Néha alkudozik a Jóistennel a Szívgyógyászati Klinika helyettes vezetője, Dr. Horváth Iván

A kezdetek óta a PTE Szívgyógyászati Klinikáján dolgozik Dr. Horváth Iván egyetemi docens, az intervenciós kardiológia szaktekintélye. A magát tüke pécsinek valló szakember károsnak tartja az egészségügyet szapuló politikusok tevékenységét, ugyanakkor vallja, hogy a hit nélkülözhetetlen segítséget nyújt a gyógyulás folyamatában.

- Mindig is orvos szeretett volna lenni?

- Szüleim Pécsre jártak egyetemre, itt születtem, tüke pécsinek tartom magam. Egy szem gyerek voltam, nem akarták, hogy elmenjek máshová, így kitaláltam, hogy az orvosira fogok járni, mert az volt a legközelebb a lakásunkhoz. A viccet félretéve, édesapám annak idején nem tudta befejezni az orvosi egyetemet, ez is inspirált arra, hogy orvos legyek. Az egyetemi évek alatt mentőztem, ápolóként és mentőtisztként is dolgoztam, aztán Tekeres professzornál álltam munkába az Aneszteziológiás és Intenzív Terápiás Intézetben. Engem azonban az altatás nem vonzott, ezért ahhoz, hogy kardiológus legyek, át kellett mennem az I. sz. Belgyógyászati Klinikára.

- Ön ugyanakkor megalapítása óta a Szívgyógyászati Klinikán dolgozik. Ha jól tudom, akkor Papp Lajos világhírű szívsebész hívta.

- Igen, Papp professzor akkor érkezett Pécsre, amikor a belgyógyászaton tevékenykedtem. Fizetés nélküli szabadságot kért számomra és Budapestre küldött PhD-hallgatónak, hogy újfajta kísérleti technikákat sajátítsak el. Onnan Amerikába hívtak, hogy mutassam be azokat az állatokon végzett új műtéti technikákat, amelyeket tanultam. A vállalt egy évből három év, három hónap, három nap lett - ennyi ideig voltam kint. Ezalatt Pécsen elkezdték építeni a Szívgyógyászati Klinikát. Én közben, 1996-ban hazalátogattam egy rövid időre, és meglátogattam a professzort Zalaegerszegen. Elmondta, hogy nincs nagyobb kihívás, mint újonnan felépíteni egy intézetet. Azt tanácsolta, hogy 1998 végére jöjjek vissza, mert 1999-ben elkészül az intézmény. Így is lett. Valójában én vagyok a centrum első dolgozója, még a mérnököknek is segítettem az építkezés alatt.

- Hová fejlődött csaknem húsz év alatt a pécsi szívgyógyászat?

- Egy kérésem volt a kezdet kezdetén, hogy a nyugaton akkoriban erőteljesen fejlődő szakterülettel, az intervenciós kardiológiával foglalkozhassak, s legyen egy külön ilyen osztály is. Vettünk gépet, amellyel egy év alatt 4000 katéteres műtétet lehetett végezni. Összehasonlításul: előtte csak pár száz katéteres beavatkozást hajtottunk végre évente. Az első évben (1999-2000) Papp Lajos professzor kérésére több mint hatszáz sztentet kellett beültetnünk - holott csak húszra volt fedezet, de az Ő háta elég széles volt ehhez. Ez egészen addig működött, amíg be nem vezették a TVK-kontrollt. Ekkor a professzor távozott, de azt mondta, hogy nekünk itt kell maradnunk dolgozni nélküle is. Jó pár éve már az iszkémiás szívbetegség az egyik vezető halálok Magyarországon, szerencsére jelenleg a NEAK-támogatásoknak köszönhetően annyi infarktusos beteget látunk el, amennyit csak bírunk és annyit katéterezünk, amennyit akarunk (jelenleg mindkettő TVK-mentes kategória). Sikerült modernizálnunk a katéteres laborokat, a legújabba egy egymillió eurós rendszert vásároltunk. Onnan látom, hogy jó helyen vagyunk és jól dolgozunk, hogy ha valami új dolgot, technológiát próbálunk ki, akkor a világ minden tájáról érkező professzorok is irigykednek. A pácienseket végig tudjuk kísérni a betegfelvételtől kezdve egészen a rehabilitációig, külföldön ez nem megy ennyire simán. Amit annak idején, 1999-ben vállaltunk, azt teljesítettük és teljesítjük.

- Hívő emberként hogyan viszonyul a munkájához?

- Természetesen vannak reménytelen pillanatok. Időnként alkudozom a Jóistennel, hogy akinek meg kellene halnia, ne haljon meg, így tőle kérek segítséget. Beleszólnék a sorsba?! Vannak nehéz helyzetek, de az ember időnként kap külső támogatást. A hit segít megoldani a problémákat.

- Miként vélekedik az egészségügy jelenlegi helyzetéről?

- Nagyon rossz néven veszem, hogy az egészségügy politikai játékszerré vált. Ezzel nem szabadna játszani. Az emberek hite kell a gyógyuláshoz. Vannak kritikusok, akik szerint a tehetséges orvosok elmennek, csak a hülyék maradnak itthon, bírálják, hogy nincs megfelelő technika és szervezeti háttér. Ez egyrészt nem igaz, ami pedig a sürgősségi osztályok ellen folyik, ahol a legnagyobb a fizikai és a lelki terhelés, egyenesen gusztustalan. Ezek a vélemények annyira lerombolják azt a hitet, ami a gyógyuláshoz kell, hogy szinte ártanak a betegeknek. Akik emberi tragédiákból próbálnak politikai tőkét kovácsolni, azok bármire képesek erkölcsileg. Nem kellenek ilyen politikusok.

- Mivel foglalkozik szívesen kevés szabadidejében?

- Nekem nincs hobbim, csupán két alapösztönt elégítek ki: a családommal együtt vitorlázom és a kisfiammal járok vadászni. Ez egyfajta belső késztetés, ráadásul mindkettő egészséges. Nem azért megyek ki a természetbe, hogy lövöldözzek és gyilkolásszak, hanem mert friss levegőn lehetek, és részese vagyok a vadgazdálkodásnak. A mindennapos stressz levezetéséhez mindkettő megfelelő kikapcsolódást nyújt.

H. L. B. - Fotó: Dittrich Éva