A belváros legrégibb húsboltját vezeti Bánfai László, aki amondó, a hagyomány kötelez

A városi legendák szerint az egykori Kossuth Lajos, a mai Király utca Búza tér
felőli végén már akkor húsbolt üzemelt, amikor még ott csilingelt a pécsi villamos. De ne feledjük, az említett jármű 1960. augusztus 31-én végleg megállt. Nem úgy a kiszolgálás.

Tehát hat évtizednél is régebben, azonos arculattal működik ott a belvárosi üzlet. Ami azért már véletlen nem lehet! Ezzel tökéletesen egyetért a mostani bérlő, Bánfai László is. Igaz, csak tíz éve dolgozik a sarokház földszintjén, de érzi benne a múlt kisugárzását.

A Király utcán végigsétálva nem igazán lehet olyan kirakatot látni az elmúlt fél évszázadnál hosszabb időszakból, ahol ne lett volna többszöri átalakítás. De egyetlen igazodási pont azért akad. Maga a húsbolt, ami túlélte az elmúlt évszázad ötvenes éveinek áruhiányát, a hatvanas- hetvenes évtized fellendülését, de még a rendszerváltás sem fogott ki rajta.

Most meg itt van a bőséges, szép felhozatal.

- Mielőtt kibéreltem volna a boltot, bejártam a belső teret - gondolt vissza üzlete legutóbbi éveire Bánfai László. - A nem látható munkaterek boltíveibe valósággal beleszerettem. Ez a belváros legnagyobb ilyen egysége, aminek hangulata is akad. Ez nem egy nagyáruház, ide már több generáció tagjai járnak a termékekért. Más itt a viszony, mint a multiknál, a személytelenebb világban.

- A hentesség mennyire bizalmi, érzelmi kérdés?

- Régebben létezett egy mondás. Aszerint a polgári családnak szüksége van egy jó orvosra, egy megbízható ügyvédre, meg egy becsületes hentesre. Nagyon kiemelt volt a szakma szerepe az emberek életében. Nem lebecsülve a pékeket, más egyéb kereskedőket, azért a húsértékesítés mindig előkelő helyen foglalt helyet. A „de szépet adjon ám!" itt nem szóvirág, komoly tartalommal bír.

- Különösen akkor volt ez így, amikor a jobbnál-jobb falatok eltűntek az üvegek mögül, aztán ment a feketézés.

- Szerencsére abban nem volt részem. Falusi gyerekként az anyám ellenben megtanította nekünk, miképpen kell levágni egy tyúkot, kacsát, később a disznóölésekből is kivették a  részüket a gyerekek. Ezek értékes útravalónak számítottak számunkra.

- Azért így már érthetőbb, hogy komolyan kést ragadott.

- Nem volt azért ez annyira egyenes út. Az eredeti végzettségem szerint állategészségügyben szereztem bizonyítványt, nem hentesként. De idővel olyan helyre kerültem lakni, ahol nem igazán akadt más lehetőség. Beletanultam a szakmába, később jött a vállalkozói világ.

- A kés, a jó szerszám mennyire válik eggyé a kézzel?

- Komoly szakmabeli meg sem ragadja a kollégája munkaeszközét. Mindenki ragaszkodik a sajátjához, mert valamennyinek más a fogása, élezése. Igyekszünk a legjobbakat beszerezni, pár ezer forintért is lehet kapni készletet, de az olyan is lesz.

- Az egy kilogramm mennyire szent?

- Már nem lehet csak úgy jó húsz dekagrammot még hozzácsapni a húshoz. Egyre
pontosabban szoktunk vágni, pár deka lehet az eltérés. A vásárlók pénztárcája érzékeny mérőműszer.

- Tízzel azért még lehet hosszabb - mondjuk szezonban?

- Szívesen vállalnám. A jelenlegi bérleti díjat még ki lehet termelni. A törzsvevőink adottak, a hagyomány kötelez. Szeretnénk versenyben maradni, bővíteni a választékot, újat mutatni a különböző módon feldolgozott termékekkel.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva