Balogh Margit főztjének hírét a pécsi vásárcsarnokból buszsofőrök viszik szerte az országban

Egy tejfölös krumplifőzeléknek, esetleg egy csülökpörköltnek tulajdonképpen mindegy, hogy a szakács milyen hangulatban főzte meg. Az viszont már cseppet sem közömbös, miféle módon kínálják azokat éhes embereknek. Az előbbiben is jól teljesít Balogh Margit, de az utóbbinak valóságos mestere, a majdnem mindig jókedvű asszony. Aki tulajdonképpen véletlenül került Baranyába, aztán a pécsi vásárcsarnok egyik kifőzdéjébe. Ma már szerte az országban is ismerik a menüjét, mert a gépkocsivezetők elrepítik a hírét a messzi távolba is.

Nem csupán a népmesék terjednek szájhagyomány útján, hanem a remek ebédek híre is.

Elég, ha valaki a szomszédos buszpályaudvarról átsétál a csarnokba, hamarosan érkeznek a kollégái is. Mert a dolgozók is szeretik a házias kosztot, az otthonuktól távol. Az illatok nem kacskaringózhatnak át a téren, de a dicséret hangai eljuthatnak távolabbra. Igaz, akad olyan nyugdíjas, aki naponta csupán Uránvárosból buszozik be az éthordójával, egy dupla porcióért.

- Ezt a feladatot talán nekem találta ki a sors - vélekedett Balogh Margit. - Szeretek a konyhában tüsténkedni, állítólag jól is teszem a dolgomat, bár ezt nekem nem tisztem eldönteni. De amikor késő délelőtt elkezdjük árusítani a napi kínálatunkat, akkor nem lehet panasz a forgalmunkra.

- Ketten, az állandó kolléganőjével közösen mindent ezen a kis helyen csinálnak meg?

- Jó szervezéssel, meg korszerű konyhatechnikával azért megoldható a dolog. Korán kezdünk, nem szoktunk elcsúszni, a beszállítókkal is jó a kapcsolatunk. Azért naponta sok-sok kilogramm burgonyát meghámozni nem lenne leányálom, de a korábban megszokott feladatok is megváltoztak a tűzhely mellett.

- Ki dönti el, mi kerül a holnapi tányérokba?

- Azért ezt nem helyezzük tudományos alapra. Egyes vendéglősök esetleg csóválhatják a fejüket, de sokszor zárás környékén, a fiatal munkatársnőmmel, Andreával tervezgetünk. Ebben benne vannak az idényjellegű főzelékek is, meg az sem közömbös, a húsosok mire hívják fel a figyelmünket. Jön ez szinte magától.

- Só, bors, kapor, babérlevél mindenhol kapható. De mi a népszerűségük valódi receptje?

- Talán a jókedv, az állandó mosoly, a kedvesség. Ami miatt jelentős a visszatérő vendégeink aránya. Morcosan, durcásan azért nehezebb forgatni a merőkanalakat.

- Nagy türelem szükséges a korgógyomrú fogyasztókhoz?

- Inkább a figyelmet emelném ki. Sokszor alakul ki közöttünk töredékes beszélgetés. A hét elején elkezdjük, néha mégis csupán pénteken érünk a mondat végére. Az emberek szívesen mesélnek magukról, arra illik odafigyelni.

- Mindenkit névről ismernek?

- A többségüket igen, de ha nem, akkor magunk között el szoktuk keresztelni a minket választókat. Itt, pult belső oldalán, félszavakból is megértjük egymást.

- A torták készítésével végleg felhagyott?

- Már csupán a család igényeit teljesítem. Régebben, amikor még vettem fel megrendeléseket, gyakran ráfizettem, mert nem volt szívem annyit sem elkérni, amennyibe nekem kerültek az alapanyagok. Szociálisan túlérzékenynek számítok az üzleties világban, ezért hagytam fel a dologgal.

- Akad kedvenc étele a nagy választékból?

- Nem vagyok válogatós. Azonban, ha otthon, a saját birodalmamban sütök-főzök, akkor a rántott dolgokat soha nem hagynám ki a kínálatból.
 

Pucz Péter Fotó: Löffler Péter