Boros János a filozófusbotrányról

- Ön a botrányt kavart felmondások indokaként a megfelelő munkavégzés évtizedes és pótolhatatlan hiányosságait említette. Ez mit jelent voltaképpen?
- A Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek külön kutatási követelményrendszerük van, amelyek meghatároznak bizonyos - mérhető, ellenőrizhető - kötelességeket. Aki ezeket teljesíti, abból lehet tudományos segédmunkatárs, munkatárs és főmunkatárs. A hat éve érvényben lévő intézeti követelményrendszer alapján felülvizsgáltam a munkatársak teljesítményét, és azt találtam, hogy a huszonhárom kutatóból tizenöten nem felelnek meg a kritériumoknak. Holott a követelményrendszerben egyszerű tételeket fogalmaztak meg, például egy főmunkatársnak a kinevezéséig két, nyugati referált publikációval kell rendelkeznie, és évente legalább egy magyar nyelvű tanulmányt kell szakmai lapban publikálnia. Semmi egyéb előírt munkavégzési kötelezettségük nem volt. Ellenben az érintett kollégáknak éveken át nem volt kimutatható és értékelhető munkájuk. Évekig vették föl az egyetemi tanári vagy docensi fizetést anélkül, hogy egyetlen tanulmányuk megjelent volna. Miután minderre rámutattam, hatalmas felzúdulás tört ki.

- Az ön megválasztásával kapcsolatban is volt ellenállás a szakmán belül. Ezek a mostani események összefüggésben lehetnek-e a kinevezése idején megjelent kritikákkal? Lehet-e ennek egyfajta politikai felhangja, hiszen korábban számos kollégájával jó viszonyt ápolt?
- Még kinevezésem előtt terjesztették, hogy az MTA-elnök, Pálinkás József politikai színezetű kinevezésekre törekszik - nemcsak az én esetemben, hanem több más esetben is. Ezt nem tudták igazolni. Azt, hogy azok, akikkel eddig jó szakmai és emberi kapcsolatban voltam, miért fordultak ellenem, nem tudom megmondani. Nem fejtettem ki politikai aktivitást, a szakmát műveltem, egyetemen tanítottam, tanulmányokat írtam, nemzetközi konferenciákat szerveztem, ilyeneken vettem részt. A filozófia hazai egyetemi képviselőivel - úgy véltem - jó kapcsolatom volt. Úgy gondolom, hogy a magyarországi filozófusok egy részének jelenlegi különös magatartását - talán kis idő elteltével - tudomány- vagy kultúrtörténészek, társadalompszichológusok vagy szociológusok értelmezhetik majd. Egyébként engem is meglepett ez a reakció.

- Személyesen hogyan érinti az ügy?
- Természetesen nem esik jól, hiszen olyan emberek fordultak az intézkedéseim ellen, akikkel együttműködtem eddig. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy miután megválasztottak az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatójává, tudomásul kell vennem és vállalnom kell felelősségemet. A filozófia a nagy nyugati egyetemeken rendkívül fontos szerepet játszik, nem csak történeti okokból, hanem azért is, mert hatással van a kultúra, a társadalom és a tudomány fejlődésére. A modern filozófiának számos olyan vetülete van, amely nem jelenik meg országunkban. Nem hiszem, hogy mást feladatomnak tarthatnék, mint hogy a valódi, magas szintű kutatás kialakulásához hozzájáruljak, ami a Kutatóintézet munkáját ténylegesen napjaink nagy nemzetközi filozófiai munkájába bekapcsolja: engem ennek megvalósítása érdekében neveztek ki. Amikor versenyképes intézetet kívánok kialakítani, akkor szakmai lelkiismeretem és a törvények szerint cselekszem. Ez - most már nyilvánvalóvá vált - személyes érdekeket sért, olyanokét, akik a törvények által előírt kritériumokat hosszú évek óta nem teljesítették. Ezt a lépést valakinek egyszer vállalnia kellett - anélkül, hogy bármiféle speciális küldetéstudatról beszélnénk.

- Akkor a feltételezhető munkaügyi perek elé is tiszta lelkiismerettel néz?
- Többször hangsúlyoztam már, hogy nem én minősítettem az érintetteket, hanem ők minősítették saját magukat. Évtizedek álltak rendelkezésükre, hogy a törvényeket követve végezzék munkájukat: sokan közülük nem végezték. Én csak megállapítottam, hogy ők magukat mivé minősítették. Még egy fontos dolog: minden szakmának, így a filozófiának is, megvannak a maga belső törvényszerűségei. Ennek egyik összetevője, hogy külföldön is publikálni kell, hiszen a filozófia nem egy nemzeti „vállalkozás", nem lehet filozófus az, aki nem jelenik meg külföldön: ezek a kutatók nem ismerték fel saját diszciplínájuk természetét és nem is művelik azt megfelelő módon. Hozzá kell tenni, hogy a Kutatóintézet munkatársainak egyharmada nemzetközi szintű munkát végez, néhányan közülük világszínvonalú filozófusoknak tekinthetők.

- Ez a botrány lehet-e valamilyen kihatással személyes szakmai karrierjére - hiszen bizonyos értelemben a magyar filozófus ranglétra csúcsát jelenti az MTA kutatóintézetének vezetője lenni.
- Ezt nem tudom még megmondani, mitöbb, ez a kérdés fel sem merült bennem, és nem is nagyon foglalkoztat. Egy feladatot és egy megbízást kaptam. A legjobb belátásom, tudásom szerint, és tíz éves nyugat-európai és észak-amerikai tapasztalataim figyelembe vételével igyekszem dolgozni. Külföldön végeztem egyetemet, rengeteg külföldi kapcsolatom van, nemzetközi programokban veszek részt. Ez az ügy ezeket az elkötelezettségeimet egyáltalán nem érinti, már csak azért sem, mert akik engem támadnak, azoknak jelentős része nincs jelen a nemzetközi színtéren.

A pécsi professzor arra a kérdésünkre, hogy meddig tarthat az ellene folyó kampány, csak annyit mondott: nem lát a jövőbe, úgyhogy erre a kérdésre nem tud válaszolni.

H. L. B. - Fotó: Kováts Judit