Erdélyből, szeretettel: így készíti Balogh Rodica a kürtőskalácsot a Citrom utcában

Íncsiklandozó illatokban sürög-forog, gyúr és dagaszt Balogh Rodica, aki titkos összetevőként egy hatalmas csipet szeretet is használ receptjében. A Citrom utcai kürtőskalács-készítő Erdélyből érkezett Pécsre, ahol a finomságait árulhassa.

- Pontosan szeptemberben lesz tizenegy éve, hogy eljöttem Erdélyből. Mivel ott nem volt munka, egy választásom maradt, belekezdeni egy vállalkozásba - mondta Balogh Rodica a költözésről. - Azt tudtam, hogy Pécsett nem volt kürtőskalácsos, ezért arra gondoltam, jó döntés nyitni egy ilyen üzletet. Sikerült, mert tíz éve itt vagyunk, és még legalább ennyi ideig szeretnénk folytatni.

- Bármit süthetnének, miért épp a kürtőskalács?

- Azért, mert ehhez van érzékem, és ezt nagyon szeretem csinálni. Életem első kürtőskalácsát Székelyföldön készítettem el, azóta rengeteget gyakoroltam. Mondhatom, bevált az erdélyi recept. Egyébként ma hungarikumként tekintenek erre az ételre, pedig a világban mindenhol készítik ezt az édességet, csak kicsit másképp. Persze az erdélyi kürtöskalácshoz a legfinomabb, ehhez nem fér kétség.

- Mi lenne ez a híres erdélyi recept, mitől olyan más, mint a többi?

- Abban, hogy szívvel-lélekkel kell csinálni. Persze a minőségi alapanyag is elengedhetetlen. A titok pedig az arányokban rejlik, azon sok minden múlik. Tehát, ha egy recept mondjuk három citromot ír, akkor annyit kell bele tenni, nem kettőt vagy négyet. Süthet bárki kürtőskalácsot, de ha nem szívesen csinálja, nem tetszik neki a művelet, akkor az már el van rontva. Bárkinek odaadhatom a receptemet, megcsinálhatja, de garantálom, hogy nem lesz olyan, mint az enyém.

- Bizonyára nagy a forgalom itt a belvárosban. Megvan az állandó vevőkörük?  

- Igen, körülbelül megvan. De új vásárlók is mindig jönnek. Például ma is jött valaki, aki megkérdezte, hogy mióta vagyunk itt, mert még nem látott. Így hát vannak, akiknek újak vagyunk, még ha minden nap többször is elsétálnak a bódé előtt. Csak az emberek mindig rohannak, és nem veszik észre, ami körülöttük zajlik, pedig sokszor jó, ha figyelünk.

Vermes Nikolett - Fotó: Dittrich Éva