Az egyetemi színház Pécsett felért a színművészetivel, véli Köles Ferenc színész

Húsz éve játszik Pécsett Köles Ferenc színész, aki nem vágyik a fővárosba, pedig lenne lehetősége átigazolni. Beéri vendégszereplésekkel, és nem is gondolkodik a váltáson. 

- Annyi ideje vagyok a pécsi színháznál, mint a POSZT - kezdte nevetve Köles Ferenc. 

- Akkor ezek szerint Ön sem a Színművészeti Egyetem végzőseként kezdte a pályát?

-Nem, én sem. Egyszer voltam felvételizni, mert többen mondták, hogy próbáljam meg, hát elmentem, de annyira nem érdekelt, végül nem is vettek fel. De azt gondolom, hogy az egyetemi színház, ahol még a PNSZ mellett is évekig játszottam, felért az egyetemmel. Nagyon sokat tanultam a színjátszásról, és olyanok lehettünk, mint egy színész osztály. Persze voltak közöttünk jogászok, magyar, földrajz szakosok, és a többségük maradt is a szakmájában. Néhányan pedig a színházat választottuk: Domonyai Andris barátom, akivel nyolc évig együtt játszottunk, de ő például kiment Afrikába és annyira megszerette, hogy azóta ott él, vagy Ács Norbi, aki aztán felment a főiskolára és elvégezte a báb szakot és azóta bábszínész.

- Tavaly tavasz óta már nemcsak Pécsett játszik. Hol láthatja még a közönség?

- Pár éve volt egy kisebb krízisem. Negyvenhez közel úgy éreztem, hogy szép, hogy húsz éve Pécsett élek és dolgozom, majd egyszer, ha szerencsém lesz, lesz itt belőlem bérlet - vagy utcanév, de hiányzott a kihívás és a szakmai fejlődés. Mint egy isteni sugallat, jött is a lehetőség, és így kezdtem vendégszerepelni a Radnóti Színházban, ahol Szikszai Rémusz barátom rendezésében Martin MCDonagh, A párnaember című darabjában játszom. Volt pécsi kollégáimmal, Pál Andrissal, Ács Norbival így újra összehozott az élet. Szóval most úgy van, hogy havonta párszor feljárok Budapestre, játszom és jövök is vissza, mert persze itt is folynak próbáim, a Nemzetiben.

-Hogy tervezi a budapesti vendégszereplése hosszú távú lesz?

- Igen, remélem, hiszen mikor Kováts Adél lett a Radnóti Színház igazgatója, felajánlott egy állandó státuszt, azt szerette volna, ha hozzájuk szerződöm. Hosszas vívódást követően arra jutottunk feleségemmel, hogy maradunk Pécsett, mert a gyerekeink számára is nyugisabb a vidéki élet, és közben Adél is ráérzett arra, hogy én nem eljönni akarok Pécsről, főleg nem Budapestre, mert vannak a nagyvárosi léttel kapcsolatban ellenérzéseim. Ami nyilván az én bajom, hiszen más már kapát, kaszát elhajítva szerződött volna, hiszen minden vidéki színész álma a fővárosba szerződni. A Radnótiba meg főleg. Szóval végül egy kivételezett helyzetbe kerültem. Ezt igyekszem megbecsülni, így lettem vendégszereplő, azzal az ígérettel, hogy ennek a vendégségnek lehet folytatása.

- Mesélne a családjáról is? Úgy tudom, hogy már két gyermeket nevelnek feleségével, Várnagy Kingával együtt.

- Igen. Van egy hároméves kislányunk, meg egy hatéves kisfiúnk. Feleségem évek óta több helyen vendégként játszik Pécsett, a Nemzetiben, a Harmadik Színházban, a Nyári Színházban, a Bóbitában, és dolgozott a rádióban és a tévében is. Közgazdasági és kommunikációs szakon végzett, neki sincs színház szakmai végzettsége, de mániája volt a Színművészeti, és ott most indult egy osztály, ahova azokat vették fel, akik színházi emberek, de nincs szakmai végzettségük. Így most a feleségem is jár Budapestre, csak ő a Színművészeti Egyetemre.

-  Milyen darabokban láthatja a pécsi közönség az idei évadban?

- Az Addikt című darabban, ahol egy gyógyult szenvedélybeteget alakítok. A szerző a függőségek témáját járta körbe. Majd a Csongor és Tündében én leszek Balga, és az Ádám almái című dán filmadaptációban is játszom. És jövő tavasszal lesz egy vendégszerepem Kaposváron, Bérczes Laci hívott újra oda játszani.

Gyenese Andrea - Fotó: Dittrich Éva