A pécsi Konzum étterem egykori ruhatárosa is ügynök volt - Erről jelentett az elvtársaknak

A szórakozóhelyek gyakori célpontjaik voltak az ügynököknek. Hiszen ott az alkohol hatására még a megfontoltabbak is szabadabban szólalhattak meg, más szóval élve hőzönghettek kedvükre. Ez derül ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának egyik legújabb, nyilvánosan olvasható dokumentumából. A pécsi Konzum étterem nem számított különösebben elegáns helynek, ezért aztán egy besúgóknak remek terep lehetett. Csak nyitott szemmel, füllel kellett járniuk, amihez azért értettek némileg. 

A naptárak 1982-tőt mutattak, január 15-i keltezéssel született a most taglalt jelentés. „Jávori" titkos megbízottal beszélgetett a tartótiszt, Máy László rendőrhadnagy. A helyszín az Eszék étterem volt, a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcában, Pécsett.

A körmönfont megfogalmazás szerint „Jávori" az unokahúgával folytatott beszélgetés során megállapította, hogy a rokona a Dobó István Gimnáziumban tanult. (Ez az iskola ma Kodály Zoltán nevét viseli. A jelzett időpontban valóban másképpen hívták, az utcanév alapján.) A fiatal teremtés korábban tagja volt az úgynevezett kiserdei csoportnak (nyilván az uránvárosi erdősávról lehetett szó), de már nem járt közéjük, a rengeteg elfoglaltsága miatt. Így aztán a kedves nagybácsi nem erőltette ezt az adatgyűjtési vonalat P. Gabriella esetében.

Ellenben, a spicli új munkahelyére terelődött a beszélgetés. Mert emberünk a Konzum étteremben lett ruhatáros főállásban, fedésben meg követett minden rezdülést. Ennek kapcsán felvetette, hogy a vendéglőben hetente legalább kétszer, máskor akár háromszor is előfordult verekedés. Itt nyíltan (már amennyire a feladat ezt lehetővé tette!), leplezetlenül a cigányságot jelölte meg veszélyforrásként. Az illemhelyek ennek sűrűn látták kárát, a porcelán felszerelési tárgyak könnyen törtek. Ezért a közrendvédelmi állomány gyakoribb ellenőrzését tartotta szükségesnek.

Miközben idáig jutottak az ügyek, fény derült egy izgalmas „panamára" is. Mert V. Károly, a pécsi temetkezési vállalat igazgatója saját hasznára fordította a szocialista vagyon egy részét. Az arrogáns, durva emberként jellemzett vezető a cég balatonboglári üdülőjének felújítása során belekezdett önnön nyaralójának átalakításához is. A cement, a tégla, meg a munkaerő is néha odébbvándorolt. A zord jellem tehát megértő szívet takart - ha a család érdeke úgy kívánta.

Sajnos, közben két magyarral kevesebben lettünk az országban. A vendéglátó-ipari egység két munkavállalójának lánya, illetve veje Jugoszlávián keresztül Olaszországba távozott. A kor szóhasználata szerint disszidált. A szülők azonban ezt ideig-óráig igyekeztek eltitkolni a környezetük elől, de kevés sikerrel jártak.

A rendőrség munkatársa utasította beszervezett beosztottját arra, továbbra is legyen éber. Különösen azokat lesse, akik öltözékükkel, negatív magatartásukkal kitűnnek a többiek közül. Az izgága magatartást ráadásul nem is volt túl nehéz feladat kiszúrni. Nem csökkentve ezzel a szakma becsületét - ha lenne olyan.

Képünk illusztráció.

Pucz Péter - Fotó: pixabay.com