Mellár prof. szerint egy erős kancellár béna kacsát csinál a rektorból

Bár még több mint fél évig tart Bódis József professzor, jelenlegi (és esetleg jövőbeni) rektor mandátuma, hivatalosan is elkezdődött a következő rektori ciklusra való felkészülés. Erről is kérdeztük Dr. Mellár Tamás közgazdász professzort (képünkön), a Központi Statisztikai Hivatal egykori elnökét, aki elfogadva kollégái felkérését, harcba száll az intézményvezetői posztért. Mellár interjúnkban körvonalazza először a nyilvánosság előtt elképzeléseit pályázatával és a PTE jövőjével kapcsolatban.

- Nyilván nem kívánja elárulni rektori pályázatának minden részletét, de mégis melyek szakmai koncepciójának főbb elemei?
- Programom nem meglepő módon abból indul ki, hogy egyrészt a PTE nehéz helyzetben van gazdaságilag (is), másrészt az elmúlt években sok veszteség is érte. Jelentősen csökkent a hallgatói létszám, a különféle rangsorokban is egyre hátrább sorolódtunk. Egy olyan markáns programot fogalmaztunk meg, amely ezekre a problémákra reflektál és amely megpróbálja az egyetemet egy hosszú távon fenntartható pályára helyezni. E célból szükség van gazdasági és szervezeti konszolidációra, valamint olyan szakterületek bekapcsolására is, amelyek az eddigiekben nem nagyon játszottak szerepet. Gondolok itt egyrészt a vállalkozásfejlesztésre, másrészt az egyetem és a város kapcsolatára. E két területen is vannak új, releváns mondanivalóink.

- Hogyan látja a kormány azon törekvését, amely elég jelentős befolyást kíván adni az iparkamara számára a felsőoktatás területén?
- A hosszabb távú fenntarthatóság érdekében a PTE működésének nem lehet csak két lábon állnia. Az oktatás és a kutatás önmagában már kevés, mindenképpen szükséges egy harmadik láb, pillér, mégpedig a vállalkozásfejlesztés. A nyugati példák is azt mutatják, hogy az egyetemek egyre tudatosabbak e tekintetben, hiszen ez komoly gazdasági stabilitást biztosít számukra. Ezt a lehetőséget tehát valamilyen módon mindenképpen ki kell aknázni. Persze, a megfelelő szervezeti hátteret is meg kell teremteni, hogy ez ne esetlegesen, hanem valóban átgondolt módon menjen végbe. Ebben egyébként a közgazdasági kar jelentős szerepet vállalhat, hiszen a különböző karokon előállított produktumok piacra vitele, piacra juttatása elsődleges és meghatározó feladat. Ebből a szempontból fontos, hogy a kormány a gazdasági kamarával és másokkal is egyeztet a felsőoktatási törvény kapcsán, de itt nagyon lényeges, hogy a felségterületek és a hatáskörök világosan elváljanak egymástól. Nem lenne szerencsés ugyanis, hogy ha a képzéseket próbálnák alárendelni egy éppen aktuális gazdasági vagy szakképzési célnak, hiszen lehet, hogy holnapután már más lesz az aktuális érdek. Nekünk tehát az alapvető ismereteket kell átadnunk egy kreatív, rugalmas szemlélet- és gondolkodásmód kialakításával. A kapcsolatnak itt nem a képzés tartalmára és jellegére kellene vonatkoznia, hanem arra, hogy az oktató- és kutatóműhelyekből kijövő eredmények jobban hasznosuljanak. Az oktatással kapcsolatban persze lényeges, hogy akiket képzünk, megfeleljenek azoknak az igényeknek, amelyeket éppen most támasztanak a gazdasági szférában. De úgy gondolom, hogy ezt önmagában nem szabad túlértékelni, mert nemcsak ennyi lenne a feladatunk. Hanem az is, hogy közös programot dolgozzunk ki a várossal, amelyben olyan tőkebefektetések és beruházások jönnek ide, amelyeknek a létszámigényét az egyetem a képzései révén ki tudja elégíteni.

- Legutóbb az egyik autógyár toborzott munkaerőt saját maga számára Pécsett. Ha a piacképes diplomákkal rendelkező szakemberek elhagyják a várost, akkor még rosszabb helyzetbe kerül a megyeszékhely.
- Ez komoly probléma, amivel az elmúlt években szembe kellett néznünk. Nagyon sok diák gondolja úgy, hogy minek jöjjön a pécsi egyetemre, hiszen ha végez és diplomát szerez, akkor nagy valószínűséggel el kell innen mennie, mert nem tud helyben elhelyezkedni. Akkor inkább szívesebben megy olyan városba tanulni, ahol nagyobb valószínűséggel tud majd munkát találni. Ez az a közös érdek, ami összekapcsolja az egyetemet és a várost. A város számára fontos lenne, hogy elinduljon egyfajta prosperitás, míg az egyetem számára az lenne lényeges, hogy legyen megfelelő felvevőpiac. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük helyzetbe hozni a várost, hogy valóban olyan beruházások teremtődjenek és telepedjenek le, amelyek fel tudják lendíteni Pécset és környékét. Ezzel kapcsolatosan vannak egészen konkrét javaslataink is.

- Az utóbbi időben mintha csökkenne a felsőoktatási intézmények autonómiája. Sokak szerint az úgynevezett kancelláriarendszer bevezetése csak tovább korlátozhatja az egyetemek mozgásterét.
- Minden a részleteken múlik. Önmagában nem találok kivetnivalót a kancellári rendszerben, számos nyugati országban ilyen rendszer működik. Helyénvaló, hogy ha a költségvetés jelentős mennyiségű forrást ad az egyetemek számára, akkor szeretné azt is látni, hogy azok a pénzek valóban jól hasznosulnak-e. Nyilván az a kérdés, hogy miként történik a konkrét munkamegosztás, azaz mi lesz a rektor felségterülete és mi a kancelláré. Az se lenne jó megoldás, ha a rektornak minden területen szabad keze lenne, de a fordított helyzet sem lenne ideális. Ne felejtsük, minden, az oktatással és kutatással kapcsolatos döntésnek pénzügyi fedezete kell legyen, s ha ezeken a területeken a kancellárnak vétójoga van, akkor a rektor tulajdonképpen béna kacsa lesz. Az a program, amit elkészítettem és összeállítottunk a kollégákkal, elég markáns program, s ebben a rektornak meghatározó, kulcsszerepe van. Ez a program nem egyeztethető össze egy olyan erős kancellárral, amely pénzügyi oldalról erőteljesen korlátozza az egyetem rektorát. Ez azért is lenne kívánatos és célszerű, mert a perspektivikus célokat nem a kancellár, hanem az egyetem vezetése tudja megmondani, bár azok pénzügyi megvalósítása természetesen már egy másfajta feladatot kíván.

