Csikkek, szemét, kosz: így fest a pécsi buszpályaudvar - Kóstoló az igazi szocreálból

Amennyiben a hangulatnak lenne színe, akkor a pécsi távolsági buszpályaudvart legegyszerűbben szürkeként lehetne jellemezni. A vidám tónusok tökéletes hiánya számos ponton tetten érhető. Ha valakinek érkezőként ez az első élménye, akkor nem csoda, hogy hamar távozik is valamilyen irányba. Bár néhány éve egy „ráncfelvarráson" átesett, mégis minden a szomorú szocializmus végnapjaira emlékeztet. Igaz, a térre utazni járnak az emberek, nem esztétikai élmények okán keresik fel a területet. 

Az egész placcon látszik, hogy folyamatosan küzd a nagy forgalommal, az utasok hadával, ennek kapcsán pedig a szemetelőkkel. A csatát pedig szinte lehetetlen megnyerni, amíg a többség úgy nem dönt. Addig papír zsebkendőt, sörös dobozt görget maga előtt a szél ide-oda, kedve szerint.

A narancssárga székek elbírnának egy erőteljes sikálást. Némi ultrapor bevetése is sokat javítana az összképen. A szemetesek környékén, az aszfalton koszcsíkok teszik sötétebbé a szürkésfekete színt. A 13-as kocsi beállójánál pedig egészen mély repedésvonalak teszik ijesztővé az útburkolat látványát.

A felüljáró felől érkezőket olyan járda vezeti a pályaudvarra, ami, ha térkép lenne, alkalmassá válna a normandiai partraszállás egy szakaszának modellezésére, tábornokok bevetésével. Tereptanilag alföld, ám töredezettsége okán erősen szabdalt benyomást tesz. Amúgy meg állandóan teli van hulladékkal a bokrok alja.

A körbefutó kerítés erősen foghíjas, főleg ott, ahol le lehet rövidíteni az utat, elkerülve valamelyik valódi, rajzasztalon megálmodott kijáratot. Ha esetleg pótolnák a fémpálcákat, azzal a lendülettel érdemes lenne egy festést is megejteni.

Az északi gyalogátkelőhelynél a lefolyó rácsa az úton annyira megsüllyedt, hogy jó tíz centivel mélyebbre került a normális szintnél. Bokaficam nélkül senki sem úszhatná meg, ha beletoppanna. Tűsarkúban, nők esetében garantált a cipőcsere félrelépés esetén. A zebra, más útburkolati jelekkel együtt nagyon kopottas, elhanyagolt.

A kőből készült virágtartók többsége csorba, repedt. Látszik, hogy nem a harmadik évezredben gyártották le azokat. A bennük lévő növényzetet ellenben inkább lehetne gaznak nevezni, mint bármi másnak. A kórókban nincsen rendszer, egy kertésznek komoly erőfeszítésébe kerülne, ha rendet szeretne vágni a száraz, máskor poros sárgászöldek között. Pár darab kőtál csupán csikkgyűjtőként működik, egy téves értelmezés folytán.

A bringatároló viszont maga a borzalom. A falfirkák sem sokat dobnak rajta, de ez afféle találkozóhely sokak számára, a gyalogosok táborából. Hivatalosan nem kijelölt dohányzóhely, bár az is lehetne. Pontosabban a feltételes mód nem indokolt, mert annak használja rengeteg ember.

A forgalom ennek ellenére zavartalan. Szóval kopottas, fakó, mégis betölti szerepét. Némi odafigyeléssel persze lehetne vonzóbb is.

Elektronikus levélben tettünk fel a pályaudvar állapotával kapcsolatos kérdéseinket Volánbusz Közlekedési Zrt.-nek, amire a kommunikációs szervezetük küldött választ.

Abból kiderült, az autóbusz-állomásokon biztonsági szolgálatok működnek, a rend fenntartása hozzájuk tartozik. Folyamatos a szemétszedés, rendszeresek a javítási munkálatok.

A pécsi állomás kerítéselemeit évente többször pótolni szokták, hamarosan ismét elvégzik a munkát. A megsüllyedt szakasz helyreállítására, a lefolyó javítására már megkérték az árajánlatokat. az időjárás függvényében fogják ütemezni a feladatok teljesítését.

A kertészeti munkák megkezdésére március második felében kerülhet sor. Az útburkolati jelek újrafestését a II-III. negyedévben tervezik.

A teljes területen táblák figyelmeztetnek a dohányzási tilalomra, olyat helyeztek ki a kerékpártárolóhoz is, de azok néha eltűnnek.

Gyakoriak a felszólítások a tiltás betartására, ellenőrzés esetén rendőrségi feljelentésre, egészségvédelmi bírságra is lehet számítani.

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter