Búcsú a vásárcsarnoktól: több, mint négy évtized után bezár, de milliók lábnyoma ott marad

Most, ennyi év távlatából jöttek rá többen is, mennyire szerették a régi, most bezárt pécsi vásárcsarnokot. Túl a négy évtizeden, amíg a vevőket szolgálta, ma már öregesen, csúnyán, korszerűtlenül, de sokak életének része volt. Pécs történetének egy kis darabja csütörtökön, a zárás pillanatában mindörökké elvész. Még a zenei világ is veszít az ügyön, hiszen 1980-ban az Edda, meg a P. Mobil is lépett fel ott. 

A fekete, kopottas bitumen gyász színűen hat a Bajcsy-Zsilinszky utcai csarnokban. Ahol a forgalom legfeljebb a fele volt a megszokottnak. Pangás van, zárás előtti szomorú hangulat. Vagy csupán belemagyarázzuk, mert tudjuk, vége, költözik a csarnok közönsége, árukészlete.

A kofák, árusok, no meg a vevők is odébbállnak. Szinte csak pár méterrel, de mégis.

A húsosok, halasok döntő többsége már szerdán lehúzta a rolót. Pakolnak, készülnek egy új életre. Egy légkondicionált épületben minden más lesz, a szomszédban. De milliók lábnyoma itt marad.

A saját üzlettel rendelkezők döntő többsége már régen lefoglalta a helyét a most elkészült egységben. Valamiből élniük kell, ráadásul a bérleti díjak sem lettek túlságosan magasak. Csak az a négy évtizednél több, az fáj rengeteg embernek.

A sima árusok közül jó pár még kitartott az utolsó másodpercig. Ez annyiban érthető, hogy nekik azért könnyebb lesz átzsuppolni a cuccukat. Még a raktárral együtt sem túl nagy a feladat. Főleg a húsos pultokhoz képest, ahol a hűtésnek folyamatosnak kell lennie.

Mindentől függetlenül, azért a lángossütőnél nagy volt a forgalom. Seregnyien, nosztalgiából, még legyűrtek egy-egy szép, olajban kisült, nem fogyókúrás falatot. Mert ilyet már nem sokáig tehetnek a régi asztaloknál. Persze, a tündéri hölgyek tovább dagasztják majd a tésztát, gyártják a pizzát meg a palacsintát is.

Mindenkiben, aki az újba belevág, akad némi szorongás. Milyen lesz az másik? Akadnak majd gondok? Mennyi időbe telik, amíg belerázódnak a dolgokba? Felfelé mennek majd árak, a magasabb helypénzek okán? Félig bölcsen mondhatjuk, az élet heteken, hónapokon belül megadja a válaszokat.

Ami még mindig megbízhatóan működik, az persze a kocsma. Na, jó, italbolt. Ez már nem reklám, ám számos embernek volt törzshelye a Szálkás. A külső soron, kilátással a buszpályaudvarra. A méretei alapján a város egyik legkisebb talponállója. A forgalmát tekintve azonban sokan megirigyelnék. Többek között futballisták törzshelyének is számított. De számos ismerős társasági életének színtere is volt egyben. Az új rendszerben búfelejtőre nem volt szükség.

Ezt az itteniek fájó szívvel vették tudomásul.

Misi, az egyik megbízható vendég ezt úgy foglalta össze, hogy minden egyes italmérés mellett van egy legközelebbi hasonló. De itt ez a tézis megdőlni látszik. Ilyen jellegű poharazó a belvárosban, hirtelen leltárt készítve, a környéken nem működik. Hetek óta törik is fejüket az állandó „munkatársak", hogy hová tegyék át a székhelyüket. Mert inni azért még lehet máshol is, de a bandát nehéz egyben tartani.

Pucz Péter