Az elhunyt virágárus, Bukta is téma a pécsi kocsmákban, s naná, hogy a foci és a vásárcsarnok is

2022. május 12. csütörtök 13:10

„Lökd ide a sört" - játszotta az örökbecsű slágert a Fonográf együttes, még 1974-ben. Azóta a csapokon keresztül elég sok keserű nedű folyt le Pécsett, is. Ezt egy vándorivónak is illik azért jól tudnia. A Xavér utcában is működik egy „operatív csoport", ahol érdemes belehallgatni a beszélgetésekbe. A város dolgai ott igazán nem maradhatnak titkokban. Persze, azért minden mondatot nem szabad véresen komolyan venni. Csak minden másodikat. Az a kérdés, honnan indítsuk a számolást?

A helyzet a kocsmában nyugodt volt, de inkább szomorú. Sokan a söröskorsójukba dugták az orrukat, miközben az élet rendjén, annak rendetlenségén meditáltak. Ezt az állapotot törte meg a terepnadrágos fogyasztó.

- Nem mindig az megy el, aki koros, hanem aki soros! - szólt a félbölcselet.

- Már te is Sorosozol? - támadott neki a fürdőköpenyes, aki éppen csak, hogy leugrott egy italra, azért meg hiba lett volna agyonöltözni.

- Dehogy, csak szegény „Buktára" gondolok, a virágárusra. Olyan volt a Kórház téren a jelenléte, hogy el sem tudom nélküle képzelni a jövőt. Súlyos betegséggel küzdött, de ezt most hagyjuk is. Ismertem, nemrég mutatott egy bírósági határozatot. Hosszú-hosszú ideig pereskedett. Itt lakott, az Alkotmány utcában. Az egyik szomszédja „ráépítkezett", de végül a döntés a visszabontás lett. Amit már soha nem láthat meg.

- Voltam egy bejáráson a vásárcsarnokban - vette át a szót egy fekete keretes szemüveges. - Olyan, mintha templom lenne. Akkorák a belmagasságok, meg a boltívek benne. Aminek a világon semmi értelme sincsen. Legfeljebb helyben fohászkodhatunk az alacsony árakért.Amikor az első fűtésszámlát meglátja az üzemeltető, a szemei úgy fognak kiguvadni, mint akinek szorulása van. Egy ilyen egység nekem ne szép, hanem hasznos legyen.

- Szétrombolják a városi civil közösségeket - csapott le a témára egy izompólós, akinél már beköszöntött a tavasz. - Én aztán nem megyek oda vásárolni, pedig a régebbiben törzsvevő voltam. Nem lesz benne kocsma! A régibben, a „Szálkásban" mindenkit ismertem. Krumplit, meg pacalt bárhol kapok, de a haverok ismét szétszélednek.

- Komolyan mondom, ez egy vicc - csattant fel egy jól értesült, aki sapkában is tudott hörpölni, hosszabb távon is. - A pécsi női kosarasok a magyar bajnokságban a 4. helyen végeztek. Ennek ellenére, egy fillér anyagi támogatást sem kaptak, az utóbbi időben a várostól. A férfiak meg a kiesés ellen küzdenek, de biztosan nem várnak a „zsetonjukra".

- Régen minden más volt - állapította meg határozottan egy krapek, aki éppen Liverpool-mezben feszített, de már jól kihízta. - Olyan játékosok voltak a gyepen futballban, mint Albert, Bene, Farkas, meg Mészöly, Ma meg, na, nem is mondom.

- Nehogy már nekem itt visszasírd a Kádár-rendszert - tromfolta le az ötletgazdát egy vékony hangú alak. - Persze erős volt a hazai mezőny, mert mindenki rab volt ebben az országban. Aki elment, azt disszidensként kezelték. Puskás Öcsi, Kocsis Sanyi, meg Czibor Zoli is lelépett.

- Részleges nosztalgia nem létezik. Kár, hogy elment, jó, hogy maradt - csattan a válasz.

- Pont még egy ilyen okosra volt itt szükség. Ha rajtad múlt volna, akkor a kerék még nem lenne felfedezve. Illetve létezne, de szögletes lenne.