A város mindig erősebb volt, ezért maradt, mondja Pécs új alpolgármestere, Decsi István

Többször is volt választási lehetősége Decsi Istvánnak, szülővárosa azonban mindig, még a fővárosnál is erősebbnek bizonyult, ezért maradt. Pécs közelmúltban megválasztott új alpolgármestere a Pécsi Újság.hu-nak adott interjújában többek között arról is beszélt, hogyan szembesült a város valós helyzetével 2010-ben, amikor először választották be az uránvárosiak a közgyűlésbe, s arról is, hogy három leány édesapjaként miként éli meg odahaza a nőuralmat.  

- Emlékszik, melyik volt az a pillanat az életében, amikor eldöntötte, hogy komolyan szeretne foglalkozni a politikával?

- Igen. 2002-ben, a két választási forduló között, a Fidesz Kossuth téri nagygyűlésén történt. Előtte is érdekelt a közélet, de nagyon mélyen megérintett, amit ott tapasztaltam. Húszéves voltam, a barátaimmal utaztunk Budapestre. Úgy éreztem, 1998-tól jó irányba kezdett haladni az ország, s gyorsan felzárkózhatunk legalább az európai középmezőnyhöz, ezért is megdöbbentett a 2002-es országgyűlési választások első fordulójának eredménye. A Kossuth téren azonban páratlan lelkesedést, összefogást tapasztaltam, talán először éreztem meg azt is, hogy tényleg összetartozunk a határon túli magyarsággal, hiszen az ő képviselőik is jelen voltak. Nem sokon múlott, hogy a Fidesz megfordítsa az eredményt a második fordulóban, s ez végül ugyan nem sikerült, mégis győztesnek éreztük magunkat.

- A Kossuth térről aztán egyenes út vezetett a „hivatásszerű" közéletbe?

- Erről nem volt szó. Mindössze azt határoztam el, hogy passzív szemlélődés helyett igyekszem kivenni a részem a munkából. Rendezvények szervezésében segítettem, székeket tologattam, tettem, amit tudtam. A Fideszbe évekkel később léptem csak be, előtte a párt ifjúsági szervezetében dolgoztam. Többek között az akkor nagyon magukra hagyott határon túli magyar szervezetek számára szerveztünk fórumokat, igyekeztünk segíteni, hogy hallathassák a hangjukat, nemcsak az anyaországban, hanem az uniós testületekben is. Aztán jött a szörnyűséges őszödi beszéd, a három igenes népszavazás, majd elkezdődtek a Fidesz által kezdeményezett konzultációk, ezek mind meghatározó dolgok voltak az életemben.

- Aztán 2010-ben már a pécsi közgyűlés tagjaként beleszólása is lehetett a város ügyeibe, Uránvárosból egyéni képviselőként szerzett mandátumot.

- Akkor szembesültem először a város valódi helyzetével. Hatalmas adósságot hagytak ránk az elődeink, és szinte semmi, de semmi nem működött, a városi cégek sem. Nem is a nulláról, mínusz nagyon sokról kellett kezdeni a munkát, úgy, hogy a lehetőségeink is behatároltak voltak, hiszen például az EKF-re jutó és az egyéb források alakításába sem volt beleszólásunk, hiszen azokról már korábban döntöttek. Innen, nagyon mélyről jutottunk el szisztematikus munkával odáig, hogy ma már valódi fejlesztésekről, munkahelyteremtésről beszélhetünk.

- Az egyéni képviselők amolyan „tömbbizalmik" is. Érzékelte ezt? 

- Igen, s a képviselői munkám legszebb részének tekintem, ha sikerül valamit megvalósítanom abból, amit a választókerületemben lakók kérnek. Volt például olyan, hogy egy járdaszakasz javítását több mint tíz éve vetették fel először, még az elődeimnél, míg végül sok év után nekem sikerült kijárni. S most már szerencsére ennél jóval nagyobb ívű ígéretek beváltásáról is beszélhetünk.

- Úgy hírlik, komoly, fővárosi álláslehetőségekkel is megkínálták Önt, mégis maradt Pécsett.

- Valóban így volt. Nagyon nehéz döntések voltak ezek, a szülővárosom azonban mindig erősebbnek bizonyult, és nem engedett el.

- Az is nehéz döntés volt, amikor elvállalta az alpolgármesteri posztot?

- Nem volt könnyű, maradjunk annyiban. De ezúttal a kihívás győzött, s immár hivatásszerűen foglalkozom a város ügyeivel, ami természetesen óriási megtiszteltetés.

- Ha már kihívás. Minden bizonnyal nem lehet egyszerű a nőuralom megélése sem a családjában.

- Három lányom van, azonban még kicsik, így a helyzet mondhatni idilli. A viccet félretéve, a családom jelenti számomra az igazi boldogságot. Bár csak kevés időt tudok velük tölteni, ahhoz ragaszkodom, hogy este én olvassak mesét a gyerekeimnek, s persze a közös ébredések, s a reggeli, gyerekekkel kapcsolatos tennivalók is a napirendem természetes részei. Mint ahogy az is, hogy akárcsak gyermekkoromban én a szüleimmel, hétvégente mi is a Mecsekbe járjunk kirándulni.

Máté Balázs - Fotó: Dittrich Éva