Aki vigaszt nyújt a betegeknek: Damian atya szerint nem kell mindig a gyászra gondolni

A többnyelvűség Horváth Kornél, vagy inkább fráter Damian (képünkön balra) esetében teljesen természetes. Hiszen az egykori Jugoszláviából, Szerbiából származik, ám anyanyelve a magyar. Olaszországban évekig tanult, bár németül sem jön zavarba. Teológiai végzettsége ugyan nincsen, de hallgatott évekig Itáliában filozófiát, illetve gyógyszerészi végzettséggel is bír. Pécsre, az Irgalmasrendi Kórházba csak nemrég került. Még nem tudni pontosan, hogy meddig marad, hiszen nyolc évnél többet egyetlen szolgálati helyen sem tölthet el, az bizonyos. Járhatna fekete ruhában is, mégis inkább a fehéret részesíti előnyben. 

Nem kell örökké a gyászra, az elmúlásra gondolni. Az irgalmasoknál mindkét szín teljesen elfogadott, Damian atya inkább a világos viseletben szokott megjelenni a betegek, lelki vigaszra szorulók között.

- A mi öltözékünket nem hívhatom reverendának, mert helyesen habitus a neve - árulta el Damian atya. - Amikor újat kapunk belőle, akkor a régit, a használtat meg kell semmisítenünk. Apróra felvágjuk, el is égethetjük, de az elásás is egy módszer. Ennek azért nem olyan bonyolult az oka. Akadt már olyan civil, aki szerzett magának ilyen ruhadarabot, aztán abban gyűjtött illegálisan adományokat. Ezért, ezt az óvatossági intézkedést elvárják tőlünk.

- Csupán 2022. november 1-től teljesít szolgálatot Pécsett. Megszokta már az új környezetét?

- Számunkra a beilleszkedés nem szokott jelentős gondot okozni. De az első hetekben sokkal jobban szoktam ügyelni a részletekre, nagyon figyelek minden apróságra. Az utcákra, a táblákra, a boltokra. Mi nyolc esztendőnél tovább a rendtartásunk szerint nem maradhatunk azonos helyen, tehát sok-sok lokális szokással élünk együtt, illetve hozunk is magukkal tapasztalatokat máshonnan.

- Összevethetőek a szomszédos országok népei, viselkedésük alapján?
- Magam szerbiai magyarlakta településen nőttem fel, de ott ilyen rend nem létezik. Ezért jöttem Magyarországra tanulni, majd a tudásvágy Olaszországig vitt, de Ausztriában is töltöttem sok időt. Más-más módon viszonyulnak hozzánk, ezt nehéz összehasonlítani. De mindenhol tiszta szándékkal kell közelíteni az elesettekhez, akkor befogadóak az emberek.

- Akadtak azért olyan esetek, amikor nagyobb türelemre volt szüksége, mint amit mi képzelünk?
- Brescia városában, olasz földön, hajléktalanokon, bevándorlókon igyekeztünk segíteni. Páran ráadásul zavartan is viselkedtek. Ők a mi hagyományainkból csak nagyon keveset ismernek. Nem is sejtik, milyen a nőtlenségi fogadalom, a többnejűség világából érkezve. Érkezési módjuk sem azonos a keresztényekével, de szép szóval mindent el lehet érni velük. Ha akkorák a nyelvi szakadékok, még mindig szabad mutogatni, a testbeszéd szintén sokat számít.

- Ez nyilván nem napi nyolcórás küldetés, hanem folyamatos helytállást kíván.
- Nehéz lenne párhuzamba állítani egy hétköznapi munkahellyel. De nekünk ez a természetes. Számunkra is léteznek kötelezettségek, imák, gondolkodások, lelki gondozások. Mi erre tettük fel az életünket, Most éppen Pécsett, mások máshol. Mi nagyon családias rendnek számítunk, sok időt töltünk együtt. Ha a beosztásunk lehetővé teszi, elutazunk, felkeressük egymást távolabbi országokban is. Sokan sem vagyunk, majdnem mindenki ismer mindenkit, ez az egyik előnyünk. Társalgási korlátaink sincsenek, értjük egymás szavát

Pucz Péter - Fotó: Pécsi Egyházmegye