Milyen egy lengyel és egy japán egyetemista élete Pécsett? Mire elég a külföldi ösztöndíj?

2012. november 17. szombat 19:40

Milyen egy lengyel és egy japán egyetemista élete Pécsett? Mire elég a külföldi ösztöndíj?

Nemzetközi ösztöndíjjal Pécsett tanuló egyetemi hallgatókat kérdeztünk itteni költéseikről, költségeikről. Interjúalanyaink nem régóta vannak a városban, azonban válaszaikból látszik, hogy ők is figyelnek az árakra. Írásunkban beszámolunk a külföldi diákok lakásbérlési elképzeléseiről is.

Az ERASMUS elnevezésű hallgatói csereprogrammal hazánkba kerülő fiatalok egy, esetleg két szemeszterre érkeznek, azonban ők is egy átlagos magyar diák anyagi keretének többszörösével rendelkeznek.

Lapunknak két hallgató nyilatkozott (képünkön). Hitomi Nau Japánból érkezett, Paulina Wojciechowska pedig Lengyelországból. Hitomi a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar diákja, míg Paulina az Illyés Gyula Főiskolai Karon tanul.

Milyen albérletet választanak a külföldi hallgatók?

Hornung Áron, a Duna House ingatlanközvetítő hálózat egyik pécsi irodájának vezetője elmondta, hogy a külföldi hallgatók az egyetemvárosi részen, de még gyakrabban a belvárosban keresnek albérletet.
Általában 11 hónapos időtartamban gondolkodnak, új építésű, fiatalos berendezésű, jól felszerelt ingatlanok iránt érdeklődnek. A jellemző bérleti díj havi 80 ezer forinttól indul az ilyen bérlemények esetében. A vásárlás még az orvostanhallgatók esetében is ritka, ugyanis sok esetben már hazájukban fejezik be tanulmányaikat, ezért nem akarnak túlzottan ide kötődni.
A japán egyetemista egy félévre érkezett, lengyel társa várhatóan nyárig marad. 

Az ösztöndíjasoknak a Pécsi Tudományegyetem szervezett lakhatási lehetőséget, a lányok a Boszorkány úti kollégiumban laknak, ahol egy-egy szobatársuk van. Paulina 18 ezer forintot fizet egy hónapra, Hitomi azonban 28 ezres díj ellenében lakhat a diákszálláson - és ezt nehezményezi is.

Paulina elmondta, több okból is örül a kollégiumnak, ugyanis más hallgatókkal is szeretett volna megismerkedni, amellett, hogy nem akar a szükségesnél többet költeni, és a lengyelországi albérlete után most a kollégisták életet is szerette volna kipróbálni. A szobák minőségével mindketten elégedettek.

A napi cikkek beszerzését Hitomi hipermarketekben oldja meg, figyelve az árcédulákat. A belvárosi bevásárlóközpontban is járt, elmondása szerint szuvenírt keresett, de nem talált megfelelő áron. Paulina a készételeket és vegyi árukat diszkont boltokban vásárolja, míg főzéshez való alapanyagot hipermarketben vesz.

Szórakozás terén mindketten a pécsi ifjúság által kedvelt helyeket ismerik, szeptemberben még volt is idejük ezeket látogatni, azonban októberben már megkezdődött az érdemi tanulás, így várhatóan nem lesznek napi vendégek egyetlen pécsi kocsmában vagy diszkóban sem.

A számukra elérhető diákkedvezményekről is kérdeztük őket: Hitomi váltott ISIC típusú nemzetközi diákigazolványt, Paulina azonban csak a PTE által kibocsátott diákigazolvánnyal rendelkezik. Egyéb, kimondottan külföldi hallgatóknak járó juttatásról nem volt tudomásuk.

A rendelkezésükre álló anyagi forrásokról így nyilatkoztak:

Hitomi számára otthoni egyeteme 50.000 jent fizet egy hónapra, ez cikkünk készítésekor körülbelül 137 ezer forint, amiből elmondása szerint minden kiadásra jut. Paulina az ERASMUS által biztosított 1400 eurós keretből gazdálkodik, amely egy hallgatónak jár egy félévre (ez kb. 400 ezer forint jelenleg).

Hitomi szerint Magyarországon olcsóbb az élet, mint Japánban, ezzel szemben Paulina a lengyelországi viszonyokhoz képest drágábbnak találja hazánkat.

H. T. - Fotó: Dittrich Éva