Bognár Szabolcs, a Vivat Bacchus "borfelelőse" ezúttal Don Juanként hódít

Átütő siker Mozart Don Giovanni című operája Pécsett. Hogyan lesz egy zömök, csupa derű énekesből elegáns, minden hölgy álma, velejéig gonosz Don Juan - kérdeztük Bognár Szabolcstól, a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) művészétől.

- Humoros, jópofa embernek tartják, de ez a forma nehezen hozható folyamatosan.
- Az alapkarakterem bohókás, vidám, zenei szóval buffó. Szeretek sokat beszélni, hamar középpontba kerülök, még ha nem is igyekszem a poénos sztorikkal. Ez látszik a szerepeimben is. Gulyás Dénesnek, a PNSZ operatársulat igazgatójának köszönhetem eddigi operaénekesi pályámat. Tőle kaptam az első igazi nagy szerepemet a 2010-2011-es évadban. A meghallgatások után Verdi Falstaff című operájában Ford szerepét kaptam meg, az első nagy feladat, mely még egy sok éve éneklő baritonnak is szép kihívás. Buffó szerep volt, mint a többi is később, melyekben rám gondoltak.

- A Don Giovanni az operák operája, mert abban minden benne van: érzéki szerelem, hűtlenség, árulás, gyilkosság, mindez szellemesen, sok humorral, a játékos dráma, felülmúlhatatlan zenével. Don Juan, azaz Don Giovanni nem buffó szerep.
- Itt is Masettót kaptam először, megtanultam. Alkatilag inkább vagyok buffó, mintsem egy gátlástalan, elegáns szívtipró, velejéig gonosz, rafinált férfi. Még szerencse, hogy már korábban elkezdtem a Vivat Bacchusban az öt jóképű, jóvágású fiatalemberhez mérni magam, s jött a sportolás, sok mozgás, de mikor megtudtam, hogy Don Giovannit éneklem, ezerrel rákapcsoltam az életmódváltásra. Nehéz levetkőzni a korábbi beidegződéseket, hogy el tudjam játszani a főhős gátlástalan érzelemmentességét szinte csak arc- és szemjátékkal.

- Egy kis színház kis operája a pécsi, összehasonlítva a világ nagy színpadaival. Két operaénekes - mert a felesége, Ócsai Annamária is szakmabeli - folyton nyit a világra, megy ide-oda fellépni itthon és külföldön. Többnyire évekkel előtte kell egyezkedni a művészekkel, ha meg akarják hívni őket. Pécsről hogyan lehet valaki világhírű operaénekes?
- Nyilván nehéz. Mi eldöntöttük a feleségemmel, hogy Pécsett szeretnénk élni. Itt végeztünk egyetemet, és nagyon szeretjük a várost. Kedves, barátságos a környezet, sok-sok embert ismerek, és jó érzés beülni nyáron valahova, zenét hallgatni. Budapesten sokkal több lehetőség van arra, hogy megismerjenek. Járunk meghallgatásokra, de kell a szerencse is. Kocsis Zoltán tartott egy meghallgatást a Művészetek Palotájában, indulás előtt odatelefonáltam, s megkérdeztem, jöhetne-e a feleségem is, aki ugyancsak operaénekes. Miután nem volt akadálya, egymás után énekeltünk. Kis idő múlva csörgött a telefonom, meglepésemre nem engem hívtak, hanem a feleségemet. Azóta már én is kaptam felkérést. Ilyen apróságokon is múlik sokszor. Ezért állandóan formában kell tartanunk magunkat, rengeteg gyakorlással, mert nem tudhatjuk, mikor érkezik felkérés. A váratlan helyzetek bármikor megtalálnak bennünket. Így előfordult már, hogy Debrecenben énekeltem Figarót Szinetár Miklós rendezésében, pár hét múlva Székesfehérváron Gulyás Dénes hívott ugyanerre a szerepre. A két rendezés nagyon eltért egymástól, s ehhez kellett gyorsan alkalmazkodnom.

- Sok szállal kötődik Pécshez, hiszen a Vivat Bacchus szintén ideköti, s már az egyetemi évek alatt bekapcsolódott a kórusmozgalomba is.
- Szeptemberben lesz 12 éve, hogy énekelek az együttesben. Két életem van, a színpadi (az opera) és a Vivat Bacchus. 1999. szeptemberében Lakner Tamás hívott a férfikarba, máig a Bartók Béla Férfikar tagja vagyok. A próbákon nem tudok részt venni, de minden fesztiválon, versenyen, nagy fellépésen énekelek. Lakner Tamásnak sokat köszönhetek a szólókarrierben. Tanított az egyetemen, és szólista is nála voltam először.

- Köztudomású, hogy a bordalokat éneklő együttesnek maga a borfelelőse.
- Igen, ezen túl a beénekeltető is. A kettő összefügg, mert hozok jó kis borokat, és már be vagyunk énekelve. Sok borász barátunk van, mindig kapunk nedűt, bár van saját borunk is. Sok a felkérésünk, a naptárban már tele van a szeptember is. Igyekszünk kis szünetet tartani, hogy nyaralni tudjunk, de pont olyankor érkezik egy felkérés az esetek többségében, amikor elmennénk, így eltoljuk az üdülést. Nem vállalunk szereplést szenteste és húsvétkor. Mi is akkor tudunk hazamenni, az én a szüleim Pápán laknak, Ancsáé Cegléden. Az együttes tagjai között többen négygyerekes apukák.

- Maguk is írják a bordalokat.
- Zeneszerzőnk nagy százalékban legtöbbször Balásy Szabolcs, szöveget Szentgyörgyváry Péter ír leggyakrabban. Én nem szólok bele.

- Szeretik egymást? Mert a színpadról úgy tűnik, hogy rendkívül összehangoltak, ez lehet barátságból és profizmusból is.
- A fellépésen kívül is gyakran találkozunk. Már többször meghívtak minket ebédre a Szentgyörgyváry-fiúk. Ők öten a családjaikkal együtt alapból húszan vannak.

- Mi indította el a zenei pályán? Érdeklődött gyerekként is vagy odalökték a szülők, hogy zongorázni kötelező?
- Zenei általános iskolába jártam Pápán, ott ismerkedtem a zenével. Beírattak zeneiskolába, ott fuvolát tanultam, miért pont azt, nem tudom, de szerettem. Ott énekeltem először kórusban, még szólót is egyszer a tanárommal együtt. Középiskolában is a hangszeres muzsika volt a főszereplő az életemben. Ami igazán elindított az énekesi pályán, az az egyetem, itt kaptam meg az első szóló szerepemet, a János passió Pilátusát.

Hárságyi Margit - Fotó: Dittrich Éva