Díjeső, mulatság, hóvirág - így ünnepelték régen a hölgyeket nőnapon Pécsett

Március 8-án aligha a nő a gyengébb nem, hiszen ezen a napon már az 1900-as évek második felében is minden a hölgyekről szólt Pécsett is. Kitüntetést kaptak, munkahelyükön köszöntötték, ünnepséget rendeztek a tiszteletükre és már akkoriban is rengeteg virággal halmozták el őket. 

Talán nem sokan tudják, hogy bizony nem ajándékba kapták a nők ezt a jeles napot. A 19. század közepétől kezdve politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmakkal küzdöttek az egyenlő jogokért és lehetőségekért. A tüntetésekkel sikeresen felvonták a figyelmet magukra, évszázados harcuknak köszönhetően pedig kiérdemelték, hogy az év egy napján őket ünnepelje a világ.

Főhajtás, majd mulatozás

A nap nem ünnepléssel, hanem megemlékezéssel kezdődött. A városi nőtanács és a területi nőtanácsok, üzemi nőbizottságok, szülői munkaközösségek képviselői és a civil lányok és asszonyok sokasága kereste fel a 48-as téri munkásmozgalmi emlékművet, majd a temetőben a magyar és szovjet hősi halottak sírhelyét, ahol koszorúzással és főhajtással rótták le kegyeletüket elődeiknek.

A városi nőtanács a pécsi üzemekben, hivatalokban és intézményekben ünnepségeket rendezett. Ezek után a pécsi asszonyok aznap este, vagy hétvégén a művelődési házban tartott nagy nőnapi vigalomban mulathattak, melyeken az ünnepi beszédet követően művészegyüttesek, ének-, zene-, és tánckarok szórakoztatták az ünnepelteket.

Nőnapi virágeső

Az 1990-es évekbeli újságcikkek szerint nőnapon szinte csak ragyogó arcú, virágcsokrokkal sétáló fiatal lányokkal, asszonyokkal lehetett találkozni a városban. A Széchenyi teret ellepték a hóvirág árusok, a temető virágboltjában és a pavilonoknál pedig még délután is hosszan kígyózott a sor. A szakszervezetek székházában többnapos virágvásárt tartottak, ahol megesett, hogy csaknem kétszázan vártak arra, hogy a százféle kis és nagy cserepes virágok közül választhassanak. Ugyan elsősorban a hóvirág volt e jeles nap jellegzetes virága, népszerű volt még a frézia, a nárcisz, a tulipán, a kála, a rózsa és jácint is.

Elismerés a munkáért

Nőnap alkalmából a Parlamentben és a megyei tanácsban is különböző kitüntetéseket adományoztak az arra érdemes női dolgozóknak, a nőmozgalomban végzett kimagasló munkájuk, valamint a nők társadalmi helyzetének megjavítása érdekében kifejtett tevékenységükért. Ezen a napon megválasztották például az oktatásügy, a mezőgazdaság, a belkereskedelem kiváló dolgozóját, de nem kevésbé jelentős elismerés volt a Munka Érdemrend, a Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetés vagy éppen a Miniszteri dicséret. Gyakran nem is egy-egy nő, hanem akár tízen-húszan is kiváló dolgozók lettek. A belvárosi nőtanács ünnepségén pedig a legidősebb, legmegbecsültebb tagokat ajándékozták meg.

„Címlaplányok"

A megyei napilap minden évben több ízben foglalkozott a nőnappal. Hetedikén előrevetítették a programokat, majd nyolcadikán beszámoltak az aznapi eseményekről, ünnepségekről, s a díjazottakról. A magasabb kitüntetést elnyert nőkről részletesebb cikk is szólt, interjút is készítettek velük. Nem maradhattak el a képriportok sem, melyeken rendszerint munka közben megörökített nőket láthatott az olvasó.

„Felszabadult" nők

Az 1961-ben így írtak a korabeli nők társadalomban betöltött szerepéről:

„A nők ma már méltó harcostársai a férfiaknak és bár különböző mértékben - de a világ minden részén kiveszik részüket a jobb emberi életért, szabadságért, függetlenségért, és ami mindezt elsősorban biztosítja - a békéért vívott küzdelemből. Századunk - amelyet joggal nevezhetünk a nők igazi felszabadítása és egyenlővé- tétele századának - megtanította a nőket arra, hogy a családi fészek boldogságára nem elég csak a küszöbről vigyázni..."

Képünkön: a nőnapi hóvirágot adják át egy varrodában dolgozó nőnek.

EQM - Fotó: Postamúzeum