Focista családba született, s már a beszólások sem zavarják a játékvezető Bizderi Nikolettet

Kezdetben még zavarta a nézők bekiabálása a lelátóról, azonban ahogyan egyre rutinosabb lett, hozzászokott a sokszor nem túl kedves megjegyzésekhez a fiatal és csinos labdarúgó-játékvezető, Bizderi Nikolett. Lapunknak adott interjújában mesélt arról, miért is választotta ezt a szakmát, vagy ahogyan ő fogalmazott, sportot. 

- Miért pont a labdarúgás?

- A focihoz elég közel álltam és állok még most is, hiszen a családban a férfiak részéről sokan fociztak, és van, aki még most is űzi a sportot, így én is kipróbáltam hobbiszinten.

- Ebben a sportban túlnyomó részben férfiak a játékvezetők, miért döntött úgy, hogy nőként megpróbálja Ön is?

- Amint említettem is, nagyon közel állok a focihoz. A Magyar Labdarúgó Szövetség honlapján láttam egy hirdetést, hogy tanfolyamot indítanak, és megtetszett az ötlet, eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha én is az lennék. Még középiskolás voltam, amikor elvégeztem, s immáron négy éve csinálom, és azóta sem bántam meg, hogy így döntöttem.

- Azért gondolom a lelátóról sűrűn kaphat megjegyzéseket, amiket főleg akkor hall, amikor partjelzőként tevékenykedik, hiszen közelebb is van a nézőtérhez. Ezeket megtanulta már kezelni?

- Az elején nagyon nem ment. Mikor még, ha mondhatom így, kezdő voltam, nagyon zavartak a nézőtérről történő bekiabálások, beszólások, nem tudtam őket hova tenni. Szerencsére az évek során egyre nagyobb rutint szereztem, és úgy érzem, hogy ezeket már maximálisan tudom kezelni, kizárom őket teljesen. Nem érzem, hogy nőként jogos az, ha megkülönböztetés ér egy mérkőzésen, ezeket figyelmen kívül hagyom, mert nem értek vele egyet.

- Hogyan fejleszti magát? Milyen lehetőségek vannak erre?

- Jelenleg női NB II-es kerettag vagyok, amely azt jelenti, hogy működöm Baranya megyében, és néha országos mérkőzéseken is. Alapfokú akadémiai tag is vagyok, amely szerintem rengeteget segít abban, hogy fejlődni tudjak, és előreléphessek. Ezt segítik még azok a játékvezetői edzések is, melyeket hetente kétszer tartanak itt Pécsen.

- Mik a további céljai? Meddig szeretne eljutni és meddig szeretné csinálni?

- Nagyon szeretem csinálni ezt a „sportot", remélem, hogy minél magasabb osztályba kerülhetek, de tudom, hogy ehhez a szorgalom és a kitartás elengedhetetlen, szóval hajrá, Niki!

D. Zs. - Fotó: Dittrich Éva