A világ érdekes, fedeztessük fel a gyermekeinkkel, mondja Boros Misi édesapja, Boros János

Szüleikkel szeretetben eltöltött rengeteg időre van a legnagyobb szükségük a gyermekeknek ahhoz, hogy megismerjék és kibontakoztathassák képességeiket, mondta a Pécsi Újság.hu-nak adott interjújában két rendkívül tehetséges gyermek, Boros Misi és Boros Dani édesapja. A Pécsi Tudományegyetemen oktató filozófus professzor, Boros János, gyermekeik előrejutásának hátteréről is beszélt, arról, hogyan vezetett a fiúk útja az egyre nagyobb sikerek felé.

- Boros Misi nevét túlzás nélkül mindenki ismeri, kevesebben tudják viszont, hogy testvére, Dániel, a tudományokban különleges tehetség, bár ugyancsak nyolc évig zongorázott, országos versenyek díjazottja volt, Misivel együtt is nyertek négykezes versenyt.

- Igen, ez így van. Dani a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium harmadik osztályába jár, s úgy alakult, hogy a természettudományok kezdték érdekelni. Már hetedikes és nyolcadikos korában is, a pécsi Jókai Mór Általános Iskola diákjaként, sorra nyerte a megyei kémiaversenyeket, és az országoson is rangos helyezéseket ért el. Amikor ez a beszélgetés zajlik, éppen Moszkvában van, ahol Budapestet képviseli a Fazekas-csapat tagjaként a "világvárosok természettudományos diákolimpiáján", ahova Pekingtől Párizsig, Berlintől Milánóig küldtek nagyvárosok csapatokat. Ebben a pillanatban jött a hír, hogy Dani bronzérmes lett.

- Sok szülőt érdekelhet a kérdés, mi a siker receptje? Mi szükséges a tehetség kibontakoztatásához?

- Nincsen semmiféle titok, a gyermekeknek időre van szükségük. A szüleik idejére. Nem határoztuk el előre, hogy ezt vagy azt nevelünk belőlük, s nem erőltettünk rájuk semmit, hagytuk, hogy kialakuljon bennük, hogy mi érdekli őket igazán. Talán a legfontosabb az volt, hogy születésüktől fogva rengeteg időt töltöttünk velük. Időre és szeretetre van a legnagyobb szükségük a gyerekeknek. Nagyon sok közös programot szerveztünk, kiállításokra, koncertekre, sporteseményekre jártunk. Mérföldkő volt, amikor még kisiskolás, illetve óvodás korukban a Pannon Filharmonikusok "Segítség, komolyzene" című sorozatára jártunk. Horváth Zsolt zenekari igazgató és Hamar Zsolt nagyon ötletes, izgalmas, a műfajban párját ritkító és világszínvonalú programot nyújtottak a gyermekeknek, éveken keresztül. Rengeteget tanultak, fejlődtek ezeken a zenekar-gyermek-szülő beszélgetéseken, koncerteken. Meg kell mutatni a gyerekeknek, hogy a világ mennyire érdekes, fedezzék fel, s azt is, hogy mi, emberek alakíthatunk rajta, ami nagyon izgalmas és szép dolog. A szülői figyelmet, időt, a kreatív-felfedező gyermekkori programokat nyilván nem tudja semmi és senki pótolni. Tudom, ez nagyon nehéz, nemcsak azért, mert általában rengeteget kell dolgozniuk a szülőknek, s csak keveset lehetnek a gyermekekkel, hanem azért is, mert az együtt töltött idő alatt, fel kell venni a gyerekek ritmusát. Ha a szülő a gyermekkel van, sajátos figyelmet ad, amit csak ő tud megadni. Ha kommunikál vele, olyan jelentéstartalmakat tud közvetíteni, amit szintén csak a szoros kapcsolatban tud átadni. Ezáltal fejlődik a gondolkodási képesség. A gyermeknek fontos a szülő szeme. Nem csak ott kell lenni, de a gyermekre rá kell nézni, folyamatosan visszanézni, mert a gyermek a szülőtől várja, hogy világát megértse és megerősítse. Amikor gyermekeink óvodába mentek, az óvó nénik megjegyezték, hogy milyen nagy szókincsük van a fiúknak. Ha sok szót tud, akkor sok gondolata van, hiszen a szavak a gondolatok hordozói, azaz viszonylag sokat tud a világról. Voltak persze hiányosságok is. Kézügyességben, szerelésben, csavarhúzásban, vágásban, ragasztásban nem vagyunk különösen képzettek, így ezt nem tudtuk átadni.

- Azt mondja, nem erőltettek semmit. Arra sem volt szükség, hogy meghatározzák, hogy például Misi naponta mennyit gyakoroljon?

