Akár a Holdon, olyan kietlen a táj a József Attila és a Madách Imre utcák környékén

A Hold messze van, a Mars Földtől való távolsága szinte felfoghatatlan. Ráadásul nagyon drága mindkét utazás. Sokkal olcsóbb, ha valaki ellátogat Pécsett a József Attila utca, illetve a Madách Imre utca környékére. Igaz, némi növényzettel, meg földi gravitációval, légkörrel, de sivárságot ott is lehet látni, olcsó pénzen. Meg reménytelenséget, nemtörődömséget, feldúlt kukákat, otthagyott gumikészletet, töredezett betont, repedt kőasztalokat. Hinta, homokozó már régen nincsen, de a maradványai még beazonosíthatóak.

A József Attila utcában, a Megyeri utcai lámpánál négy tízemeletes sorakozik, immár legalább öt évtizede. A környező parkok olyan lepusztultak, hogy azt még Európa keleti peremén is csak lesütött szemmel lesné a helyi önkormányzat.

A két, egykori homokozóban lévő talajt legfeljebb csákánnyal lehetne feltörni. Kislapát, gyermekjáték, műanyag gereblye eltörne, ha valaki azzal próbálkozna. A kövek, amik a keretet biztosítják, már évtizedekkel korábban eltörtek, kicsorbultak. Ezért aztán jobb is, ha a szülők még a környékre sem viszik a lurkóikat.

Egy egykoron sárga festékkel bekent padról már csak régészek tudnák megállapítani, mikor láttak a lécek ecsetet. De legalább le van láncolva, kissé furcsán, kényelmetlenül előre dőlve. Igaz, aligha akar bárki is megpihenni rajta, elmerengve a slendriánság, gazda nélküliség példázatán.

Egy vascső is kiáll a talajból, méternél magasabban. Gáznak tűnik, bár azért ez nem bizonyos. Egy vakanyával zárták le, hogy onnan semmi se szivárogjon ki. Ezt nevezik a csőszerelők „blindelésnek".

- Elöregedett a környék lakossága - csóválta a fejét egy ősz hajú, horgolt sapkás idősebb asszony, aki kerekes bevásárlókocsit húzott maga mögött. - Egykoron azért gyermekzsivaj is hallatszott ezen a környéken. Azt nem értem, miért nem számolják fel az egész maradványt. Kopár minden, a növényzet is rendezetlen, valamennyi bokor, fa ötletszerűen nő.

Az egykor lebetonozott placcon hinták álltak, de akik ott játszottak valaha, azok lassan már nagyszülők lesznek. Kissé odébb sétálva, egy kőasztal várja azt, aki szeretne letenni valamit. De ülőalkalmatosság nincsen a közelben, ezért az egész hasznossága erősen kérdéses.

A Madách Imre utca egészen közel van ahhoz a részhez, ami semmi jót nem üzent az arra sétálónak. Egy beton pingpongasztalt egy romos pad őriz, esetleg fordított is lehet a helyzet. A kaucsuklabda régen nem pattog a sporteszközön, ezért a nézők is elmaradtak onnan. A deszkák kopottak, az egész kissé csámpás. Egy időutazásról szóló dokumentumfilmhez ideális helyszín lehetne.

- Akad a közelben egy modern játszótér - árulta el egy babakocsis anyuka. - Az egykori, már elbontott toronyház helyén hoztak létre egy parkot, de a jelenlegi városházi emberek szerintem nem is tudják, milyen állapotok uralkodnak felénk. Három buszmegállóval a történelmi belvárostól! Ez van, de már megszoktuk, bár beletörődni nem szeretnénk.

Pucz Péter Fotó: Löffler Péter