- Mint közgazdász miként vélekedik, a kormány gazdaságpolitikája milyen hatással lehet az egyetemek jövőjére nézve? Meddig lehet még húzni a nadrágszíjon?
- Jövőre választások lesznek, kérdés, hogy milyen felhatalmazással, milyen többségű kormány jut hatalomra és milyen elképzelései lesznek a felsőoktatást illetően. A következő 3-5 évben nem nagyon lehet nagy, erőteljes gazdasági fellendülésre számítani, nem várható 4-5 százalékos gazdasági növekedés. Inkább szűkülő piaccal kell számolnunk, ahol a nemzetközi konkurencia is egyre erőteljesebben jelen van. Másfelől biztos az is, hogy Magyarországon eléggé túlméretezett egyetemi és főiskolai rendszer épült ki. Túlzásnak tartom, hogy ma Magyarországon 69 egyetem és főiskola működik. Úgy vélem, 10-15 állami fenntartású felsőoktatási intézmény bőven elegendő lenne. Abba ne szóljunk bele, hogy emellett a piac még mennyit tudna eltartani. Felesleges, hogy a kormány ilyen széles spektrumon tart fenn képzéseket, különféle kisebb-nagyobb szakokat. Manapság 40 helyen van közgazdászképzés. Ezt én megalapozatlannak tartom. Az lenne kívánatos, ha csak 4-5 helyen lenne ilyen jellegű oktatás és képzés. Probléma ugyanis, hogy túlburjánzanak a szakok. A közgazdász szakmán belül is már alapszinttől kezdődően nyolc szakra lehet jelentkezni. Ez olyan fényűzés, ami sok pénzbe kerül és nem is éri meg igazából. Sokkal egyszerűbb lenne, ha csak egy üzlet szak és egy elméleti közgazdász szak volna, amelyeken a későbbiekben valamiféle szakosítás révén tanulhatnának tovább a diákok. Szerintem van létjogosultsága annak, hogy a kormány próbálja szűkíteni az intézmények számát. Még annak is lehet értelme, hogy forrásokat von ki erről a területről, de a probléma az, hogy ezt gyakorta a fűnyíró elv alapján teszi, azaz mindenhonnan arányosan von el. Én bízom benne, hogy a következő időkben a kormány egy tudatosabb koncepció szerint fog súlypontokat képezni. A nemzeti tudományegyetem koncepciója is ez irányba mutat. Meghatározza, hogy melyek azok a helyek, amelyeket értelmesen lehet fejleszteni. Sajnálatos módon azokról a területekről, ahol nincs meg az optimális üzemnagyság, le kell mondani. A színvonalas egyetemi képzésben ugyanis egyfajta optimális üzemnagyságra van szükség, ahol specializált oktatók tanítanak, akik az adott tárgyakat megfelelően tudják tanítani. Ehhez pedig a 20-30 fős évfolyamok nem jók, mert nem rentábilisak, mert nem tudják eltartani a szakokat. Ha pedig csak két-három oktató tanít egy nehéz szakmát, akkor az esetleges és alacsony színvonalú lehet. Ezt a fajta gyakorlatot tehát mindenképpen fel kellene számolni, mert csak felesleges pénzkidobás és önmagunk áltatása, hiszen azt hisszük, hogy diplomás szakembereket képeztünk, holott valójában mégsem ezt tettük.

- Visszakanyarodva az ön rektori pályázatához, hogy érzi, mekkora a támogatottsága az egyetemen?
- Összegyetemi szintről nem tudok nyilatkozni, hiszen még nem indítottuk el a kampányt. A pályázat lezárulta után megyek el a dékánokhoz és ismertetem velük a koncepciómat. Igazából nem is az én személyemről kellene nekik állást foglalniuk - noha természetesen nem tudnak attól elvonatkoztatni -, hanem sokkal inkább a programomról. Bízom benne, hogy lesznek benne olyan pontok, amelyeket a többség támogat majd. Persze elképzelhető, hogy ők ezt nem így látják, akkor természetesen le kell vonnom a megfelelő a konzekvenciákat.

- Korábban kemény kritikákat fogalmazott meg a kormány intézkedéseivel kapcsolatban. Érez-e bármilyen ellenszelet az indulását illetően?
- Ha azt kérdezi, hogy én, mint Mellár Tamás egyetemi oktató, közgazdász, gazdaságpolitikával foglalkozó szakember érzek-e valami visszacsatolást azzal kapcsolatosan, hogy milyen kritikákat fogalmazok meg a kormány gazdasági tevékenységéről, akkor azt kell mondanom, hogy nem. A másik oldalról nyilvánvalóan a rektorjelöltség kapcsán próbáltam így-úgy tájékozódni, hogy vajon milyen vélemény vagy elfogadottság lenne azzal kapcsolatosan, hogy ha benyújtom a pályázatomat. Itt már nem annyira egyértelmű a válasz, bár semmilyen irányban nem kaptam határozott és kategorikus véleményt. Itt vegyesebb kép alakult ki. Nekem ezzel együtt kell élnem, figyelembe kell vennem, helyi értékén kell kezelnem. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy azt az utat, amit elkezdtem, végig kell járnom. A döntés folyamata kétszintű és nekem nincs olyan a priori feltételezésem, hogy a két szinten különböző döntések születnek majd.

(A rektori pályázat és az egyetem jövőjét illetően párhuzamos interjút készítettünk volna Bódis József rektorral is, aki azonban - tartva magát korábbi bejelentéséhez - csak a pályázat lezárultát követően kíván nyilatkozni.)

H. L. B. - Fotó: Dittrich Éva