- Egyáltalán nem. Ötéves korától kezdve zongorázik, hegedül. Ma, tizenhárom évesen naponta négy-öt órát gyakorol, de ezt soha nem írtuk elő neki. Magától teszi, mint ahogy hároméves korától tanul angolul. Egy házban lakunk a nagyszülőkkel, a nagypapa német tanár, a nagymama biológia és kémia szakos, Dani kémiaszeretetének is megvan talán az eredője. A nagypapa gyermekeink születése óta tanítja őket németre. Dani 14 éves korában felsőfokú német nyelvvizsgát tett. De említhetném a sportokat, több sportágat is nagyon szívesen űz mindkét gyermekünk. Szerencsénk van a tanárokkal, edzőkkel. A Jókai Mór Általános Iskola igazgatója, Priskin Pál és az iskola tanári testülete mindkét gyermekünk képzésében, fejlesztésében nagyszerű partnerek, támogatók voltak. Az iskolába sok tehetséges gyermek jár, a tanárok odaadóak, pedig a körülmények sokkal nehezebbek, mint tőlünk nyugatra. A Liszt Ferenc Zeneiskolában pedig Zsoldos Attila igazgató, Megyimóreczné Schmidt Ildikó zongoratanár, Deák Anna hegedűtanár, Burkus Istvánné Magdi, Móró Beáta és Sturczné Meláth Anita szolfézstanár szintén kiemelkedő munkát végeznek a rájuk bízott gyermekekkel.

Megyimóreczné Schmidt Ildikó zongoratanár és Boros Misi

Módosné Lili és edzői csapata fantasztikus a Hullámban, Maretics György pedig jéghoki- és teniszedzőként megszeretteti, és nagy érzékkel fejleszti a gyermekek sport-képességeit. Csodálattal tölt el, hogy a hazai infrastrukturális és pénzügyi viszonyok mellett mennyi kiváló ember választja és végzi kiemelkedő lelkiismeretességgel a gyermekek tanítását.

- Az tévhit, hogy a gyerekek taníttatásához, fejlesztéséhez, útjuk egyengetéséhez nagyon sok pénzre van szükség?

- A pénz nem minden, de a gyerekneveléshez pénzre is szükség van. Gyermekeink viszonylag későn születtek, így már volt ugyan egy biztosnak mondható hátterünk, de maguk sem gondoltuk volna, hogy bár az iskola ingyenes, ilyen sokba kerül a nevelés. Mondok egy példát. Mindkét fiúnk tanul angolul, németül és franciául. Ezen a nyáron Misi Angliában, Dani Franciaországban volt nyelviskolában, már egy jó ideje az egész család ezt készítette elő. Ez a külföldi kollégáink esetében egyáltalán nem jelent gondot a családnak.

- És a versenyekre való utazások?

- A hazai versenyekre való utazást meg tudjuk oldani önerőből, és az iskolák által megpályázott támogatásból. A külföldi versenyek esetében már más a helyzet. A MOL-Új Európa Alapítvány Tehetségtámogató Programja 2013 óta támogatja Misi külföldi utazásait, ami a költségek egy részét fedezi, a többit nekünk kell előteremteni. Dani versenyeit is részben az iskola, részben mi fizetjük. A napokban jegyezte meg az egyik kedves ismerősünk: azt hittem, hogy a Virtuózok után sorba fognak állni nálunk a szponzorok, és minden szobátokban lesz egy versenyzongora. Jót nevettünk rajta.

- Nem bukkantak fel Önök vagy a gyerekek közelében önjelölt menedzserek, vagy észosztók, akik megmondanák a tutit, hogy kellene ezt vagy azt másképp csinálni?

- Nem volt hozzájuk szerencsénk. De egyre többen kérdezik, hogy ki menedzseli Misit. Egyelőre mi, szakmai kérdésekben konzultálunk Misi tanárnőjével, Megyimóreczné Schmidt Ildikóval, a programszervezés esetében pedig a Virtuózokkal. Misinek az elmúlt években nagyon sok felkérése volt külföldön és belföldön is. Brüsszelben például Pécs városát képviselte, Zürichben a Pannon Filharmonikusokkal lépett fel az Armel Operafesztiváltól kapott különdíjnak köszönhetően. Sokat köszönhetünk a Virtuózok című műsor megálmodóinak, Peller Mariannak és Vadász Dánielnek, a Virtuózok-csapatnak és a Kis Virtuózok Alapítványnak, akik egyengetik a műsor után is a tehetségek útját. Ez is nagyon fontos, mert az lehet, hogy a tehetség mindig utat tör magának, de azért nem árt egyengetni az útját.

Máté Balázs - Fotó: Dittrich Éva