Az önvédelmi ismereteknél lényegesen többet ad a dzsúdó (magyarosan cselgáncs), vallja Kersics Antal. A PVSK edzőjének-sportolójának gyerekként azért tetszett a sportág, mert úgy győzheti le ellenfelét, hogy ezzel nem okoz sérülést számára. Később rájött, a felkészülés a jellemfejlesztésben is segít. 54 évesen is örömmel lép a küzdőszőnyegre, a napokban Zágrábban állhatott a dobogó legfelső fokán a "veteránok" Európa-bajnokságán.

- Mikor került kapcsolatba a cselgánccsal?
- Tizenkét évesen, előtte kézilabdáztam - kezdte Kersics Antal. - Egyszer elmaradt egy mérkőzésünk, nem messze azonban rendeztek egy dzsúdóversenyt, kíváncsiságból kilátogattam a rendezvényre. Tetszett, amit láttam, és a kézilabda edzőm is támogatta, hogy kipróbáljam.

Kersics Antal tiszteletére szólt a Himnusz Horvátországban:



- Mi az, ami miatt immár több mint három évtizede szenvedélye a dzsúdó?
- Gyerekként teljesen más miatt tetszett, mint manapság, már idősebb fejjel. Először azok a kontaktok fogtak meg, amelyek során nincsenek ütések, rúgások, az ellenfelemet anélkül tudom legyőzni, hogy megsérülne. Az esések is tetszettek. Később aztán megláttam a sportág jellemfejlesztő tulajdonságát is. Egyfajta illemtant is elsajátítanak a versenyzők, megtanulják, hogyan köszöntsék az ellenfelet, miként gratuláljanak a küzdelem végén. A pökhendi, nagyképű, nehezen kezelhető gyerek is képes lesz elfogadni a másikat. Ezt követően pedig azt tapasztalja, ha tisztelettel fordul a világ felé, ugyanezt kapja vissza.

- Mikor jöttek az eső sikerek?

- Későn érő típus vagyok. Három éve dzsúdóztam, amikor megnyertem az első országos versenyt. Ezt követően már éreztem, hogy az ellenfelek tartanak tőlem, ez erőt adott. Ha egyszer valaki ugrik egy nagyot, ne adja alább, így álltam a többi versenyhez is. Élvezem a sportot. Amellett, hogy edzőként tevékenykedem, továbbra is aktívan ott vagyok a szőnyegen. Motivált vagyok, fejlődni szeretnék. A cselgáncs arra is jó, hogy célokat tűzzek ki.

- Milyen módszerrel készíti fel a tanítványait, mi az edzői filozófiája?
- A gyerekeimnek azt tanítom, hogy az ellenfél, és edzőjének gondolkodását is ismerni kell. Többrétű a felkészülés, nem csak arról van szó, hogy többet edzünk és jobbak leszünk. Az jut előre, aki ezen túlmenően pszichésen is ráhangolódik a küzdelemre és az ellenfélre.

Képünkön: Kersics Antal tanítványaival. 

Palotás P. - Fotó: Kálmándy Ferenc