Az ítélet: halál - A pécsi taxist szíven szúró bányászt Szilveszter napján akasztották fel

A bíróságok több eljárásban, az 1966-ban kiszabható legsúlyosabb ítéletet hozták meg, vagyis a kötél általi halált arra a vádlottra, aki egy pécsi taxist szúrt szíven. Az országos felháborodást kiváltott gyilkosság másodrendű vádlottja húsz év letöltendő börtönnel szinte „megúszta" az esetet, már ha a két évtized a rácsok mögött annak nevezhető.

A Dunántúli Napló 1966. augusztus 19-én nagy terjedelemben számolt be a megrázó bűncselekményről, amit elég hamar sikerült felderíteniük a rendőröknek.

A bűnesetről augusztus 8-án érkezett telefonos bejelentés a pécsi rendőrségre. Egy munkába igyekvő bányász, az ócsárdi Szabó István a baranyai megyeszékhely határában, a reggeli órákban egy olyan taxit pillantott meg, aminek a sofőrje véresen feküdt az autó hátsó ülésén. A helyszín Pellérd és Keresztes puszta közé esett, a Kenderesi dűlőnél.

A zsaruk, meg a mentősök is elég hamar kiértek, de a sértett, Tonesz János már csupán elhaló hangon tudta elmondani, mi történt vele. Így is elég jó személyleírást adott, ketten támadták meg, egy magasabb, meg egy alacsonyabb férfi. Mindketten Uránvárosban, az Olimpia nevű szórakozóhelyen szálltak be hozzá. Egyik tájszólással beszélt, utóbb kiderült, debreceni alakról volt szó, aki a bányában dolgozott, ha éppen nem ivott.

Az áldozat a személyleírás megadása után rövid idővel elhunyt a kórházban.

Elég gyorsan elkészült a boncolási jegyzőkönyv, a férfi szívét érte a késszúrás, ami a végzetét jelentette. Emellett fejsérüléseket is elszenvedett az illető, de azok talán nem lettek volna végzetesek.

Mint az a nyomozás során kiderült, a züllött duó sokat italozott, a fizetésük nagyobb hányada lecsúszott a torkukon. Ezért határozták el, hogy bármi áron pénzhez jutnak.

Mielőtt elindultak volna a végzetes útra, előtte alaposan felöntöttek a garatra. A megtévesztés céljából, a legényszállót nem a bejáraton keresztül hagyták el, hanem az illemhely ablakán másztak ki, 23 óra körül.

Majd ugyanúgy tértek vissza, már a súlyos bűn terhével a lelkükben.

Török Péter, a bánya mozdonyvezetője egy kést is magához vett a tragédiát megelőzően. Amit aztán használt is, amikor megállította a gépkocsi vezetőjét.

Tonesz már komoly sebbel próbált védekezni, kevés sikerrel. Végül a gazfickók magára hagyták az életveszélyesen megbökött sofőrt.

Elég hamar, a pellérdi vasúti sorompónál elkezdték elosztani a rabolt forintokat. Nem sok jutott nekik, összesen 450 kettőjüknek, de nem egyenlő arányban. Mert Boros, a bányavonat fékezője tartozott Töröknek, a főkolompos így azt a részt azonnal le is vonta az összegből.

A két ércbányász  havonta, mintegy 2000 forintot kapott kézhez a munkahelyén. Ennek tükrében még gyalázatosabb megvilágosításba került az eset.

A tárgyalás elég gyorsan elkezdődött. A két tettes egymásra akarta tolni a felelősséget. Az eljáró dr. Balatonyi Sándor bíró tanácsa azonban igyekezett jól kibogozni a történteket.

Az indoklásban szerepelt az előre kitervelt szándék, valamint a nyereségvágy is. Az ítélet után még benyújtottak fellebbezéseket, pár fórum még vizsgálta a feltárt tényállást, majd jóváhagyták a súlyos döntést.

Ami meglepő, hogy meglehetősen gyorsan peregtek az események. Hiszen Török nyakára már '66. december 31-én rákerült a kötél, méghozzá Pécsett. Boros további sorsáról nincsen információ.

Képünk illusztráció.

Pucz Péter - Fotó: Pixabay.com