvelik, segítik egymást. Tudják, hogy egy művész életében fontos, hogy ne csak magának alkosson, hanem kelljen másoknak is, amit létrehoz, s ahhoz is, hogy befusson. Sok itt a teendő számunkra, de ha lassan is, történnek változások. Számos fórumot megjár egy elképzelés az egyetemi hierarchiában. A képzéseink nagyon drágák. Mert például egy jogász professzor akár száz hallgató előtt is megtartja előadását, nálunk van olyan helyzet, hogy egy diákhoz két tanár is szükséges, ha fuvolista, kell mellé egy zongoratanár. Sokba kerülnek az eszközök is, a hangszerek, a festékek, az anyagok. Éppen ezért gyakran pályázunk, nemzetközileg elismert tanárainak vannak, velük sikerre is visszük ezeket.

- Dékán kollegái hogy tekintenek Önre? Egy művészlélek, akit nehéz komolyan venni?
- Volt olyan, aki, mikor megválasztottak, azt kérdezte: remélem ezentúl nem fogsz a gyerekek előtt ugrálni a színpadon? Azt válaszoltam, de, fogok, mert nekem nagyon fontosak a gyerekek.

Képünkön: Lakner Tamás, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának dékánja.

Hárságyi Margit - Fotó: Kálmándy Ferenc