Dr. Rekettye Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Gazdálkodástudományi Intézetének marketingprofesszora nemrég kapta meg az egyik legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét. A rangos díjra az egyetemi és a kari vezetés terjesztette fel, amelyet augusztus 20-a alkalmából vehetett át a Parlamentben. Az egyetemi tanár már számos elismerést tudhat magáénak, 2003-ban a Magyar Tudományos Akadémia doktorának választották, 2009-ben pedig elnyerte annak Nívódíját, a Kínálatmenedzsment című könyvével.

- Mikor döntött úgy, hogy közgazdaságtannal szeretne foglalkozni?

- Először a gimnáziumi éveim során merült fel az ötlet. Jól ment a matematika és a logika, de nem igazán tudtam, mi szeretnék lenni. Az egyik tanárom egyszer azt mondta: „Belőled biztos közgazdász lesz!" Utána megnéztem, mit is jelent ez a szó, akkor döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni és jelentkeztem a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre, a mai Corvinusra.

- Pécs, Budapest, Tokió. Mi köti össze ezeket a városokat az Ön életében?
- Az egyetemi évek után visszatértem Pécsre és a Pécsi Kesztyűgyárban kezdtem dolgozni, ahol hamar előléptem értékesítési osztályvezetővé. Akkoriban négyezer-ötszáz embernek adott munkát a gyár. Amikor megalakult az egyetem, adjunktusként kezdtem a munkám és öt éven át oktattam piac- és értékesítés szervezést. Akkoriban még nem létezett marketing tantárgy itthon, ezért külföldi könyvek segítségével tanítottam. Egyik napról a másikra kaptam egy telefonhívást, budapesti lehetőséget kínáltak fel a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalatnál, ahol két évig főosztályvezetőként dolgoztam, utána pedig kineveztek vezérigazgató-helyettesnek. Sűrűn utaztam külföldre, Dél- Amerika és Afrika kivételével szinte mindenhol jártam. Ez akkoriban ritkaság volt, hivatalos útlevelet kaptam, amivel szabadon hagyhattam el az országot. Öt év elteltével megpályáztam egy külföldi álláslehetőséget, így költöztünk Japánba.

- Milyen feladat várt Önre Tokióban?
- A Magyar Kereskedelmi Kirendeltség Vezetője voltam 1984 és 89 között. A magyar export-import előmozdítása volt a fő feladatom. Itt vásároltam először számítógépet, Magyarországon ugyanis abban az időben még nem lehetett kapni. Csodálatos esztendők voltak, nagyon szerettem Japánban élni.

- Ha ennyire megtetszett Önnek Japán, hogyhogy hazaköltöztek?
- Ötévente kell munkahelyet változtatni, ez a mottóm. Egyedüli kivétel az egyetem, itt mindig új kihívásokkal találkozik az ember. Mivel letelt az idő, váltottam, visszatértem a közgazdasági fakultáshoz, rengeteg új tervvel és ötlettel.

- 1993-tól 96-ig a kar dékánja volt, magáénak tudhatta az oktatók tiszteletét és a hallgatók elismerését, miért nem vállalt még egy ciklust?
- Az egyetem a hallgatókért van, ez a hitvallásom, ezt tartottam szem előtt a dékánként eltöltött évek előtt, alatt és azóta is. Mindig nagy elismerés volt számomra a hallgatók szeretete, viszont a kar vezetése mellett nem jutott időm a kutatómunkámra. Azóta több szak- és tankönyvet írtam, illetve közel kétszáz publikációt. Továbbra is oktatok, fő szakterületeim a marketingstratégia, nemzetközi marketing, valamint a termék- és árpolitika. A kar vezetése részéről nagyon jól esett a kezdeményezés, örömmel tölt el, hogy elnyertem a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.

Horváth P.